A minap büntetést kapott a Kossuth Rádió, mert diáklányok a saját műsorukban őszintén beszélgettek a menstruációról úgy, hogy nem jelezték, hogy ez hat éven felülieknek való tartalom. Ráadásul egy felháborodott hallgató jelentette fel a műsort a médiahatóságnak, tehát egy felnőtt ember úgy érezte, miközben Kossuth Rádiót hallgatott, hogy a menstruáció már mégiscsak a tűréshatáron túl van, arról nem beszélünk, mindenki menstruáljon a négy fal között. Lehet, hogy ez a bizonyos feljelentős hallgató valamelyik törzs tagja, ahol még mindig kiűzik a faluból a menstruáló nőket egy barlangba, mert a hiedelem szerint a vérük ártást hoz a házra – de azért ez eléggé valószínűtlen.
A tabu rossz, értem?
Tarkóig szaladt a szemöldökünk, amikor a büntetésről olvastunk, mert mégis miért kéne korhatárossá tenni a menstruációt? Miért akarjuk tovább tabusítani, amikor pont hogy az amúgy is fennálló tabut kellene ledönteni a menstruáció körül a gyerekek érdekében.
Személy szerint is több olyan nőt ismerek, akiknek semmit sem mondtak a menstruációról az anyukák, apukák, az iskolában sem volt szó róla, és egyrészt sokkot kaptak, amikor tizenévesen megjött az első menzeszük és azt hitték, valami bajuk van, másrészt egész életükben egyfajta szégyenérzet kapcsolódik a menstruációhoz, ami pedig egy teljesen természetes testi dolog. Ahogy a Jólvanezígy csapatából Ádám is megfogalmazta: pont annyira természetes, mint a kaki vagy a pisi (a videóban 27:54-től látható a műsorvezetők közötti vita a témában). Miért kellene ettől védeni a gyerekeket?
Rendkívül káros, ha egy normális testi működést tabuként kezelünk és korhatárral akarjuk ellátni. A nők menstruálnak, ennek semmi köze a szexuális felvilágosításhoz, hanem pont úgy kellene kezelnünk ezt az információt, mint azt, hogy folyik az ereinkben a vér, vagy hogy honnan jön a pisi. Abban a családban, ahol nincs tabu, a gyerek hatéves korára már tisztában van azzal, hogy természetes folyamat, hogy anyának havonta egyszer vérzése van, sőt, már megismerkedett a betétekkel és más menstruációs eszközökkel is, hiszen a kisgyerekek még pisilni sem hagyják egyedül az anyjukat, hát majd biztos bezárhatjuk az orruk előtt a vécéajtót, meg ahogy mi azt elképzeljük.
Forrás: Getty Images
Tiltsuk be a női testet?
A korhatáros menstruáció csak arra jó, hogy egy normális női működést stigmatizáljon, mintha valami különleges dolog lenne, amikor egyáltalán nem az. Ebből könnyen kinőhet aztán a szégyen érzése a menzesszel kapcsolatban, miközben inkább arra kellene terelni a gyerekeinket, hogy az egészséges testi működés az jó dolog, és ebbe beletartozik a menstruáció is.
Nem olyan nemzedéket akarunk felnevelni, akiket sötétségben tartunk, nem akarunk visszatérni a középkorba, a visszafejlődés nem jó irány.
Ha valaki azt gondolja, hogy baj van a menstruáció témájával, és a fiatal lányok ne osszák meg egy rádióműsorban a tapasztalataikat róla, akkor ott komoly gondok vannak a fejében. Itt állunk 2023-ban, és tényleg azon problémázunk, hogy menstruálnak a nők? Mi lesz a következő? Titokban kell majd terhesnek is lenni? Korhatárossá válik a várandós pocak, hat éven alul nem láthatják a gyerekek, mert a terhesség arra enged következtetni, hogy az a bizonyos nő szexuális életet élt?
Ezek alapján javaslom, hogy tiltsuk meg a dekoltázst, mert jujj, mellek! Esetleg visszajöhetne szabályként az is, hogy térd alatti hosszban lehet csak szoknyát hordani, és a négy fal között kell tartani a női mivoltunkat, mert az mégiscsak szeméremsértés, hogy létezünk, melleink vannak, lábunk van, és még menstruálunk is.
A menstruáció tabusítása, az, hogy nem szabad beszélni róla nyilvánosan, csak arra jó, hogy a gyerek tévhitekkel, félinformációkkal és félelmekkel nőjenek fel a téma kapcsán.
A saját testükkel való kapcsolatukra hat negatívan az, ha egy ennyire alapvető működésről nem kommunikálunk velük megfelelően és informatívan. Ha titokként, gusztustalan és szégyellni való dologként találkoznak a menstruáció fogalmával, annak jó vége nem lehet – ehhez nem kellenek tanulmányok és kutatások, józan paraszti ésszel is belátható. A menzeszről nemcsak lehet, hanem kell is beszélni a gyerekekkel, és nem hatéves koruk után, hanem egészen pici koruktól kezdve, hogy pont olyan természetes legyen számukra a testük működése, mint az, hogy az ember eszik, iszik, emészt, pisil, kakil, alszik. Mert a menstruáció ezek sorába illik, és nem a szexuális felvilágosítás körében van a helye.
