Lili nemrég figyelt fel arra, hogy hetedikes fia, Marci körül valami nincs rendben az iskolában. Időbe telt, mire összeállt a kép: az egyik tanár és a fiú között lehet valami, ami túlmutat a tanár-diák viszony keretein. Mit tehet egy szülő, ha gyanúja támad, hova fordulhat segítségért, és mi a hatóság álláspontja, ha nem történik erőszak? Lili a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen egyedül szembeszállni a félelmeivel, és hogyan zárkóznak el az érintettek, amikor megérzik, milyen ingoványos talajon állnak.
„A gyerekek rajongtak érte”
„Az egész ügy tavaly májusban kezdődött – fog bele a történetbe Lili (a szereplők nevét megváltoztattuk, hogy ne legyenek felismerhetőek.) – Azaz, így utólag visszanézve már tudom, hogy hónapokkal korábban, valamikor ősszel, amikor a fiam, Marci osztályában novemberben volt egy osztályfőnökváltás. A régi és az új osztályfőnök között volt egy átmeneti időszak, körülbelül egy hónap, mikor az osztályfőnök-helyettes, Balázs »bácsi« foglalkozott a legtöbbet a gyerekekkel. Ebben a labilis helyzetben ő volt az érzelmi bázis az osztály számára. Marci sokszor mesélte, hogy délután ott maradnak még Balázs bácsival néhányan pingpongozni, beszélgetni. Egy nagyon fiatal, 22 éves srácról beszélünk, aki laza volt, kedves, a gyerekek rajongtak érte.
Ahogy teltek a hónapok, Balázs bécsi egyre inkább az életünk része lett, nem volt nap, hogy Marci ne emlegette volna. Aztán jöttek az osztálykirándulások. A Határtalanul Program keretein belül Erdélybe mentek táborba a gyerekek, az egész évfolyam, több busszal, négy napra, hétfőtől csütörtökig. Amikor onnan hazajöttek, egy hétvégét itthon töltöttek, és következő hétfőn mentek Visegrádra egy napra. Aznap este a szülői e-mail-listára írt az egyik édesanya, akinek örökké hálás leszek, egy levelet arról, hogy mennyire nincs megelégedve a szervezéssel.
És hogy ugyan nem tartozik ide, de szerinte az sincs rendben, hogy Balázs bácsi kézen fogva, összekulcsolt ujjakkal, összebújva aludt a buszon a fiammal az erdélyi kiránduláson, és arról is tudomást szerzett, hogy az érkezés után este körbekérdezte a gyerekeket, kivel alhatna egy ágyban.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
„Heti három ölelés beleférhet?”
A többi szülő hitetlenkedve reagált a levélre, de Lilit mint közvetlenül érintettet, szíven ütötte a dolog. Írt az osztályfőnök-helyettesnek, hogy hívja fel telefonon, beszéljék meg, mi is történt valójában. A telefonbeszélgetés során azzal kellett szembesülnie, hogy Balázs nem érti a problémát.
„Nem érezte azt, hogy ez sok – idézi fel Lili. – Megpróbáltam neki megmagyarázni, hogy értem, hogy ő kedves a gyerekekhez, de egy szakmai kapcsolatba az ilyen jellegű fizikai érintés nem fér bele, és ezt neki kellene tudnia, mert ő a tanár, a tekintélyszemély, ez az ő felelőssége. Olyan érzésem volt, mintha egy tanácsadói kapcsolatban lennénk, és nekem kellene megmondanom, mennyire viheti bele a személyiségét a munkájába.
Sajnos egyáltalán nem értette meg, mi a gondom, ilyeneket kérdezett, hogy akkor heti három ölelés beleférhet?
