LEGO-kutatás a gyerekkori barátságokról

Nemrég írtunk arról, hogy egy több mint 80 éven tartó harvardi kutatás szerint ahhoz, hogy boldogok legyünk, társas kapcsolatokra van szükségünk. Ez utóbbiak sokfélék lehetnek, de az biztos, hogy a barátoknak kiemelkedő szerep jut, és ez nemcsak a felnőtteknél van így, hanem a gyerekeknél is, még akkor is, ha nekik még más fogalmaik vannak a barátságról, másokhoz kapcsolódni egy univerzális élmény.

A gyerekek máshogy barátkoznak

„Mi egy család vagyunk” – gyerekkori barátságok, élet alakította topsztorikkal

A LEGO Group a 10 éves LEGO Friends megújulása alkalmából készített egy felmérést arról, hogy milyen fontos szerepet is játszanak a barátok fiatalkorban a jóllétünk szempontjából. Ehhez 19 országból 18 ezer hat és 12 év közötti gyereket kérdeztek meg a témában, köztük 1000 magyar gyermeket is.

„A kutatás eredményei lenyűgöző betekintést nyújtanak gyermekkori barátságok sokrétűségébe ebben a modern világban. Biztató, hogy a gyerekek azt szeretnék, ha az általuk fogyasztott tartalmakban, illetve a játékoknál sokszínű módon ábrázolnák a barátságokat. Ezek segítenek nekik megérteni a másságot, és kellő bátorságot adnak, hogy azokkal is kapcsolatot teremtsenek, akik nem ugyanolyanok, mint ők. A baráti kapcsolatok sokat segíthetnek nekik abban, hogy elfogadják a többieket, amikor a társas kapcsolatokon keresztül próbálnak eligazodni a világunkban” 

– nyilatkozta Laverne Antrobus nevelés- és gyermekpszichológus. A szakértő megjegyezte, a sokszínűség, a másság, a diverzitás a gyerekek világában mást jelent, ők nem feltétlenül ugyanazon szempontok szerint tesznek különbséget emberek között, mint a felnőttek, náluk a kevésbé egyértelmű, sokkal finomabb részletek számítanak. 

Barátok közt

A LEGO felmérésből többek között kiderült, hogy a legtöbb gyerek – egészen pontosan 94 százalékuk – számára a barátság fontos forrása a boldogságnak, és nagyon sokan vannak, akik a barátaikra támaszkodnak, akik hozzájuk fordulnak vigasztalásért, ha problémáik vannak.

A felmérés arra is rámutatott, hogy van hova fejlődni: háromból két gyerek (68 százalék) szeretné, ha a játékok, a különböző tartalmakban látott karakterek az érzelmek szélesebb skáláját vonultatnák fel, hogy ezek jobban tükrözzék a valóságot. Ami pedig a barátságokat illeti, azok ábrázolása is lehetne valósághűbb, a gyerekeknek csak egyharmada (32 százalék) mondta, hogy látott barátokat vitatkozni vagy problémákba ütközni a tévés műsorokban vagy online tartalmakban.

Fotó: Getty Images

A fenti összefoglaló az összes gyermek válasza alapján készült, de kézhez kaptuk csak a magyar gyermekek eredményeit is. Ugyan hétből négy gyermek (57 százalék) azt mondta, hogy könnyű barátokat szerezni, és a felük (51 százalék) azt, hogy könnyű fenntartani ezeket a kapcsolatokat, különválasztva a korosztályok válaszait, kirajzolódik, hogy a 10-12 évesek közül kevesebben vélekednek így, mint mondjuk a 6-7 évesek között. 

Laverne Antrobus az nlc-nek elmondta, szerinte ez arra vezethető vissza, hogy ahogy telik az idő, úgy változunk, és egyre jobban kitisztul az, hogy mit is szeretnénk, mik az elvárásaink. „Kisgyermekként még elég összevissza elképzeléseink vannak arról, hogy mit jelent tökéletes barátnak lenni, és még nincs elég tapasztalatuk arról, hogyan kell ezeket a kapcsolatokat ápolni, fenntartani. Idő kell ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy a dolgokat helyre lehet hozni, nyugodtan kérhetünk bocsánatot.

