A gyermekkori traumák a párválasztást is befolyásolják

A negatív gyerekkori élmények magukban foglalják az érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazást, az érzelmi vagy fizikai elhanyagolást, a szülők különélését/válását, vagy adott helyzetben egy olyan háztartásban élést, ahol családon belüli erőszak is előfordul. A gyerekkori élményeink – olykor traumáink – jelentős hatással lehetnek a felnőtt életünk különböző területeire, befolyásolhatják viselkedésünket és döntéseinket.

Magyar egyetemisták segítenek megérteni a gyerekkori traumák jelentőségét

Persze ezek a folyamatok tudat alatt történnek különösen abban az esetben, ha olyan környezetben növünk fel, amelyet krónikus elutasítás, bántalmazás és rossz nevelői hozzáállás követ. Ezek a fájdalmas élmények gyakran még felnőttkorban is feldolgozatlanok maradnak, azonban nyomaik már kevésbé nyilvánvalóak, hiszen egy rendkívül összetett folyamatról van szó. Mindamellett, hogy a gyerekkorunkban átélt ingerek az élet számos területén visszaköszönnek – legyen szó akár a viselkedésünkről, szokásainkról, vagy a személyiségünkről –, nagyban befolyásolják az emberi kapcsolatainkat, különösen a párválasztásunkat. A Psychology Today egyik cikkében azt részletezi, miszerint a gyerekkori és a serdülőkori élményeinkben való elmélyedés általában mindig segít rávilágítani a felnőttkori döntéseink miértjeire. A neveltetésünk, illetve a szüleinkkel való kapcsolatunk nemcsak a világról, hanem a körülöttünk lévőkről kialakított képünket is nagyban befolyásolják. Az ember életében ez három fő csoportra lesz nagy hatással: az önérzetünkre, a kommunikációnk módjára és a kapcsolatteremtésre. 

Hogyan befolyásolja ez a partnerválasztásunkat? 

Már az életünk korai szakaszában megtanuljuk, hogy mit várhatunk el a másik féltől – gyerekkorunkban a szüleinktől –, és ők hogyan reagálnak a szükségleteinkre, vagy adott esetben az érzelmeinkre. Ezek a folyamatok nagyrészt tudat alatt, verbális kommunikáció kapcsán történnek, amelyeket gyakran a körülöttünk lévő emberek finom interakciója, olykor pedig különböző traumatikus élmények befolyásolják. Ezek az élmények mind hatással lehetnek arra, hogy miként viszonyulunk a közelséghez, az intimitáshoz, és a kiszolgáltatottsághoz. Például a szülők által elhanyagolt vagy elhagyott gyermekek a felnőttkorukban gyakran küzdenek az elhagyástól való félelemmel, még akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Ezek az érzések gyakran a felszín alatt bújnak meg, ez a félelem könnyen átváltozhat féltékenységgé, extrém esetekben pedig birtoklási hajlamként is azonosítható. 

Nemcsak a párválasztásunkat, de az elvárásainkat is formálja a neveltetésünk

Már számos tanulmány kimutatta, hogy azok az események, amiket otthon a szüleinkkel, vagy esetleg gyerekként az óvodában élünk meg, különösen nemcsak arra van befolyással, hogy a jövőben milyen párt fogunk választani, hanem azt is, hogy hogy mit várunk el tőle. A körülöttünk lévők megtanítanak minket arra, hogy hogyan bánjunk másokkal. Akaratlanul is egyfajta „sablont” látunk magunk előtt arra vonatkozóan, hogyan is fejezik ki a szeretetet. 

Azok a gyerekek, akik szeretetben és tiszteletben nőnek fel, ráadásul egy őszinte és nyitott kommunikációval rendelkező családban, nagyobb valószínűséggel keresik majd ugyanazokat a tulajdonságokat partnereikben. Ez a tendencia azonban sajnos visszafelé is megfigyelhető. Azoknál, akiket gyermekkorukban elhanyagoltak vagy bántalmaztak, nagyobb valószínűséggel alakul ki instabil kötődési stílus. Ez arra készteti őket, hogy olyan partnereket keressenek, akik tovább roncsolják a kapcsolataikat.

Fotó: Getty Images

Mik azok a tényezők, amik befolyásolni tudják, hogy kivel randizunk?

A gyerekek úgy működnek, mint a szivacs. Csendben figyelnek és utánoznak, egyszóval teljesen magukba szívják a körülöttük lévő információkat. Éppen ezért nagy hatással van rájuk a szüleik kapcsolata is, mint például az, hogy hogyan viselkednek, vagy beszélnek egymással. Az idő előrehaladtával ez formálja az elképzelésüket arról, hogy milyennek kéne lennie egy egészséges kapcsolatnak. A gyermekkorban kialakított kötődési minták egész életünkben végigkísérnek minket.

Azok, akik már egészen kicsiként megtanulják a „biztonságos kötődést”, könnyebben választanak olyan társat maguk mellé, akik állandóságot, stabilitást és szeretetet adnak. A bizonytalan kötődési stílussal rendelkező emberek viszont vonzódhatnak azokhoz az emberekhez, akiknek egészségtelen érzelmi szükségleteik, vagy mintáik vannak. Azok a gyerekek, akik bántalmazó otthonokban nőttek fel vagy elhanyagolták őket, sokkal nagyobb valószínűséggel keresnek olyan partnereket, akik hasonlítanak szüleikre.

„A történelem megismétli önmagát”

Megismételjük és újrateremtjük a számunkra ismerős mintákat még akkor is, ha negatív és rendkívül káros következményekkel járnak. Ezt a folyamatot ismétlési kényszernek nevezik. A családi mintákból fakadóan ebben az esetben olyan partnert keresünk, akik hasonlóan viselkednek családtagjainkhoz. Ennek eredménye pedig nem más, mint az, hogy megismétlődnek azok a negatív élmények, amiktől éppen megvédeni szerettük volna magunkat. 

A gyermekkori trauma felnőttkorban komoly bizalmi problémákhoz is vezethet. Ha valakit elárultak, elhagytak vagy bármilyen módon traumatizáltak, szinte lehetetlenné válik számára, hogy megbízzon másokban. Így nagyobb valószínűséggel választ olyan partnereket, akik megerősítik ezeket a bizalmi problémákat, de olyan is előfordulhat, hogy félnek az elköteleződéstől, vagy teljesen elkerülik a kapcsolatokat. 

Hogyan lehet kezelni ezeket a traumákat? 

A múlttól olykor nehéz szabadulni, és talán még ennél is nehezebb felismerni azokat a hozott mintákat, amelyek formálják a döntéseinket, de nem lehetetlen. Az első és legfontosabb, hogy szánjunk időt arra, hogy átgondoljuk a saját neveltetésünket, és vélünk-e összefüggést felfedezni a korábbi kapcsolatainkkal. A mintáink megértése segíthet abban, hogy tudatosan megszabaduljunk a negatívumoktól. A terápia hihetetlen eszköz az önfejlesztéshez. Egy képzett terapeuta képes lesz segíteni egészségesebb perspektívák és viselkedések kialakításában az út során. Egy párkapcsolatban a  nyílt és őszinte beszélgetések arról, hogy min mentél keresztül, mindkettőtöknek könnyebbé teheti a kihívásokban való közös „lavírozást”. Segíti a megértést és a támogatást is, bizalmasabb és erősebb kötelék alakulhat ki a párok között.