Mivel nem sikerült dűlőre jutnom, azt gondoltam, hogy segítséget kérek az osztályfőnöktől. Azt kértem, hogy hívjunk össze egy rendkívüli szülői értekezletet, ahol tisztázhatjuk a történteket, és azt, hogy mik a tanár-diák kapcsolat főbb irányelvei. Azt is én kértem, hogy az igazgatónő is legyen ott, mert kiderült, hogy az osztályfőnöknek eszébe sem jutott, hogy az intézményvezetőt ilyenkor meg szokás hívni a megbeszélésre.”
Lili abban bízott, hogy az igazgatónő, mint tapasztalt pedagógus, segíteni fog abban, hogy Balázzsal végre megértsék egymást, átsegíti őket ezen a kellemetlen helyzeten, és valamiféle közös tanulsággal le is zárják az esetet. De minden egész máshogy alakult.
„Ott megsemmisültem”
A rendkívüli értekezletre minden szülő eljött, úgy tűnt, hogy ez az ügy mindenki számára egyformán fontos. De Lili kezdeti bizakodása hamar elmúlt. Az igazgatónő rögtön az elején leszögezte, hogy jobb, ha mindenki nagyon óvatosan bánik a szavakkal, nehogy véletlenül törvényt sértsen azzal, hogy alaptalanul rágalmaz, mert annak később komolyabb jogi következményei lehetnek.
„Ez meg is tette a hatását – emlékszik vissza Lili. – Az anya, aki felhozta a levelezőlistán a témát, meg sem mert szólalni. Én megpróbáltam felvetni, hogy egyáltalán hogyan kerülhettünk egy olyan helyzetbe, amikor felmerülhet, hogy egy tanár a kiránduláson egy gyerekkel alszik egy ágyban, de azt a választ kaptam az igazgatótól, hogy ő nem volt azon a helyen, nem tudja, hogy lehetett megoldani az alvást ott, a vélhetően kihúzható ágyakon. Jeleztem, hogy számomra furcsa úgy kirándulást szervezni valahová, hogy az iskola azt sem tudja, milyenek ott a körülmények, de erre nem is kaptam választ.
Balázs egyébként végül tényleg egy gyerekkel aludt, nem Marcival, hanem egy másik fiúval.
Lili ekkor a szülőket szólította meg, azt remélve, hogy segítenek megértetni az igazgatónővel, mi a gond, hiszen ez közös problémájuk. De onnan sem kapott támogatást.
„Az egyik anyuka hirtelen felcsattant, hogy ő ezt már nem bírja tovább, és szegény Balázs bácsival mit művelünk. Erre többen könyörögni kezdtek Balázsnak, hogy bocsásson meg, és kérlelték, hogy el ne menjen. Azt én is megértem, hogy Balázs esetleg szeretethiányos, és elismerésre vágyik. Az én fiam pedig egy nagyon érzékeny időszakban találkozott vele: mi nem sokkal azelőtt váltunk el, amit az osztályfőnöknek jeleztem is, és Marci édesapja, bár jelen van az életünkben, érzelmileg nehezen megközelíthető.
Itt találkozhatott a kereslet a kínálattal: Marci megkaphatta egy férfi figyelmét és szeretetét, Balázs pedig megélhette, hogy valaki felnéz rá.
Én csak annyit vártam az igazgatótól, hogy szakemberként álljon a helyzethez, legyen nyitott, és segítsen abban, hogy valahogy jól jöjjünk ki az egészből mindannyian. De ott megsemmisültem: úgy éreztem, hogy senki nem érti, mit próbálok mondani.”
„Egy pedofil szavai”
A megbeszélésről nem készült jegyzőkönyv. Lili saját terapeutája tanácsára maga írta össze utólag, mi történt, kizárólag a tényekre szorítkozva, hogy maradjon valami nyoma a történteknek. Az értekezlet után még írt egy SMS-t Balázsnak, újra hangsúlyozva, hogy szeretné megkérni, ne létesítsen Marcival a továbbiakban semmiféle fizikai kontaktust. Erre nem kapott választ, de aztán Marci elmesélte otthon, hogy Balázs minden egyes gyereket egyenként behívott délután a kémiaszertárba, és négyszemközt kikérdezte őket, kinek mit mondtak otthon a szülei az ügyről.