Hozzá kell tenni, hogy a válaszok alapján a gyerekek 57 százaléka felismeri, van mit tanulni arról, hogyan lehetünk nagy barátok, és itthon szintén majdnem mindenki azt válaszolta, jó, ha valakinek sokféle barátja van, hiszen így sok mindent tanulhatunk tőlünk. És a nemzetközi trendekhez illeszkedve, a magyar gyerekek számára is nagyon fontos, hogy a barátokkal sokat lehessen nevetni, jól szórakozni, és harmadik helyen szerepel a közös játék, ami idősebb korban nyilván valamivel kisebb szerepet játszik, illetve a lányoknál a játék helyett a képzeletbeli dobogó harmadik fokán a kedvesség szerepel. Furcsa módon az, hogy a barátokkal mindent meg lehet osztani, mindent elmondhatnak nekik, csak a középmezőnyben található, míg az, hogy előttük felvállalhatják az érzelmeket, az utolsó helyen áll. 

Negatív érzések vs. barátság

Tény az is, hogy minden negyedik gyermek azt mondta, ritkán látnak olyan karaktereket, akik szomorúak, aggódnak, mérgesek, ijedtek, magányosak, fáradtak, stresszesek vagy zavartak, és az itthoni gyerekeknek is közel egyharmada mondta, hogy látott barátokat vitatkozni vagy problémákba ütközni a tévés műsorokban vagy online tartalmakban, bár korosztályonként az arányok valamelyest eltérnek, és közel ugyanennyien vannak, akik nem szeretnének több olyan embert vagy karaktert látni, akik felvállalják a negatív érzéseiket.

A kutatásban külön kitértek arra, hogy felmérést megelőző 12 hónapban a negatív érzések mennyire voltak jelen az életükben, a válaszadók többségénél a fáradtság és a stressz az, ami többeknél hangsúlyosabban van jelen, és a magány érzése az, amiben a legnagyobb visszaesés látható. Laverne Antrobus szerint a magányt természetesen a gyerekek is megtapasztalják, noha lehet, hogy ők ezt nem nevezik néven, nem annak értékelik.

„Ami biztos, a gyerekekkel folytatott beszélgetéseimben fel szokott merülni, hogy vannak-e barátaik vagy sem, hogy úgy érzik, van olyan közösség, aminek ők is tagjai. Ami a világjárványt illeti, sokan ekkor jöttek rá, hogy az iskola nemcsak a tanulás, hanem a társas kapcsolatok színtere is, és hogy mennyire fontos ez számukra, az, hogy ez az online oktatás miatt nem volt jelen az életükben, bennük is felszínre hozta azokat az érzéseket, amelyek a kapcsolatok megszűnésével járnak. Azt hiszem, voltak köztük, akik nagyon egyedül érezték magukat azokban a hónapokban” – tette hozzá.  

Felmerül a kérdés, hogy az, hogy egyre inkább az online térben éljük a szociális életünket, gyerekek és felnőttek egyaránt, mennyire ártalmas.  Ami az online világot illeti, nem feltétlenül rossz dolog, hiszen olyan gyerekek is közösségre találhatnak, akik egyébként nehezen létesítenek kapcsolatokat, Laverne Antrobus szerint azonban nagyon fontos, hogy a szülők odafigyeljenek a gyerekekre.

„Sokszor úgy érzem, hogy a szülők elfelejtik, hogy nekik ehhez joguk van, és arra hivatkoznak, hogy a gyereket nem lehet rávenni bizonyos dolgokra, nem engedi, hogy beleszóljanak a dolgaikba. De ne feledjük, felelősek vagyunk értük, és ebbe beletartozik az is, hogy határokat kell szabni, és el kell viselni az ezzel járó kellemetlenségeket” – nyilatkozta a szakértő, aki azt is megosztotta, milyen kérdést kell feltenni, ha attól tartunk, hogy valami zavaró, problémás, számára nem megfelelő tartalommal találkozott, ez pedig a következő: »Láttál-e valamit az interneten, ami aggaszt?« 

Hozzátette, nagyon ritka az, hogy egy gyermek szándékosan keres rá valamilyen káros tartalomra, általában véletlenül botlanak bele, és ezért is fontos számukra, hogy tudják, bízhatnak bennünk, bízhatnak abban, hogy elfogadjuk, nem az ő hibájukból futottak bele, hanem véletlen volt. 

