Nemrég egy édesanya, Nattie Jo Powell TikTokon megosztotta, hogyan festett át egy élénk színű játékkarácsonyfát semlegesebb árnyalatú festékekkel, hiszen szerinte a kislánya a szíve mélyén nagyon szereti a tompább, természetesebb színeket, szívesen játszik például kartondobozokkal és vizespalackokkal.
„Nyugodtan mondjátok, hogy bolond vagyok, vagy én is egyike vagyok a bézs anyukáknak” – szögezte le. – Előre tudom, hogy azt fogjátok gondolni, tönkreteszem a gyerekem karácsonyát azzal, ha lefestem ezt a fát” – tette hozzá.
Nem tévedett, sokan voltak, akik kritizálták, volt, aki amiatt aggódott, hogy a festék nem káros-e a kisgyermekre, mi lesz, ha a szájába veszi azt, és vannak, akik szerint rideg és szomorú lett így az összhatás. Van, aki meg is jegyezte, fejlődéslélektannal foglalkozik, és a gyerekeknek igenis szükségük van arra, hogy élénk színű dolgok vegyék őket körül.
A bézs univerzum születése
Nem Nattie Jo Powell nem az első, aki átfesti a gyerekjátékokat, és meg is osztja. Megan Morales is így tett, hogy azok jobban passzoljanak a családi otthon berendezéséhez, a piros tetejű házikóból így lett fekete tetejű házikó. És a sort tovább lehetne folytatni. Persze vannak szülők, akik nem maguk állnak neki festegetni, hanem eleve semleges, visszafogott, természetes színű játékokat, ruhákat és berendezési tárgyakat vesznek a gyermekeinek, mindez az úgynevezett sad beige (tükörfordításban szomorú bézs) trend része.
Aki sok gyermekes influenszert követ, az már korábban is találkozhatott azzal, hogy nemcsak a felnőttek öltözködésében és otthonában, hanem a gyerekruhák, gyerekbútorok-, dekorációk- és játékok körében is hódítanak – legalábbis egy bizonyos körben – a bézs, krémszínű, fehér, fekete és hasonló árnyalatú tárgyak, ami meglehetősen furcsa azon színpalettához képest, ami a mi gyermekkorunkat jellemezte.
És talán senkit nem lep meg, hogy ehhez a fogyasztói kultúrának elég sok köze van. Mint egy influenszermenedzsmenttel foglalkozó cég egyik vezetője elárulta, arra kérik az ügyfeleiket, hogy a semleges színeket részesítsék előnyben, így ugyanis sokkal jobban kitűnnek az általuk reklámozott termékek. Talán nem meglepő, hogy olyan hírességek is igyekeztek ennek megfelelően berendezni otthonaikat, mint például a megainfluenszernek számító Kylie Jenner vagy nővére, Kim Kardashian.
Nem vagyunk egyformák, így van, akinél a bézs térhódítása kicsapta a biztosítékot. Hayley DeRoche a gyermekeinek vásárolt, amikor szembesült azzal, hogy mennyi semleges színű gyermekholmi van, és úgy döntött, létrehoz egy közösségi oldalt, ahol ezt ki is figurázza. „Ha az egész életed a nyilvánosság előtt éled, akkor az otthonod lesz a háttér, ezért látjuk ezt a semleges stílust az influenszereknél. Ez mind a marketing része” – nyilatkozta.
Oldalán rendszeresen oszt meg különböző reklámfotókat, olyanokat, amiken – a megfogalmazása szerint – a gyerekek ahelyett, hogy mosolyognának, inkább úgy néznek ki, mintha éppen az élet értelmén töprengenének, és ez nem igazán illik hozzájuk.
Úgy tesznek, mintha a gyermekkor a komorságról szólna, úgy ábrázolják a gyerekeket, mint kis tudósokat, akik nem akarnák mást, csak halkan játszani az egyetlen fajátékukkal a bézs szobájukban, miközben Mozart szól a háttérben, reggeli közben pedig Proustot idéznek. Valójában a marketingeseknek akarok görbe tükröt tartani, mert még nem láttam gyereket a való életben úgy viselkedni, mint ezekben a hirdetésekben
– tette hozzá.