„Megkérdeztem Marcit, ő mit gondol erről az egészről, mit szólna hozzá, ha kívülről látna egy hasonló helyzetet, mint ami vele a kiránduláson történt. Azt felelte: »Ha ez mindkét félnek jó, akkor rendben van«.
Ekkor villantak fel a vészjelző fények a fejemben: ez egy felnőtt mondat, egy pedofil szavai.
Ezután fordultam szakemberekhez, hogy segítséget kérjek, és mindenki, akit csak felkerestem, gyermekvédelmi szakember, pszichiáter, azt mondta, hogy vegyem komolyan ezt a mondatot, itt tényleg baj van. Lassan körvonalazódott, hogy ilyen esetben érdemes akár rendőrségi feljelentést is tenni. Tudtam, hogy ez mivel jár: hosszú kihallgatások, Marcival is beszélni fognak majd. Mindent mérlegelve végül úgy döntöttem, hogy vállalom, és elmentem a rendőrségre.”
„Megváltozott a viselkedése”
Lili nagyon nehezen szánta rá magát, hogy hivatalos útra terelje az ügyet. Végül az döntött, hogy úgy érezte: itt már nemcsak a saját fiáért tesz valamit, hanem minden olyan gyerekért is, aki esetleg a jövőben kapcsolatba kerülhet Balázzsal. És közben, ahogy a feljelentésre készülve újra végiggondolta, mi is történt, utólag is ráébredt néhány dologra.
„Marci nemrég elkezdett nagyfiúsodni. Sokszor elvonult a szobájába, bezárkózott. Nem tudtam, hogy ez mitől van, azt hittem, csak a kamaszkor. Aztán, amikor hazajött az osztálykirándulásról, úgy éreztem, hogy egy felnőtt ember tért vissza, megváltozott a viselkedése. Elkezdett rendet tartani maga körül, extrém módon tisztálkodott, parfümöt kezdett használni; azt éreztem, hogy szerelmes a fiam. Még kérdeztem is tőle akkor, hogy találkozott-e esetleg valakivel.
Képünk illusztráció (fotó: Getty Images)
Ami még szintén utólag nyert csak jelentőséget: ekcémája lett. Ez egy testi tünet, aminek akkor nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, de később, mikor az ügyet elindítottam, a gyermekjóléti szolgálatnál feltették nekem a kérdést, hogy bármilyen fizikai elváltozást tapasztaltam-e; és akkor jöttem rá, hogy igen. Minden ott zajlott az orrom előtt, és én nem raktam össze a mozaik darabjait.”
Lili tudta, hogy Marci mélyen érintett a történetben, és többféle érzelemmel is küzd: egyrészt el kell gyászolnia élete első kapcsolatát, másrészt fel kell dolgoznia azt a csalódottságot és haragot, amit afelett érez, hogy valaki, akiben megbízott, visszaélt a helyzetével és csak manipulálta őt.
„Nem történt behatolás vagy erőszak”
„Eljött a pillanat, amikor azt mondtam a fiamnak, hogy ne haragudjon, de bele kell néznem a telefonjába – mondja Lili. – A komolyabb dolgokat nyilván kitörölte, mielőtt odaadta nekem a telefont, hogy védje Balázst, de még így is találtam ijesztő dolgokat. Például egy fotót az osztálykirándulásról, amin Marci ülve néz a kamerába, és a képre szerkesztve a felirat: »I see a hot dad«. Valószínűleg ezt önmagáról küldte Balázsnak.
Egy üzenetváltást is találtam: karácsonykor, december 25-én Balázs kirakhatott storyba egy fotót, ami aztán eltűnt, de a hozzá kapcsolódó üzenetek megmaradtak. »Szép kis családi kép« – írta Marci, mire Balázs azt válaszolta: »De nem teljes a család, mert nem vagy itt«.
