Az iskolával elkezdődnek a baráti problémák is, ami nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek is stresszt jelent. Szeretnénk, hogy a gyerekünket ne közösítsék ki, ám néha ezt összekeverjük azzal, hogy nyomjuk előre, hogy a népszerű gyerekek közé tartozzon. Pedig a kis kívülállókkal nincs semmi gond, és általában ők is megtalálják a kevésbé hangos, hozzájuk hasonló gyerekeket.
Nincs baj a gyerekkel, ha nem a legmenőbb az osztályban
Szülőként nagyon fájdalmas végignézni azt, ha a gyerek küzd a beilleszkedéssel, nehezen teremt kapcsolatot a többi gyerekkel, és nincs kivel lógjon a szünetekben. Ehhez a kívülállósághoz nem kell különleges ok, nem kell furán viselkedni, elég, ha csak egy kicsivel introvertáltabb a gyerek, vagy nem egyezik az érdeklődési köre a többséggel. Ráadásul általános iskolában könnyen vándorolnak még a barátságok, úgyhogy hamar ott találhatja magát a gyerek, hogy nem hívják meg a szülinapokra és egyedül érzi magát.
„A társadalmi kirekesztés pszichológiai következményei jól dokumentáltak a szakirodalomban, a hatások között szerepel az önbecsülés csökkenése, a szomorúság és a szorongás” – írja Jennifer L Keluskar Ph.D. klinikai szakpszichológus. Ez arra vezethet, hogy a gyerek, ha kirekesztve érzi magát, akkor elkezdi kerülni a társas érintkezést, beleértve az egészségesebb barátságok kialakításának lehetőségeit is, mert fél a kudarctól.
A megoldás azonban nem az, hogy erőszakkal megpróbáljuk minél több gyerekkel összebarátkoztatni és nyomulunk az osztálytársak anyukáinál, hogy bekönyörögjük a gyereket a társaságba – ezzel csak még rosszabb helyzetbe hozhatjuk a gyereket –, és semmiképp sem szabad arra nevelni a gyereket, hogy ne legyen önmaga, mert majd akkor elfogadják a többiek.
Inkább arra tanítsd meg, hogy nincs vele semmi baj, és hogy szerethető ember pont úgy, ahogy van.
Közben pedig segíteni kell neki, hogy rátaláljon arra az egy-két gyerekre, akikkel úgy érzi, hogy tud kapcsolódni, mert az ember alapvető szükséglete az, hogy legyenek emberi kapcsolatai, akikre számíthat.
Zsák a foltját (Forrás: Unsplash)
A pszichológus szerint a legjobb az, ha adunk időt és teret a gyereknek, hogy beszéljen arról, hogy milyen érzések vannak benne a kívülállóságával kapcsolatban. Nem kell ráerőltetni a beszélgetést, mert az is lehet, hogy ami kívülről, szülőként kiközösítésnek tűnik, az belülről nem az. Lehet, hogy a gyerek nem is akar a többiekkel ugrándozni, mert jobban érdekli a színezője vagy a könyve, amit bevitt magával a suliba otthonról. És lehet, hogy igazából ő közösítette ki a saját köréből a többieket, mert nem szimpatikusak neki. Ha otthon biztonságos környezetet biztosítunk számára, és tudja, hogy bármikor meghallgatjuk és figyelünk az érzéseire, akkor el fogja mondani, ha beilleszkedési nehézségei vannak.
Ha a gyerek segítséget kér tőled, akkor a következő tanácsokat érdemes megfontolni a szakember szerint:
1. Mielőtt kész megoldásokat adnál a gyereknek a kívülállóságára, kérd meg a gyereket, hogy találjon ki saját megoldásokat veled együtt. Segíts neki átgondolni, hogy mit tenne, ha legközelebb is kirekesztve érezné magát.
2. Hangsúlyozd, hogy milyen pozitív tulajdonságai vannak a gyereknek, amelyeket más gyerekek értékelni fognak. Készítsetek közösen egy listát ezekről a tulajdonságokról, különösen azokról, amelyek felett valamilyen szinten ő rendelkezik. Például kiemelheted, hogy milyen kedves, mert erre van hatása, szemben azzal, hogy mondjuk szép a szeme.
3. Az is hasznos lehet, ha azonosítod azokat a szociális készségekkel kapcsolatos nehézségeket, amelyek zavarják a gyerek társas interakcióit, például ha ragaszkodik ahhoz, hogy a maga módján, rugalmatlanul játsszon, vagy ha túlságosan félénk, hogy érdeklődést mutasson mások játéka iránt. Segíts más stratégiákat találni a gyereknek a közös játékhoz.
4. Keress hasonló érdeklődésű csoportot a gyereknek. Lehet, hogy ez tanórán kívüli program lesz, de ebben az esetben nem maga a különóra számít, hanem hogy hasonló gondolkodású gyerekek közé kerüljön. Ha pedig van egy-két osztálytárs is a különórán, az kifejezetten jó lehet, mert így kötetlenebb keretek között alakulhat ki köztük kapcsolat.
5. Beszélj a gyerekkel, hogy segítsen másoknak, akiket kiközösítenek. Tanítsd meg arra, hogyan ismerje fel a kirekesztett gyerekeket, és adj neki eszközöket és bátorítást a segítségnyújtáshoz. Azzal, hogy barátkozik másokkal, akik ugyanazt a kívülállóságot élik át, a gyerek erősebbé válik és elmúlik a kiközösítés miatti tehetetlensége.
