Snapback kultúra

A szülésérzékenyítés még sosem volt ennyire fontos, és mégis: ha megszületik egy sztár gyereke – de egyébként ez a hétköznapi nőkre is legalább ennyire igaz – rögtön mindenki azzal van elfoglalva, hogy milyen a szülés utáni teste. A média és a közösségi oldalak gyakran azt sugallják, akkor csinálod jól, ha a baba világra jötte után néhány héttel már újra a régi formádat villantod, ha számodra az egész babavárás, és ami utána következik, egy Disney-tündérmese, és sokszor szó sem esik gyermekágyról, szülés utáni depresszióról, vagy egyáltalán arról, hogy nincs két egyforma női test, mindenki másképp birkózik meg azzal, hogy életet adott egy gyereknek. 

Rihanna már a terhessége idején is tabukat döntögetett, határokat feszegető ruháival folyamatosan azt üzente: itt vagyok, várandós vagyok, és imádom minden pillanatát. Azóta az énekesnő kisfia megszületett, és bár három hónapig élvezte az anyaság örömeit, a napokban ismét visszatért a reflektorfénybe, méghozzá anélkül, hogy a súlyából akár csak néhány dekát is veszített volna, a US Weeklynek nyilatkozó forrástól pedig tudjuk, nem sieti el a lefogyást. Élvezi a testét és egyáltalán nem nyomasztja magát azzal, hogy mihamarabb visszanyerje az alakját. Egyszóval nem hajlandó megadni magát a snapback kultúrának, ami virágkorát éli sajnos. 

Rihanna augusztus 12-én, kisbabája születése után közel három hónappal (Fotó: Getty Images/Robert Kamau)

Snapback micsoda? 

A snapback kultúra leginkább úgy fordítható magyarra, hogy visszatérés a valósághoz. Tulajdonképpen egy nagyon rossz metódus, ami arra kényszeríti a nőket, hogy szinte varázsütésre visszanyerjék a terhesség előtti súlyukat és a megjelenésüket a szülés után. Ostoba és irreális elvárás ez, hiszen a női test elsődleges funkciója a szülés után egy másik élet gondozása, nem pedig a társadalom által kikiáltott aktuális szépségideálnak való megfelelés. A kismamák teste óriási változáson megy át a terhesség alatt, majd szülés közben és után is – ezt még annak is tudnia illik, aki nem élte át ezt az egészet –, így joggal merül fel a kérdés: 

A kérdés nyilván költői, hiszen az egész jelenség egy torz üzenetet hordoz, aminek semmilyen szempontból nem szabad helyet adni. A „hú, de jól nézel ki, pedig még csak most szültél” talán bóknak hangzik, de valójában mérgezőbb frázis, mint azt valójában gondolnánk. 

– mondja a Popsugarnak nyilatkozó testkép- és étkezésizavar szakértő, Chelsea M. Kronengold. Mint magyarázza, ebben az időszakban a hangsúlyt az egészség olyan jelentősebb részeire kell helyezni, mint a fizikai gyógyulás, a mentális egészség és az új szülői szerephez való alkalmazkodás. A snapback kultúra azonban „fenntarthatja a veszélyes étkezési és testmozgási magatartásokat is, és néha hozzájárulhat az evészavar kialakulásához (vagy kiújulásához)”. 

Rachel MacPherson, kismamaedző és okleveles táplálkozási szakértő szerint ez egy ördögi kör, hiszen a nem megfelelő diéta tápanyaghiányhoz vezet, ami befolyásolja az általános közérzetet, miközben a szervezetnek pont hogy tápanyagokra lenne szüksége ahhoz, hogy minél hamarabb a gyógyulás, regenerálódás útjára lépjen. Ráadásul mindenkinek más a teste, az edzettségi szintje és az egészségi állapota, így nincs két egyforma gyógyulás, elég csak arra gondolni, hogy egy császármetszésnek olyan következményei vannak, amik jó ideig akadályozzák, hogy a kismamák aktívak legyenek. És akkor azt még nem is említettük, hogy egy ilyen mérföldkő nemcsak a fizikumra, hanem a mentális egészségre is hatással van, amit szintén mindenki másképp él meg.

Angel Coleman szülésfelkészítés-oktató, dúla és szülési tanácsadó a hibát abban látja, hogy mindenki a szülés előtti állapotról beszél, holott ehhez nem is igazán lehet visszatérni. Már ott van valaki, akiről gondoskodni kell, akit meg kell ismerni, akivel új rutint kell kialakítani, egyszerűen nincs olyan, hogy egyszeriben minden ott folytatódik, mint előtte.  

Fotó: Getty Images/Irina Shpiller

Fogadd el magad? 

Lehet a testpozitivitás jól csengő szlogenjével dobálózni, de valójában ebben a helyzetben ez sem feltétlenül segítség, sőt, mondhatni mérgező. Ahogyan Rachel MacPherson is rámutat, ez sokaknak nagy kihívás, pláne, ha azt érzik, hogy a szülés után egy egészen más testalkatot látnak viszont a tükörben.  

Egy kilenc hónapig tartó alakulást nem lehet egyetlen kézmozdulattal semmissé tenni, sokan még hónapokkal a szülés után is úgy néznek ki, mintha várandósok lennének. És ezzel a világon semmi gond nincs! A terhesség alatt hétről hétre alakul a test, nem várható el tőle, hogy a magzat kihordása után pillanatok alatt visszaváltozzon.  

„A snapback kultúra aljas, antifeminista és igazságtalanul szorongást keltő. Azok között virágzik, akik felügyelik a testünket és táplálják annak bizonytalanságát” – fakadt ki a brit Glamour egyik szerkesztője, aki úgy érzi, a várandós és szülés utáni testről történő diskurzus és az állandó ellenőrzéssel kapcsolatos lankadatlan rögeszmék továbbra is érvényesülnek, és még több teret adnak a snapback kultúrának. 

Épp ezért a testítélet fenti formája egyáltalán nem szolgál semmilyen pozitív célt, még akkor sem, ha valaki jóindulattal tálalja. Lehet, hogy egy Rihanna kaliberű ember megszokta, hogy a nyilvánosság jelzőkkel illeti, de még az ő esetében sincs rá felhatalmazásunk, hogy bármi megjegyzést tegyünk, végső soron ő is csak egy ember. Tehát marad a testsemlegesség, mint megoldás, hiszen általa ítélkezés, kritika nélkül tudunk saját magunkra – és másokra is – tekinteni, így nincs se bűntudat, se önvád, se nyomás, csak a színtiszta elfogadás. Összességében a kicsi és az anya egészsége és boldogsága egyébként is sokkal fontosabb, mint utóbbi súlya vagy a megjelenése, hiszen a baba akkor boldog, ha anya is az. 

(Forrás: Popsugar, Glamour, Self)