Megjegyezte, vannak szülők, akik magukra veszik a tréfálkozást, de szerencsére sokan vállalják, hogy ők bizony bézs anyukák, és szívesen nevetnek is magukon. „A maradék két százalék pedig a halálomat kívánja.”
Megnyugtató és semleges?
Azok az édesanyák, akik szeretik ezeket a semleges színeket, több érvet is felhoztak amellett, miért így választanak ruhát, játékokat és berendezési tárgyakat gyermekeiknek. Van, aki elárulta, még azelőtt elkezdett vásárolgatni, hogy tudta volna, milyen nemű gyermeke születik majd, és egyszerűbb volt így olyan dolgokat beszerezni, amelyek nem fiúsak és nem lányosak. Hozzátette, azoknak a szülőknek, akik több gyermeket terveznek, pedig így nem kell mindenből újat venni, ha esetleg a kistestvér más nemű lesz, mint a nagyobb gyerek.
Azzal az indokkal is több helyen lehet találkozni, hogy a semleges színek nyugtatóan hatnak, a nyugalom pedig a kisgyermekes szülők számára nagy kincs. „A kisbabám a járvány közepén született, emiatt nagyon sokat voltunk otthon. Anyaként, aki komoly szülés utáni szorongással küzdött, szükségem volt arra, hogy megnyugtató és derűs környezet vegyen körül, amikor a gyermekemmel vagyok. A lágy, természetes tónusú színek pedig segítettek ebben” – írta egy édesanya. Maga DeRoche is elismerte, hogy ebben van valami, a szülőket valóban túl sok inger éri.
„A szülői lét sokszor zűrzavaros és kaotikus, kicsúszhat a kezünkből az irányítás, ezért megnyugtató, ha van valami, ami felett úgy érzed, hatalmad van a káosz tengerében. Mindannyian szeretnénk, ha a gyereknevelés során végig a mi kezünkben lenne a gyeplő. Sok idő kell hozzá, és nehéz lehet beismerni, hogy sajnos a 100 százalék helyet csak 10 százalékban irányítunk mi” – jegyezte meg.
Felmerült az is, hogy egyre több a környezettudatos szülő, aki nem szeretné, ha a gyermekét tonnányi műanyag venné körül, inkább a természetes anyagokból készült holmikat részesíti előnyben. De ahogyan DeRoche megjegyezte, az, hogy egy termék natúr színű, még nem jelenti azt, hogy etikusan vagy fenntarthatóan állították elő, a szülőknek egy kis kutatómunkát kell végezniük, ha nem szeretnék, hogy a márkák a greenwashinggal, azaz zöldre mosással átverjék őket.
De vannak más szempontok is, amiket érdemes figyelembe venni. A minimalizmus trendi, a letisztultság egyfajta státuszszimbólum – elég csak megnézni az árakat. Úgy tűnik, csak azért, mert valakinek gyermeke születik, nem biztos, hogy szeretne kompromisszumokat kötni, nem szeretné, ha otthona jobban hasonlítana a kevésbé tehetős családok otthonaira, ha színek és formák „ízléstelen” kavalkádja venné őket körül, az nem az ő világa.
„Sokan vallásosan ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a legjobb a gyerekek számára. Ez már csak azért is érdekes számomra, mert ahogyan a divat, itt is a gazdagok diktálnak, tőlük csorognak lefelé a trendek. Szóval nagyon drága tud lenni az, ha a »legjobbat akarod a gyerekednek«, és ezzel nem tudok azonosulni” – mondta DeRoche.
Hozzá kell tenni, azt több bézs anyuka is elmondta, hogy természetesen vannak a gyermekeinek nagyon színes, műanyagból készült játékaik is, tele vannak velük a szekrények, és ha a gyerek azt szeretné, hogy a születésnapján mindenen Super Mario legyen, akkor az így lesz, igaz, talán kicsit visszafogottabb formában, mint más családoknál. De van, aki vállalta, hogy számára az esztétikum nagyon fontos, ezért a gyereknek szervezett kerti partin minden, de minden fehér volt, még az ugrálóvár is.
