A TikTokon a Sephorából a tinilányok kitiltását követelő fiatal nőktől kezdve a Stanley-kupa-trendet gúnyoló felnőttekig mostanában mintha mindenki a tinikre lenne kihegyezve, „tréfásan” becsmérelve a bőrápolás iránti szeretetüket, azzal vádolva őket, hogy ők a fogyasztási kultúra legalja és a kapitalizmus táplálói. Még ha igazuk is van, akkor sem oké, ha felnőttek gúnyolódnak tinilányokon, főleg nem a közösségi oldalakon.
Kik azok a Sephora-gyerekek?
A „Sephora kids” kifejezés azokra a gyerekekre és tinilányokra – 8-14 évesekre – utal, akik a Sephora nevű francia szépségápolási kiskereskedőnél vásárolnak, és az általuk követett influenszerekhez hasonlóan videókat posztolnak az interneten a bevásárlásaikról és bőrápolási rutinjukról. Azért követelik a TikTokon a boltból a kitiltásukat, mert a tinik a videók tanúsága szerint megvadulnak a Sephorában, az összes drága bőrápolási terméket tesztelik és nagy rendetlenséget hagynak maguk után.
„Komolyan, felnőttek, hagyjátok abba!”
Vanessa Kroll Bennett a This Is So Awkward: Modern Puberty Explained (magyarul: Ez annyira kínos: a modern pubertás elmagyarázva) című könyv társszerzője is felkapta a fejét a Sephora-lányok zaklatására, ami szerinte egyáltalán nem marad a közösségi oldalakon belül: „Ez nem csak online történik – írja Bennett. – Egy podcastot vezetek a pubertásról, és mostanában észrevettem egy tendenciát a hallgatók e-mailjei között: történeteket agresszív felnőttekről, akik Taylor Swift koncertről hazafelé tartó, vagy a Starbucksban az epres frissítőjükért sorban álló tinilányokat szidnak. Komolyan, felnőttek, hagyjátok abba!”
Egyet kell értenünk Bennettel, hogy a helyzetnek biztos nem az a megoldása, hogy tinilányokat teszünk ki céltáblának felnőtt fejjel a közösségi oldalakon és zaklatással próbáljuk megnevelni őket.
A kamaszlányok az önbecsülés és a mentális egészség szempontjából alapból elég bizonytalan lábakon állnak, egyáltalán nem arra van szükségük, hogy vadidegen felnőttek gúnyolódjanak rajtuk a TikTokon.
„A kutatások szerint a lányok önbecsülése kilencéves korukban éri el a csúcspontját, majd a tinikorban meredeken csökken – teszi hozzá Bennett. – Igen, kilencévesen! Ha ez nem lenne elég rossz, a 2023-as adatok szerint a tizenéves lányok önbizalma az elmúlt években tovább csökkent, aminek egyik fő okaként a közösségi médiát és a képernyő előtt töltött időt jelölik meg. A tinilányok mentális egészségügyi válsággal néznek szembe, 20 százalékkal megelőzve a fiúkat a szomorúság és reménytelenség érzésének arányában.”
Forrás: Getty Images
Manipuláció influenszer-módra
A tiniket az influenszerek és reklámok bombázzák percről-percre azzal, hogy mit kenjenek az arcukra, testükre ahhoz, hogy társadalmilag elfogadott emberré váljanak. Mindegyiknek ugyanaz az üzenete, amit a tinilányok alaposan magukra is vesznek, hogy „nem vagy elég jó”. Megmondják, hogy milyen bőrápolási termékeket vásároljanak a már amúgy is hibátlan, fiatal bőrükhöz, hogy fiatalnak tűnjenek, és hány réteg sminket viseljenek, hogy idősebbnek nézzenek ki.
A tinilányok nem azért vannak a Sephorában, hogy bosszantsák a felnőtteket, hanem mert a mai kultúra azt mondja nekik, hogy ott kell lenniük.
Videók, posztok tömkelege ömlik a gyerekekre, amikből azt tanulják, hogy költsék el a zsebpénzüket drága szépségápolási holmikra, órákig sminkeljék magukat, de ne látszódjon rajtuk, hogy sminkelnek, és maradjanak természetesek, miközben semmi sem jó, ami természetes rajtuk, mert túl görbe az orruk és kicsi a mellük. Közben készítsenek több 100 képet, videót, lazán, ne görcsösen, nehogy úgy tűnjön, mintha fontos lenne mindaz, ami kitölti a napjaikat.
Ne gúnyolódj, segíts!
A fő kérdés itt nem az, hogy ki kell-e tiltani a gyerekeket egy boltból, hanem az, hogy mit tehetnénk mi, felnőttek, hogyan segíthetnénk a tiniknek abban, hogy ne szippantsa be ennyire őket az online őrület. Az biztos, hogy semmi mást nem érünk el a tiniknél az online zaklatással, gúnyolódással, mint azt, hogy még kevesebb lesz az önbizalmuk és még inkább ráfüggenek az influenszerek manipulációira – a végén ezzel csak növeljük a tinilányok tömegét a Sephorában is.
„Mit tehet a szülő? – teszi fel a kérdést Bennet. – Segítsen a tinilánynak kritikus fogyasztóvá válni.
Nem tudjuk befolyásolni, hogy a lányaink mit szeretnének vásárolni, de segíthetünk nekik kritikus hozzáállást kialakítani azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok hogyan próbálják eladni a termékeiket.
Mindig is voltak trendek és áhított újdonságok, és igen, a közösségi média csak súlyosabbá tette ezt a helyzetet, de a mi segítségünkkel a gyerekek tudatára ébredhetnek annak, hogyan manipulálják őket. Szülőként a mi feladatunk, hogy határokat szabjunk – a gyerekeknek lehet, hogy nem tetszik, de attól még szükség van korlátokra.”
A legfontosabb pedig, hogy emlékeztessük a tiniket, hogy úgy szeretjük őket, ahogy vannak. Erre nyilván egy szemforgatással vagy egy vállrándítással fognak reagálni, de akkor is meghallják az üzenetet. A trendek jönnek és mennek, de a szülő feltétel nélküli szeretete sosem megy ki a divatból.
