A terhesség során az első trimeszter, vagyis az első 12 hét a legkritikusabb, hiszen a baba folyamatos fejlődésben van, többek között ebben az időszakban alakulnak ki a szervrendszerei is. Minden anyuka rémálma, hogy ebben a szakaszban komplikációk lépnek fel, éppen ezért minden egyes mozzanatukra gondosan figyelnek.
Laura és férje éppen a tizenkettedik héten jártak az első babájukkal, amikor „beigazolódott” a legrosszabb rémálmuk. A nőgyógyász közölte a szülőkkel, hogy a magzat elhalt és ezért előjegyzi őket a művi abortuszra – számolt be történetükről a Gyerekszoba.
Laura a terhességének tizenegyedik hetének végén, az esküvőjük, illetve a lagzijuk utáni reggelen észlelt magán furcsa tüneteket, ugyanis erős alhasi görcsölésre ébredt. A nő biztos volt benne, hogy fájdalmait az előző napi megterhelés okozta, így magát okolta a történtek miatt. Mivel a görcsök egyre súlyosabbak lettek, a pár gyorsan útnak is indult egy magánkórház ügyelete felé, ahol a vizeletmintán túl egy hüvelyi ultrahangot is végeztek. A vizsgálat során egy jó darabig keresték a baba szívhangját, majd közölték a szülőkkel, hogy sajnálatos módon a magzat elhalt már a kilencedik-tizedik hét környékén.
Úgy éreztem, hogy kihúzták a talajt a lábam alól
– meséli Laura.
Az orvos szerint az egyetlen megoldás nem más, mint a művi-terhességmegszakítás
Egy ilyen hír hallatán az ember nem próbál meg racionális okokat és miérteket keresni, hiszen még felfogni is nehéz lehet a történteket. A szülők „egyszerűen csak próbálták elfogadni és ehhez képest összeszedetten viselkedni”.
Az orvos a vizsgálat után megállapította, hogy a magzatnak a korához képest kétszer akkorának kellene lennie, így vélhetően már két-három hete megállhatott a fejlődése.
Az említett orvos biztosította a szülőket arról, hogy a vetélés után az egyetlen lehetséges megoldás nem más, mint a művi-terhességmegszakítás. Laurát biztatta, hogy ez nem zárja ki a további próbálkozás lehetőségét. Hozzátette azt is, hogy vélhetően egy kromoszóma-rendellenesség állhat a háttérben, aminek következtében megszakadt a terhesség. A kismama azt is elmesélte a lapnak, hogy a műtétre vonatkozó ajánlat már másnap az e-mailjei közt hevert. Laura ezen a ponton még nem állt készen, hogy elfogadja a beavatkozást. Férjével ez idő alatt mondhatni megjárták a poklot és próbálták feldolgozni a történteket.
„Gyűlöltem a testem, amiért nem volt képes megtartani őt, ahogy azt is, hogy nem tehettem semmit, és gyűlöltem, hogy a világ ugyanúgy megy tovább; nekem, nekünk pedig újra fel kellene venni a ritmusát.”
Egy dolog sosem hazudik: az anyai megérzés
Ebben a helyzetben nem meglepő, de az édesanya éjszakánként nem tudott aludni. Habár nem tudatosan, de igyekezett válaszokra lelni. Ezekben az órákban hasonló eseteket bújt, majd több olyan beszámolót talált, ahol a vetélés diagnózisát tévesen állították fel. Kutakodása során arról is olvasott, miszerint a vetélés megállapításához szükséges, hogy a hüvelyi ultrahangot egy hasi ultrahang is kövesse, mivel az alapján lehet bemérni a szívhangot. A terhesség lezárásához azonban az is követelmény, hogy egy másik orvos is megerősítse a diagnózist. Jelen esetben egyik sem történt meg. Laura nem sokkal később felkereste a szülészorvosát, aki éppen az ellenkezőjét találta.
„Az orvosunk a vizsgálat során hatalmas meglepetésre egy élő, izgő-mozgó, a három nappal azelőtti téves diagnózishoz képest kétszer akkora méretű magzatot talált.”
Az édesanya beszámolójában hozzátette azt is, hogy a hírt elsöprő boldogság fogadta, azonban ennek ellenére ez idő alatt akkora lelki törés érte őket, hogy biztosak abban: ennek terhe egy életen keresztül kísérteni fogja majd őket.
„Azért is tartottam fontosnak megosztani ezt a történetet, mert ezáltal szeretnék a lehető legnagyobb alaposságra és éberségre buzdítani mindenkit, aki hasonló cipőben jár, akinél felmerülhet, hogy az orvos bizonyos eljárási hibák következtében esetleg nem a megfelelő körültekintés mellett állította fel a diagnózist.”