Először a Redditen láttuk a kérdést, hogy „Mi volt a leggázabb szöveg vagy tett, amivel szakítottak veletek?”, amihez a kérdező rögtön leírta a saját élményét is: „Az egyik exem nálunk lakott (én a szüleimnél, ő jött oda). Dolgozni nem akart, kinézett magának Budapesten melót (akkor az egy jó 180 km volt). Azon hisztizett, hogy nem támogatom, mert azt kérdeztem, hogy milyen sűrűn jönne haza… Az anyja megmondta neki, hogy akkor pakoljon vissza haza, ne rajtunk élősködjön. Anyámtól kért egy doboz cigit meg 10 ezer forintot, felült a buszra és 2 percen belül MINDENHOL le voltam tiltva.”
A kérdés nemcsak a Reddit-felhasználókat, hanem minket is megihletett, és feltettük nektek is a saját Facebook-oldalunkon, hogy osszátok meg kommentekben a szakítós tapasztalataitokat. Az eredmény amolyan sírva vigadós lett, mert nyilván az adott helyzetben senki sem röhögött azon, hogy elhagyták, de utólag már szerencsére sokan tudtak nevetni a helyzet abszurditásán. A válaszokból szemezgettünk, és azt is megkerestük, hogy mit mondanak a pszichológusok a szakításról. Létezik egyáltalán jó szakítás, vagy arra vagyunk ítélve, hogy a következő horrorszakítások megessenek velünk?
Olcsó kifogások
Ha kategorizálni kellene a béna szakításokat, akkor előkelő helyen végeznének azok, amiket furcsa kifogásokra kentek rá a szakító felek. A kedvencünk a madár és hal hasonlat, amit soha többé nem tudunk kitörölni az agyunkból.
„Teológus hallgató volt, azt mondta, most inkább Istenre kell fókuszálnia. Mint kiderült »istent« Laurának hívják és ugyanoda jár egyetemre.”
„Egy kis elkényeztetett anyuka pici fia, amikor még ilyen szerencsétlen vézna 23 éves voltam, azzal, hogy »veled is úgy vagyok, mint a videokamerámmal, karácsonyra annyira akartam, de amikor megkaptam, már nem tudtam örülni neki.« Ha hiszitek, ha nem, ez megtörtént.”
„Még középsuliban történt, augusztus vége volt, erre ez a jómadár szakított velem azzal az indokkal, hogy ha elkezdődik a suli, nem fogunk tudni találkozni úgysem. Egy suliba jártunk, és egymás mellett volt a termünk. Minden szünetben kint állt az ajtóban és engem nézett.”
„Másfél év ismeretség és fél év situationship után (már bemutatott a barátainak, a szüleinek, a nagyszüleinek, rendszeresen náluk aludtam és ebédeltem, kézen fogva jártunk, minden, ami kell, a címkét leszámítva) megkérdeztem, hogy hova tart a kapcsolatunk és mikor leszünk szívesek kimondani/felvállalni, hogy együtt vagyunk. Hirtelen eszébe jutott, hogy »nem illünk össze« és eljött hozzám sírva-bőgve, hogy neki MUSZÁJ mindkettőnk érdekében véget vetni a kapcsolatunknak, mert hosszú távon megkeserítenénk egymás életét.
Mivel kb. semmi konfliktus nem volt, amivel ezt alá tudta volna támasztani, ilyeneket hozott fel, hogy ő nem érti a verseim és a festményeim, mert nem egy művészlélek; nem szeret annyira összebújni csendben, mint én; és a kedvencem: múltkor se tudtuk eldönteni, hogy mit együnk.
Az a szituáció úgy nézett ki, hogy ennem kellett volna valahol, mielőtt hazamegyek vonattal és mondtam neki, hogy szó szerint bármit ehetünk, csak gyros ne legyen (sokat ettem akkoriban egyetemistaként és megcsömörlöttem). Na, ő pont a gyrost gondolta ki, és fél óráig dühösen vezetett, beleértve azt is, hogy elmentünk a helyi pláza mellett, hogy de ő így nem tudja, mit együnk. Amikor belefáradtam és mondtam neki, hogy akkor legyen gyros, csak együnk már, mert kifutunk az időből, az nem volt jó neki, úgyhogy a végén hideg és szar pizzát ettünk egy random pékségben. Ezek voltak a nagy szakító okok.
Ilyeneket hallgattam még, hogy én madár vagyok, ő pedig hal, és bármennyire akar velem repülni, nincsnek szárnyai. Így utólag belegondolva jobb is, hogy így alakult.
