„Folyamatosan jönnek a szembe velem a cikkek, hogy »ezek a legfurább gyereknevek Magyarországon«, és a kommentszekcióban, meg magában a cikkben is a szülőket ostorozzák, hogy hogy adhatnak ilyen idióta nevet a gyereknek. De igazából miért is a szülők a hibásak? Miért nem azok az emberek, akik kigúnyolnak egy gyereket a neve miatt? Ebben a témában nem fordítva ülünk a lovon?” – tette fel a kérdést a Redditen egy felhasználó, amire rengeteg reakció érkezett, többségben olyanok, melyek szerint a szülők a felelősek a névkérdésért és a cikizésért.
A szülő azért hibás, mert szándékosan céltáblát csinál a gyerekéből, a beszólogatósok meg azért, mert az ártatlan gyereket használják feszültséglevezetésre.
Amúgy én még sosem szóltam be név miatt, online meg végképp nem, de azt nem tagadom, hogy magamban megjegyzést teszek. Mondjuk utána el is felejtem az egészet, van fontosabb dolgom, mint más gyerekének a nevével foglalkozni” – írja az egyik kommentelő, akivel a legtöbben egyetértettek. A gyereket azért cikizni, gúnyolni, hogy milyen neve van, valóban elég furcsa, főleg ha felnőtt emberek teszik ezt az interneten.
Voltak olyanok is, akik szerint nem lehet elkerülni, hogy a gyerekek egymás között a neveket kipécézzék és csúfolódjanak, amit a saját élményeink is alátámasztanak. Nemcsak a keresztnevek, de a vezetéknevek miatt is céltábla válik a gyerekekből az iskolában. Az viszont megnyugtató lehet a szülőknek, hogy szinte mindegy, milyen névről van szó, a gúnyolódáshoz nem kell különlegesen elnevezni a gyereket.
„A gyerekeknek amúgy szerintem mindegy, ha gúnyolódni akarnak, akkor bármin gúnyolódnak, ha nem, nem. Nekik minden név új, nem tudják, hogy mi a »normális« név. Általában más felnőttek szoktak kiborulni, főleg olyanok, akik szeretik megmondani másoknak, hogy mit hogyan csináljanak.
Fatshaming, skinnyshaming, a neked ez nincs, az nincs, és bármit kitalálnak két másodperc alatt, amivel megfikázzák a másikat. Ezen már keveset dob, hogy valakit Brokkolinak hívnak
– fejti ki az álláspontját egy másik kommentelő, akinek a szavaira csak bólogatni tudunk. A szülők abban mindenképpen felelősek, hogy a névadáskor nemcsak a saját kedvenc, vágyott, különleges nevekre kellene gondolni, hanem a gyerek jövőjére is. Amikor nevet választunk szülés előtt, érdemes tekintettel lenni arra, hogy abból a pici babából felnőtt ember lesz egyszer, aki nem biztos, hogy nagyon hálás lesz a nevéért, főleg, ha cikizik miatta egész gyerekkorában, és traumatizálódik a sok gúnyolódástól.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Nem azt mondjuk, hogy hívjanak megint mindenkit Máriának és Katalinnak, de azért van átmenet a két véglet között, és lehet, hogy a Kisherceg nevet nem véletlenül nem engedi az MTA. Milyen lenne szegény gyerek élete mondjuk gimnáziumban ilyen névvel? Ezt az álláspontot osztja a következő komment is:
„Van egy latin mondás, hogy »nomen est omen« és ez így is van. A gyerekek bármilyen nevet ki tudnak gúnyolni, és nyilván a szülőknek meg kell tanítani nekik, hogy nem illik kigúnyolni valakit, pláne a neve miatt, de a szülőknek ugyanúgy felelőssége az is, hogy ne nehezítsék meg a gyerek dolgát. Mert igenis, ha valamilyen ehhez hasonló neve van a gyereknek, akkor sajnos valaki ki fogja csúfolni, de még felnőttként se fogják komolyan venni.
Mert nagyon cuki, amikor az egyéves babát Málnácskának hívják, de ezzel a névvel, hogy fog létezni, amikor felnőtt lesz? Jó napot kívánok, én leszek a fiuk orvosa, dr. Szabó Málnácska vagyok. Mindenki tudja, hogy nevetségesen hangzik. Mintha egy karakter lenne az Eperkéből.
Ne b.ssz ki a gyerekeddel, ne nevezd el Vulkánnak, Almácskának, Radiátornak, Hérodotosznak, de még Dusmátának vagy Gandalfnak se. Jobban jár mindenki. A szülőnek felelőssége, hogy megtanítsa a gyereknek, hogy ne csúfolódjon, és az is, hogy olyan nevet adjon a gyerekének, ami nem egy Starbucks kávé íznek vagy festékszínnek hangzik. Ha nagyon kreatívkodni akarsz, adj neki ilyen nevet második keresztnévként, amit lehet rövidíteni vagy lehagyni.”
