Ma már számos eszköz a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy nyomon kövessük például egy reptéri utazás során a poggyászunkat, kulcsunkat, pénztárcánkat. Az Apple által forgalmazott AirTag-et, vagy egyéb “nyomkövető” eszközöket, azonban az elmúlt évek során nemcsak a különböző értéktárgyak követésére kezdték el használni. Kezdetben csak a háziállatok nyakörvére erősítették rá, hogy ezzel is nyomon követhessék kedvenceiket, később viszont a szülők is becsúsztatták gyermekeik hátizsákjába, vagy farmerzsebébe, hogy biztonságban tudják őket. Persze mint mindennek, ennek is vannak fokozatai, hiszen olyanról is hallhattunk már, miszerint egy édesanya ezt egészen magas fokon űzte. Vada Stevens például a nyomkövetés mellett, ezeket az eszközöket arra használja, hogy a kutyákhoz hasonló módon, gyermekei egy gombnyomásra odamenjenek hozzá.
Ugyan nem lehet tagadni, hogy egy veszélyekkel teli világban hatalmas megnyugvást nyújthat az, ha tisztában vagyunk vele, hogy gyermekünk éppen merre jár, viszont az állandó követésnek komoly hatásai is lehetnek.
Az Apple 2021-ben adta ki az AirTag-eket, ugyanebben az időben pedig azt is kijelentették, hogy kizárólag élettelen tárgyak követésére használhatóak, vagyis gyermekek, és háziállatok helymeghatározására nem alkalmas. Sok szülő azonban azt mondja, hogy inkább ezt a módszert alkalmazza, hiszen gyermekük még nem elég idős ahhoz, hogy saját mobiltelefonjuk legyen. Jobban aggódnak a közösségi média által végzett pusztítástól, illetve az internetes zaklatástól.
Hogyan hat ez a gyerekekre?
A szakértők már régóta hangot adnak annak, miszerint az egyre korlátozóbb, és szigorúbb nevelési forma komoly hatással lehet a gyerekek mentális egészségére és fejlődésére.
Az elmúlt négy-öt évtizedben óriási visszaesés volt tapasztalható a gyermekek önálló cselekvési szabadságában
– meséli a Washington Post-nak Peter Gray, a Boston College pszichológiai és idegtudományi kutatóprofesszora. Gray az elmúlt évek során a gyerekek játékát tanulmányozta. Elmondása szerint az önállóság kialakulásában kulcsszerepet játszik az, hogy a gyermekünk egyedül menjen az iskolába, megtanítsuk őket az önálló tömegközlekedésre, illetve gondtalanul játsszanak a parkban anélkül, hogy állandóan árgus szemekkel figyelnénk őket.
Így hathat a gyerekekre az állandó nyomkövetés (Fotó: Getty Images)
Befolyásolhatja a félelem kezelését és a kockázatok felmérését is
Gray felvetésével Leah Plunkett, a Harvard jogi iskolájának oktatója is egyetértett, aki hangsúlyozta, hogy a szülőknek elsősorban azt kell megtanítaniuk gyermekeiknek a tudatos, és önálló közlekedést. Véleménye szerint egyrészről fontos, hogy ne alakuljon ki bennük az a tévképzet, miszerint azért, mert bármiféle nyomkövető eszközt viselnek kevésbé kell figyelniük a körülöttük lévő környezetre. Másrészről azt gondolhatják, hogy baj esetén szüleik nyomban ott teremhetnek, amely hatással lehet az életösztöneikre is.
Elmondásuk alapján a felnőtté válás egyik fontos része a megnövekedett felelősség és függetlenség érzése, amelyeknek ezek az eszközök gátat szabnak.
Az állandó követés pedig félelmet kelthet a gyerekekben, azaz fokozza a bizalmatlanságukat a világgal szemben. A szakértők szerint mindez normalizálja azt az elképzelést, miszerint a gyermekek nem lehetnek biztonságban anélkül, hogy követnénk őket. Ezzel nemcsak megszűnik a családon belüli bizalomépítés egyik módja, de a gyerekek „digitális állampolgárságára” is hatással lehet.
„Szerintem fennáll annak a veszélye, hogy ha szülőként részt veszünk gyermekeink megfigyelésében és közvetlenül, vagy közvetve azt a jelzést adjuk nekik, hogy a digitális megfigyelés normális” – mondja Susan Linn pszichológus.