És igen, nem lehet magunkat elégszer emlékeztetni arra, hogy amiket a közösségi oldalakon látunk, az nem a valóság, Maddie Berna fotós az Instagramon szívesen oszt meg fotókat családjáról, a képek alapján pedig ő is egy bézs anyuka, de az Insidernek elmondta, az ő gyerekei is szoktak Pókember-jelmezben rohangálni, és rengeteg élénk színű játékuk van.
„Azok, akiknek az Instagramja hasonlóan néz ki az enyémhez, ugyanazt csinálják, egy kosárba rejtik el ezeket, vagy van egy szoba, amit soha nem mutatnak meg a nyilvánosságnak” – tette hozzá. Az nem zavarja, hogy másoknak esetleg nem tetszik, ahogyan élik az életüket, hiszen nem látják a teljes képet, a családtagok véleménye azonban más tészta,
édesanyja például szeretné, ha élénkebb színű ruhákba öltöztethetné az unokáit, amit lánya meg is enged nekik, ha éppen nem fotózza őket.
Berna azt is elárulta, az ő gyerekszobája nagyon máshogy nézett ki, mint mostani otthona. „Nagyon színes és rendetlen volt. Amíg fel nem nőttem, nem is tudatosult bennem, hogy a környezetem hogyan nyomta rá a bélyegét a hangulatomra.” Hozzátette, nem bánja, ha a gyermekei a saját kis birodalmukat a saját ízlésük szerint alakítják ki. „Csak szeretném, ha tudnák, ez nemcsak a színekről szól, hanem arról is, jobban érzi magát az ember, ha tisztaság és rend van körülötte” – jegyezte meg.
Mit mondanak a szakértők?
Sokakban felmerül a kérdés, hogy használ vagy árt a gyermek fejlődésének, ha nem veszik őket körbe élénk színek. Születésük után a babák színlátása sokat fejlődik. Mint a Gyerekszoba írja, a kisbabák körülbelül 2-4 hónapos koruk között kezdik el egyre jobban érzékelni a színeket, és addig főként kontrasztos minták kötik le őket, kutatások is bizonyították, hogy fekete-fehér ábrák küldik a legerősebb vizuális jeleket a baba agyába, és így ezek eredményezik a leggyorsabb vizuális fejlődést is.
„A csecsemők szeretik a nagy kontrasztot, mert általában gyengébb, homályosabb a látásuk, így jó, ha van valami, ami ki tud emelkedni a környezetből” – nyilatkozta Alice Skelton, a Sussexi Egyetem munkatársa, aki hozzátette, egyik tanulmányuk szerint a csecsemők tovább néznek intenzív színeket, mint halványabbakat.
Megjegyezte azt is, további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, a korai élmények pontosan milyen hatással vannak az észlelésünkre, és egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy másképp fogja-e fel a világot az a baba, akit kevesebb élénk szín vett körül. De szerinte érdemes ingergazdag környezetet biztosítani a babáknak.
Szakértők szerint mindez persze nem jelenti azt, hogy a halvány, semleges tónusokat kerülni kellene, az „unalmas” színek is nagyon fontosak a csecsemők számára. „Mentálisan nagyon kimerítő, hogy folyamatosan erősen stimuláló hangoknak, zűrzavarnak vagy színeknek vannak kitéve. Az alacsony stimulációjú időszakok során a babáknak ideje lesz feltöltődni” – szögezte le Harvey Karp, a Happiest Baby alapítója és vezérigazgatója.
Persze vannak, akik szerint igenis kerülni kellene a halvány, semleges színeket, köztük van dr. Sally Augustin környezetpszichológus, aki úgy véli, a gyerekeknek, csakúgy, mint szüleiknek, szükségük van az élénk színekre, hiszen azok energetizálnak minket, példaként hozza fel azt, hogy az elsődleges színek, vagyis a vörös, a kék és a sárga hatására például könnyebben megy az edzés.
Ami biztos, sokféleképpen lehetünk jó – vagyis elég jó – szülők, és persze mindig lesznek, akiktől megkapjuk, hogy ezt és ezt rosszul csináljuk, és ennek terhe különösen az édesanyák számára ismerős, a közösségi oldalak pedig nem segítettek abban, hogy kisebb legyen rajtunk a nyomás, hogy kevesebb elvárást támasszanak velünk szemben.