A statisztikák szerint a japán lakosság mintegy 20 százaléka számolt be arról, hogy korábban már megcsalta házastársát. A Pew Research Center egy tanulmányban Japánt a hetedik olyan országként tüntette fel, ahol a megcsalást „erkölcsileg elfogadhatónak” tartják. A Metropolis angol nyelvű japán magazin cikke szerint: „A japán emberek fejében általában ésszerűtlennek tűnik az az elvárás, hogy egyetlen személy minden igényüket ki tudja elégíteni. Ez annyira általános felfogás, hogy gyakran az a forgatókönyv, hogy a párok megházasodnak, gyerekeket vállalnak, és onnantól kezdve már nem alszanak egy ágyban.”
Ellentétben a nyugati zsidó-keresztény értékrenddel, amelyben a szexualitás erkölcsi töltetű, Japánban nem ez az erkölcsi eszme működik – legalábbis nem úgy, ahogyan azt a nyugati világ érti. Sőt, egy Ashley Maddison által végzett belső felmérés szerint Japánban a nők 84 százaléka és a férfiak 61 százaléka úgy számol be házasságon kívüli viszonyairól, mint amelyek egyenesen előnyösek és jó hatással vannak a házasságra.
Mariko, egy tokiói székhelyű üzleti és életvezetési tanácsadó szerint minden attól függ, hogy miben állapodnak meg egymás között a házaspárok. „Japán barátaim meséltek arról, hogy milyen tapasztalataik voltak, amikor felfedezték a partnerük hűtlenségét, és főleg azt érezték, hogy
Engem annyira nem zavar, hogy csinálod, de nem lehetne egy kicsit elegánsabban?
Az erkölcsi kódex tehát az, hogy úgy kell csinálni, hogy a másiknak ne fájjon.”
Megjegyzi, hogy az olyan fogalmak, mint például a poliamória, amelyek nyugaton új kapcsolati formának tűnnek, Japánban már régóta léteznek. „A kérdés az, hogy mi a megegyezés kettőnk között, és mit szegünk meg. Néhány pár számára nem biztos, hogy a másokkal való szexelés megcsalásnak számít, de az elhanyagolás már az lehet.”
Képünk illusztráció (Forrás: Pexels)
Dr. Barbara Holtus szociológus, a tokiói German Institute for Japanese Studies igazgatóhelyettese karrierje nagy részét éppen ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatával tölti. Szerinte a hűtlenség megértéséhez elengedhetetlenül fontos megérteni a japánok házassághoz való hozzáállását:
Japán a házasságot funkcionális szemszögből szemléli. A házasságot erősen kötik a gyermekvállaláshoz és a gyermekneveléshez – ezt jelzi a házasságon kívül született gyerekek nagyon alacsony aránya is.
Emellett a házasság a lépés afelé, hogy valóban felnőtté váljunk, és teljes mértékben elfogadottak legyünk a japán társadalomban. Ha a házasságot ilyen szemszögből nézik és a házaspár már nem akar több gyereket, akkor a szexmentesség egyfajta fejlődési lépés ebben.”
Josh, egy 44 éves ausztrál professzor és fotós, aki 15 évvel ezelőtt költözött Japánba, tökéletesen alátámasztja Holtus megállapításait. Nyolc éve házas, és két gyermeke van japán feleségével. Együtt élnek és együtt nevelik a gyerekeket, de már évek óta nem alszanak egy szobában, és szexuális kapcsolatuk sincs: „Csak a gyerekvállalás kedvéért házasodtunk össze, semmiképpen sem nevezném a kapcsolatunkat mesebeli románcnak.”
Josh nem szívesen beszél a hűtlenséggel kapcsolatos személyes tapasztalatairól, diszkrétebb ember annál, ezért inkább csak általánosságban fogalmaz: „Ha házasságban élsz, és a partnered úgy döntött, hogy lehúzta a rolót, nem lesz többé szex, annak ellenére, hogy te még mindig szeretnéd – mit lehet tenni?
Nekem nincsenek erkölcsi aggályaim azzal kapcsolatban, ha egy házas ember a házasságán kívül találkozgat valakivel, ha tényleg nincs más választása.
Holtus szerint a japán társadalom túlnyomórészt a gyerekek köré szerveződik, nem pedig a romantikus szerelem ideájára épül, ezt jól illusztrálják a felesége japán szülei is: „Sose láttam, hogy a feleségem szülei akár csak megérintették volna egymást. Nagyon független emberek, ami szerintem klassz, de nem mutatnak egymás iránt sem fizikai, sem érzelmi vonzalmat.”
Egy japán család Osakában (Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images)
Ez persze nem azt jelenti, hogy a házas nők egyáltalán nem szexelnek – talán csak nem a házastársukkal. Holtus a kutatásaiban azt találta, hogy a nők hűtlensége az 1980-as évek óta folyamatosan növekszik. Szerinte ez tulajdonképpen biztató jel, mivel azt mutatja, hogy a nők egyre inkább felhatalmazva érzik magukat arra, hogy a társadalom egyenrangú tagjaiként érvényesítsék az érdekeiket. A válások száma is emelkedik, mert egyre kevésbé jelent stigmát az elvált státusz a társadalom szemében, de azért a nők számára továbbra is rendkívül kockázatos pénzügyi döntés.
A japán hűtlenség elfogadottságának egy másik oka valószínűleg, hogy egyedülálló anyának lenni Japánban nagyon küzdelmes a nők számára, a statisztikák szerint az egyedülálló anyák 75 százaléka még mindig a szegénységi küszöb alatt él, annak ellenére, hogy van munkája. Így inkább nem problémáznak a szexen, megcsaláson, mert olyan mértékben függenek a férjüktől. Ami kívülről elfogadásnak tűnik, az Josh szerint árnyaltabb a valóságban: „Azt hiszem, sok házasságban a »ne kérdezz, ne mondd el« elve érvényesül. Néhány esetben a nő tud a házasságon kívüli kapcsolatokról, mert megbeszélték a férjével, de ez a ritkább.”
