A Psychology Today cikke szerint a fiatalabb generációk tagjai közül egyre többen döntenek úgy, nem szeretnék, ha a szüleik részei lennének az életüknek. Vannak, akik szerint ez csak valami új trend, esetleg mások – például a terapeutáik miatt – teszik meg ezt a drasztikus lépést, érdemes egy kicsit mélyebbre ásni.
Természetesen a legjobb családban is előfordul, hogy olyankor van valami feszültség a gyerekek és a szülők között, ez az élet része. Gyakran ez bizonyos időszakokhoz, mérföldkövekhez köthető, az egyik ilyen fordulópont például az, amikor a gyerekek felnőnek, a bizalom, a tolerancia, elfogadás, kommunikáció és a kölcsönösség azonban átsegít a nehezebb napokon. Vannak azonban olyan családtagok, akik egyre távolabb és távolabb kerülnek egymáshoz, végül megszűnik a kapcsolat köztük, és ez olykor az egyik fél tudatos döntése.
Persze nem vagyunk egyformák, minden helyzet más, vannak, akik tényleg szó nélkül kilépnek mások életéből, és vannak, akiknél valamilyen mentális betegség is közrejátszik abban, hogy milyen döntéseket hoznak, de ha ezeket az eseteket nem vesszük figyelembe, úgy tűnik, igenis vannak hasonló megélések és tapasztalások, és persze tévhitek is azzal kapcsolatban, hogyan ér mélypontra egy szülő és egy felnőtt gyermek kapcsolata.
1. Ezt nem láttam jönni
A szülők sokszor áldozatként tűnnek fel, akiknek semmi köze nincsen ahhoz, hogy gyermekeik meg akarják szakítani velük a kapcsolatot, ők csak ártatlan elszenvedői annak, hogy hálátlan, érzéketlen utódaik ilyen mostohán bánnak velük. Miközben a tanulmányok azt mutatják, a gyerekek nagyon nehezen hozzák meg a döntést, hogy tényleg „szakítsanak a szüleikkel”, az évek során rengeteg mindent megpróbálnak megtenni annak érdekében, hogy megmentsék, helyrehozzák a kapcsolatot, és hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy azt mondják, ők inkább kiszállnak. Maga a szerző is bevallotta, ő közel két évtizedig próbálkozott rendezni viszonyát az édesanyjával, és számtalan embertől hallotta, hogy hasonlóan hosszú ideig vártak, mielőtt döntöttek, nekik ennyi elég volt.
2. Néma gyermeknek…
Lehet, hogy a gyerek rendszeresen igyekszik szülei tudomására hozni, hogy mi a baj, hogy miért nem működik a kapcsolatuk, de nem biztos, hogy a szülők meg is hallják, hogy mit mondanak nekik. A szakértő elmondta, az ő édesanyja is tagadásban volt, illetve gázlángozott, amikor beszélni próbált vele, még akkor is, amikor voltak szem- és fültanúk is. Hozzátette, sokan vannak, akiknek a leveleiből, üzenetváltásaiból egyértelműen kiderül, hogy ők igyekeztek szólni, mindenki számára egyértelmű, min mentek keresztül, de pont az nem akart tudomást venni róla, akinek kellett volna.
Fotó: Getty Images
3. Elapadt a pénzcsap, ezért tűntek el
A szakértő meglátása szerint manapság a szülők sokkal jobban részt vesznek felnőtt gyermekeik életében, mint korábban, és lehet, hogy zsebpénzt már nem adnak neki, sokszor előfordul, hogy anyagilag támogatják őket valamilyen mértékben. Az, hogy ezért ki mit vár el cserébe, az változó, nyilván van, aki önzetlenül segít a gyermekének, van, aki inkább az irányítás eszközének tekinti a pénzt, ezzel mutatják meg, ki az, akit jobban kedvelnek, ki az, aki szerintük úgy viselkedik, hogy megérdemli a támogatást.
Ami biztos, a pénz és a szeretet közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, nem egyenesen arányos kettő. Vagyis tévedés azt gondolni, hogy az anyagilag rosszabb helyzetben lévő szülőktől a csordogáló vagy elzárt pénzcsap miatt távolodnak el a gyermekeik, nyilván lehetnek kivételek, de ott általában más – például bántalmazás vagy elhanyagolás – is meghúzódik a háttérben. Hozzá kell tenni, a szülők ilyen szinten is különbséget tesznek a gyermekeik vagy az unokáik között, van, akit elhalmoznak minden földi jóval, míg a többiekkel szűkmarkúan bánnak, és ez bizony rossz vért szülhet.
Fotó: Getty Images
4. A gyerekem partnere miatt hidegültünk el
Hosszú cikkeket lehet írni arról, hogy mennyire el tud mérgesedni a viszony például az anyósok és menyek között. Tény, hogy sok szülő van, akinek nem könnyű feldolgozni, hogy gyermekük kirepül a családi fészekből, hogy másvalakivel kezd új életet, és hogy az a másvalaki nagyon fontos szerepet tölt be az életükben. Van, aki ezzel megbékél, és örül, hogy sikerült gyermekének egy szerető párra találnia, de vannak olyanok is, akik nem is tudják elfogadni az új családtagot, ellenségként tekintenek rá, mint aki folyamatosan azon dolgozik, hogy éket verjen közéjük.
És akkor még nem is beszéltünk a partner szüleiről, akik miatt esetleg fenyegetve érzik magukat. Az ilyen konfliktusok miatt valóban megromolhat a viszony a szülők és a gyermekek között, de ez nem feltétlenül a párjuk hibája, érdemes ilyenkor először belenézni a tükörbe.
5. A terápia miatt hidegültünk el
Ugyan valóban vannak felnőttek, akik amikor pszichológushoz kezdenek el járni, úgy döntenek, hogy inkább távolságot tartanak vagy éppen megszakítják a kapcsolatot, de nem feltétlenül van ok-okozati függés, és a szakértő szerint sok pszichológus van, aki szerint a családban lévő problémákat úgy lehet megoldani, ha a szülők és a gyermekeik kapcsolatban maradnak. Hozzáteszi, a család-rendszer terápiában az elidegenedés a diszfunkció jele, vagyis egy tünet, amivel foglalkozni kell. Megemlíti azt is, sok pácienssel beszélt a verbális abúzusról szóló könyvében, akik azt mondták, amikor a terapeutájuk azt javasolta, hogy „szakítson” a szüleivel, faképnél hagyták őt és/vagy nem is mentek hozzá vissza.