A szavak ereje

„Az ősbizalom elvész útközben” – Felnőttként nehezebb barátkozni, de nem reménytelen

És mi a helyzet a paraszociális kapcsolatokkal, vagyis amikor ismerősként, vagy szélsőséges esetben szinte barátként, családtagként tekintünk a hírességekre vagy a fikciós személyekre, akit alakítanak, hiszen az internetnek, illetve a közösségi oldalaknak köszönhetően könnyű ilyen egyoldalú és viszonzatlan kapcsolatot kialakítani. Laverne Antrobus hangsúlyozta, a közösségi média alapvetően egy fantasztikus találmány, de nem szabad magukra hagyni a gyerekeket, tudatosítani kell bennük, hogy sokszor nem a valóság, amit ott látnak, és nem valós az a kapcsolat, amit mondjuk az influenszerekkel kialakítanak. „A tapasztalataim szerint azoknál a gyerekeknél, akiknél ez problémát okozott, úgy sikerült feloldani a helyzetet, hogy a szülők elkezdtek kommunikálni, hogy beszélgettek erről a témáról” – tette hozzá. 

Emellett pedig nem szabad elfeledkezni arról, hogy a gyerekek igazi lakmuszpapírként működnek, az, hogy szülőként hogyan viselkedünk, lenyomatot hagy bennük, megpróbálnak utánozni minket, és ha szeretnénk, hogy egészséges, tartalmas barátságokat alakítsanak ki, akkor ebben is példát kell mutatnunk.

Fotó: Getty Images

„A szülők nem veszik feltétlenül észre, de a gyerekek folyton figyelik őket, akkor is, amikor mondjuk a barátaikról beszélnek, szóval szülők, vigyázzatok, hogyan beszéltek a különböző kapcsolataikról, mert a gyerekek mindent látnak és hallanak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne vállalhatnánk fel előttük, ha nem mennek olyan gördülékenyen a dolgok, hiszen a világ nem tökéletes, ezért nem szabad azt láttatni velük, hogy az lenne. Elmondhatjuk, ha valakivel volt nézeteltérésünk, ahogyan azt is, hogy ez felzaklatott, és azt is, hogy mit teszünk annak érdekében, hogy helyrehozzuk a dolgokat. Szerintem nagyon jót tesz a gyerekeknek, és fontos, hogy tudják, bármit megbeszélhetnek velünk, például azt is, ha az iskolában az egyik barátjukkal mondjuk konfliktusuk volt” – tanácsolja a szakértő.

A LEGO felmérése számszerűsíti is az igényt, a gyermekek 93 százaléka mondta azt, fontos, hogy legyen valaki, akivel meg lehet osztani a negatív érzéseket, a legfőbb bizalmas számukra egyébként az édesanyjuk vagy más női gondviselő, míg az édesapák vagy más férfi gondviselők második helyen állnak, persze idővel a gyerekek is változnak, és idősebb korban inkább a barátokkal, és nem annyira a családtagjaikkal osztják meg a problémáikat. Ami még érdekes, hogy a gyerekek nem mindig egy beszélgetés keretében hozzák szóba a gondjaikat, vannak, amikor játék közben nyílnak meg szüleiknek, és persze ez főként a kisebb, 6-7 éves korosztályra igaz. 

És – mint Laverne Antrobus elmondta – nemcsak a társas kapcsolatoknál érdemes felvállalni a hullámvölgyeket, szülőként nem kell eltitkolni a kudarcainkat, a bukásainkat, hiszen ez is kell ahhoz, hogy megtudjuk a gyerekeknek mutatni, van megoldás, ki lehet lábalni a rossz helyzetekből, a rossz érzések múlandók, nem maradnak velünk örökre. „Nem születünk reziliensnek, azt meg kell tanulni” – hangsúlyozta.