„Régen volt, még főiskolás voltam. Két hónapja jártunk, eljött hozzánk, titokban megitta a Jägert a szobában a polcról. Utána néhány nap múlva karácsony jött, azt hazudta, hogy most derült ki, hogy halálos beteg. Persze sírtam éjjel-nappal. Utána kiderült, hogy szilveszterezni már mással ment, meggyógyult hirtelen.”
Jelenet az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmből
Derült égből szakítás
Olyan válasz is bőven akadt, akiknek teljesen a semmiből jött az, hogy a párjuk szakít velük, mert az egyik pillanatban még nagy volt a szerelem, a másikban pedig már előállt a szakítással. Vagy arra sem vette a bátorságot (gerincet), hogy szemtől szemben szakítson.
„A születésnapomon beállított két nagy csokor virággal. Egyik nekem, másik anyukámnak. Megköszönte neki, hogy ilyen szuper lánya van, és mennyire szeret engem.
A születésnapom után három nappal közölte, hogy nem szeret már, és szakított. Azóta sem tudtam még, mi történt abban a három napban.
„Egyik ismerősöm férje hat év kapcsolat és egy közös gyerek után úgy lépett le, hogy reggel elvitte a nőt dolgozni, meg volt beszélve, hogy délután megy érte a munkahelyére, de a megbeszélt időpontban nem volt ott, és telefonon sem volt elérhető. Végül a feleség taxit hívott, és mikor hazaért, látta, hogy a faszi kipakolta a cuccait a házból, és küldött egy sms-t, hogy az elmúlt hat évben nem sikerült eléggé egymásra hangolódni.”
„Fél éve jártunk, egy szombaton elvitt vacsorázni, aztán a kedvenc bandám koncertjére, isteni este volt. Hajnalban hazavitt. Vasárnap nem keresett, hétfőn reggel egy sms-t kaptam tőle, hogy »Ne haragudj, vége.« Aztán mikor pár hét múlva vette a bátorságot, felhívott, és elmondta, hogy jobban szeretett, mint bárki mást, de ő még élni akar, és megijedt. Arra az estére meg azt mondta, hogy azért tette, mert boldognak akart látni… Ez kb. 20 éve volt. Amúgy köszönő, beszélő viszonyban vagyunk ma is.”
Már sejtettem, hogy megcsal, mikor végül kihúztam belőle telefonon keresztül, 25 év házasság után. »Nevetni fogsz, hasonlítotok egymásra, ha más körülmények között találkoztok, még barátok is lehetnétek« – mondta. Hát, nem nevettem.
„Hat év után, egyik csütörtökön telefonon megkérdeztem, hogy hétvégén mit főzzek? A válasz annyi volt: »Semmit! Mi már nem vagyunk együtt.« Letette a telefont.”
Szamár a ködben
Abban szinte minden kommentelő egyetértett, hogy a legrosszabb szakítás az, amikor nincs is szakítás, mert csak eltűnik a delikvens, nem veszi fel a telefont, nem keres… mindezt nem két randi után, hanem akár évek óta tartó kapcsolatban is el bírják játszani egymással az emberek. Meg amikor úgy szakít, hogy ráveszi a másikat a szakításra. Egyik sem a legbátrabb módszer, az biztos.
„Amikor gyáva volt szakítani, ezért elkezdett alpári paraszt módjára viselkedni, hogy én tegyem meg helyette. Például két hétig nem adott magáról semmi életjelet, mert »nem volt kedve«, és utána azon problémázott, hogy nem is vagyok odáig érte, mert nem kerestem harmadszorra is, miután kétszer írtam neki, és egyik alkalommal sem válaszolt.”
„Amikor nem is szakítanak az emberrel, hanem egyszer csak nem jön, nem hív, nem veszi föl a telefont. Nem indokol, nem válaszol a kérdésekre. Na, az gáz.”
»Majd jövök« – mondta ezt egy novemberi hajnalon, adott egy puszit, ekkor láttam utoljára.
„Egy hosszú csók, »imádlak«, és aztán annyi. 30 év múlva a lánya esküvőjén az ifjú férj vendége voltam, ott találkoztunk.”
„Hazament zuhanyozni, és többé nem jött vissza. Szöveg nem volt.”
„»Elmegyek az apámhoz, mert nincs jól. Két nap múlva jövök hozzátok.« 14 hónapos volt a fiunk, és a pocakomban volt a lányunk.”
A konkrét okot azóta se tudom, egyszer csak átállította magát szinglire Facebookon, így hozta tudomásomra a szakítást két év kapcsolat után.