Lili a szülői értekezletről írt feljegyzéseivel, a levelezőlistán váltott e-mailekkel és a Marci telefonjában talált üzenetekkel ment a rendőrségre feljelentést tenni. Hosszan kihallgatták, aztán Marcival is beszélgettek, behívták a szülőt, aki az első figyelmeztető e-mailt írta, és bár Lili nem kapott közvetlen információt róla, biztos benne, hogy Balázst is kihallgatták. Minden nyár elején történt, utána egy hosszabb nyári szünet következett. Az ügyet végül októberben zárták le. Balázs még májusban, nem sokkal a rendőrségi eljárás megkezdése után eltűnt az iskolából, Lili később tudta meg, hogy elbocsátották.
„Az ügy hivatalos részét bűncselekmény megállapítása nélkül zárták le végül – mondja Lili –, mert nem történt behatolás vagy erőszak. A fizikai kontaktus ténye pedig tagadhatatlan, hiszen a simogatást, összebújva alvást bizonyítani tudtuk. Ennél tovább nem szeretnék menni, most az a legfontosabb, hogy Marci megnyugodjon és biztonságban legyen. Pszichológushoz és pszichodrámára jár, hogy különféle eszközökkel dolgozhassa fel, ami vele történt. Egy időre elkértem a telefonját, most január végén adtam neki vissza, addig egy nyomógombos telefont használt. Úgy éreztem, hogy most szükségünk van egy kis csendre, távol a közösségimédia-felületektől, hogy egymásra tudjunk figyelni. Ezt ő is elfogadta, tudta, hogy ez nem büntetés, hanem egy helyzet, amit együtt kell megoldanunk.”
„Biztonságot kell nyújtanom a gyerekemnek”
Marci az új tanévet egy másik iskolában kezdte. Lili óvatosságból nem mondta el a beiratkozásnál, miért váltottak; mivel az új iskola ugyanabban a tankerületben van, mint ahonnan eljöttek, tartott attól, hogy a hivatalos útra terelt ügy híre megelőzheti őket, és befolyásolhatja Marci beilleszkedését. Szerencsére egy támogató, befogadó közegre leltek az új helyen.
A megpróbáltatások ellenére Lili azt mondja, egy percig sem bánja, hogy végigvitte az ügyet, és kiállt a fiáért, amikor erre szükség volt, még akkor is, ha ez egyáltalán nem volt könnyű.
„A teljes kiszolgáltatottság érzését éltem át – mondja –, és azt, hogy közben mégis valahogy biztonságot kell nyújtanom a gyerekemnek. Marcinak is megvan a maga küzdelme: most már érti, miért nem volt rendben az a kapcsolat, tudja, hogy akkor kiszolgáltatott helyzetben volt, visszaéltek a bizalmával. Ez hatalmas csalódás, amit fel kell dolgoznia, és ez biztos, hogy időbe telik. Amire mindketten építeni tudunk, az a köztünk lévő kötelék.
Egy szülő ismeri legjobban a saját gyerekét, csak ő láthatja, ha valami változik körülötte vagy benne.
Én is éreztem már az elején, hogy valami nincs rendben, de felülírtam, megnyugtattam magam. Nagyon nehéz megtalálni azt, hogy ne legyél túlságosan aggódó vagy gyanakvó, hogy a saját félelmeidet leválaszd arról, amit látsz vagy tapasztalsz, és tudj józanul mérlegelni. Nekem most azon kell a legtöbbet dolgoznom, hogy újra bizalmat szavazzak a világnak, és a fiamat ne szorítsam a saját félelmem korlátai közé. Azt szeretném, ha nyitott lenne, és felnőttként majd bizalommal tudna kapcsolódni másokhoz.”