„Szeretlek téged, de szerelmes lettem… mindezt 29 év után.”
Videós kollégánk egy 12 évvel ezelőtt videóban már összeszedte, mit kell tudni a férfiaknak a szakításról:
Hogyan lehet jól szakítani?
Robert Taibbi család- és párterapeuta szerencsénkre pontokba szedve leírta a Psychology Today magazinban, hogy mit kell tudni ahhoz, hogy jól tudjunk szakítani. Ez a tudás kincset ér, legalábbis a fenti történetek fényében biztos, hogy ráférne sokakra egy alapos szakításkurzus a terapeuta tanácsai alapján.
A szakember azt javasolja, hogy mielőtt még bármilyen szakítós dumát kitalálnánk, tisztázzuk magunkban a saját érzéseinket, és ha már pontosan tudjuk, miért akarunk szakítani – és hogy tényleg ezt akarjuk –, akkor forduljunk rá a következő napirendi pontra, és tervezzük meg tudatosan a szakítást.
Csak semmi szöveges üzenet, hangposta vagy eltűnés: ezek gyávaságnak tűnnek, el akarják kerülni a kínos helyzetet, miközben a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák. A telefon talán rendben van, ha távkapcsolatban vagytok, egyéb esetekben találkozzatok személyesen.
A szakításnál figyelembe kell venni, hogy azon ritka helyzetek egyike, amikor az érzelmek vannak előtérben, nem pedig a mondanivaló tartalma. Ha te vagy a szakító fél, akkor az legyen a fő célod, hogy nyugodt maradj és együttérző legyél a másikkal, akinek fájdalmas lesz a beszélgetés.
Jason Segel a Lepattintva című filmben
Nem mindegy az időzítés sem a szakember szerint:
- ne egy csodás éjszaka után állj elő a szakítással, mert azzal egy kedves emléket rontasz el;
- ne az autóban szakíts, mert nincs hova menni, és kis térben felrobbanhatnak az érzelmek;
- ne kedd este 11-kor, kimerülten, stresszesen és fáradtan szakíts;
- ne egy vacsora közben, egy étteremben mondd el, hogy vége, mert ez manipulatív felállásnak tűnik.
A terapeuta javaslata szerint a helyes szakításhoz vezető lépések a következők:
1. Mondd el, amit mondani akarsz
Ne kerülgesd a forró kását csevegéssel. Legyen világos, hogy ez rólad és az érzelmeidről szól. Segíts a másiknak megérteni, hogy honnan indultál, és hogyan jutottál el idáig. Vezesd végig a döntésed kialakulásán, de inkább csak röviden, ne menj bele a részletekbe, mert az csak gyorsan vitába torkollik arról, hogy kinek milyen sérelmei vannak, és ki hogyan emlékszik a történtekre.
2. Állj meg és figyelj
A párod valószínűleg minél több részletet és magyarázatot fog követelni. Megpróbálja összekötni a pontokat, és értelmet adni a történteknek. Adj neki lehetőséget arra, hogy feltegye a kérdéseit, de ne menj át védekezésbe, térj vissza a döntésedhez és ne magyarázkodj. Ha az érzelmek eluralkodnak rajtatok, akkor válaszd a csendet, ha pedig veszekedésbe fullad a szakítás, akkor kérd, hogy tartsatok szünetet, mert le szeretnél higgadni.
3. Hagyd a gyakorlati kérdéseket
Az olyan kérdéseket, mint hogy mi legyen a közös holmikkal, meddig vigye el a saját ruháit a szekrényedből, vagy hogy barátok akartok-e maradni, mind egy későbbi időpontban érdemes megbeszélni, ne a szakítós beszélgetés idején hozd fel ezeket a témákat. Ezt ugyanis sürgetésnek, ridegségnek is érezheti a másik, márpedig nem akarod jobban megbántani, mint amennyire már amúgy is megbántottad. Amikor pedig a gyakorlati kérdésekre kerül majd a sor, ne akard diktálni a tempót, adj át egy kis irányítást a már exed kezébe ezen a téren, mert a szakítás a kontrollvesztés érzéséhez vezet a másik félben.
Az viszont fontos a terapeuta szerint, hogy ne válj áldozattá, csak mert bűntudatod van a szakítás miatt. Ez az időszak a változásról, gyászról és az érzelmek megéléséről szól, fontos, hogy meghúzd a határaidat, és tisztázd az exeddel, hogy milyen minőségben szeretnéd folytatni vele a bármilyen, emberi kapcsolatot – a döntés, hogy ezt szeretné vagy inkább nem, már az övé.
