Az utóbbi években hihetetlen mértékű volt a drágulás az ingatlanpiacon, és úgy tűnik, hogy az idei évben sem számíthatunk kecsegtető számokra. Az albérleti díjak megfizetése sokszor még egy főállású munkával rendelkező felnőttnek is komoly kihívást jelent, nem beszélve azokról a fiatalokról, akik valamelyik nagyvárosban szeretnének továbbtanulni.
De mi történik azokkal a fiatal felnőttekkel, akik éppen befejezték az egyetemet, és szeretnék elkezdeni az „új” életüket? A helyzet az, hogy folyamatosan növekvő árak miatt sok fiatal számolt be arról, miszerint inkább meg sem próbálnak elköltözni szüleiktől, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy némi pénzt spóroljanak, és elinduljanak azon a bizonyos úton. Persze az érthető okok mellett, mindez azt eredményezi, hogy jelenleg a 20-as éveikben lévő fiataloknál kitolódik az a korhatár, amikor költözésre kerülne a sor, a szakértők szerint azonban ennek hosszú távon komoly következményei lehetnek.
Megduplázódtak az árak kilenc év alatt
Februárban az átlagos albérleti díj átlépte a 250 ezres lélektani határt a fővárosban: a bérbeadók 251 ezer forintért kínálták kiadó lakásukat – derül ki a Rentingo.com elemzéséből. Egy év alatt 19 százalékkal drágult a lakásbérlés, és más szempontból is mérföldkőhöz ért az albérletpiac:
a 2015-ös szinthez képest februárban megduplázódtak az országos bérleti díjak
– idézte az ingatlan.com közleménye Balogh Lászlót, a portál vezető gazdasági szakértőjét. Igaz, Budapesten valamivel kisebb ütemű volt a drágulás – mert eleve magasabb szintről indultak felfelé a díjak –, a fővárosban a 2015-höz képest 90 százalékkal kerülnek többe az albérletek, de ez is óriási áremelkedés.
Fotó: Leéb Ádám
A helyzet vidéken sem lett jobb, sőt… Az Otthon Centrum adatai alapján a százezer főnél népesebb városokban 30 százalékkal nőttek az árak egy év alatt. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az átlagos bérleti díj 168 ezer forintra tehető. Szinte hihetetlen, de a magyar ingatlanpiacot egy elég érdekes helyzet uralja, ugyanis lassan már Budapesten is elérhetőbb egy saját lakás, mint egy vidéki nagyvárosban, ha azt nézzük, hogy az ingatlanárak hogyan aránylanak a környékbeli bérekhez, illetve az azok alapján megfizethető lakáshitelekhez – írja a Pénzcentrum. Ebben a tekintetben például Debrecen sokkal rosszabb helyzetben van, mint Budapest.
Nemzetközi összehasonlításban sem derűsebb a kép: Budapest továbbra is a legdrágább európai város az albérlők számára. Az Economist számításai alapján 35 európai nagyváros közül a magyar fővárosban tapasztalható a legnagyobb különbség az átlagos lakásárak és az átlagos keresetek között.
Egyre többen laknak a szüleikkel a megélhetés érdekében
Az egyre elkeserítőbb helyzet miatt Magyarországon a középkorúak fele úgy látja, hogy semmi esélyük nincsen arra, hogy valaha is saját ingatlant vásároljanak, ez a kilátástalanság pedig a 20-as éveikben lévő fiatalokat is átjárja. Nemcsak, hogy nem tudnak saját lakást venni, de még az albérletek kifizetése is komoly problémát jelent. Ez azt eredményezte, hogy egyre többen maradnak a szüleikkel, hogy ez idő alatt is spóroljanak, de akadnak olyanok is, akik ugyan már elköltöztek, viszont úgy döntöttek, hogy mégiscsak hazabútoroznak. Ennek köszönhetően pedig jóval később repülnek ki a családi fészekből a fiatalok.
Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a fiatalok átlagosan 27,1 évesen költöznek el végleg a szülői házból. A kutatás alapján nemek között is megoszlanak ezek az eredmények, ugyanis a nők átlagosan hamarabb, azaz 25 évesen költöznek el otthonról, míg a férfiak két évvel később, azaz 27 évesen. Ezeknek a számoknak a növekedése azonban nemcsak itthon és az Európai Unióban érzékelhető. Az Egyesült Királyságban például a 20 és 34 év közöttiek 28 százaléka még a szüleivel él, de az amerikai népszámlálási adatok is azt mutatják, hogy a 18 és 29 évesek közel fele még mindig otthon lakik. Ebben persze nemcsak az egekbe szökött lakásárak játszanak közre, hanem a koronavírus időszaka is, hiszen ebben az időben többen kénytelenek voltak visszatérni a gyökereikhez.
De hogyan élik meg mindezt azok, akik még kénytelenek otthon lakni?
Szokták mondani, hogy az éremnek mindig két oldala van, és milyen igaz. Persze könnyű lenne pusztán a statisztikák alapján következtetéseket levonni, de vajon hogyan éreznek azok a magyar fiatalok, akik még mindig kénytelenek a szüleikkel lakni?
Vivi ugyan korábban már lakott egyedül, ráadásul az egyetem után szinte rögtön ki is költözött az Egyesült Királyság fővárosába, Londonba. Elmondása alapján ez az időszak nagyon sokat segített abban, hogy megtapasztalja az önálló és független élet velejáróit. Ennek ellenére kénytelen volt hazaköltözni, jelenleg pedig a szüleivel lakik, hogy némi pénzt spóroljon. Az általa elhangzottak pedig alátámasztják azt, miszerint nagyon nehéz lavírozni az otthon betöltött „gyermeki pozíció” és a felnőtt lét között.
„Annyira drágák az albérletek, hogy nincs kedvem elköltözni otthonról. Inkább gyűjtögetek, mivel úgy vagyok vele, hogy inkább legyen saját lakásom, és azt a pénzt, amit egyébként az albérletre szánnék, inkább élményekre költöm. Így, hogy otthon lakom, tök sok helyre el tudok jutni. Persze az egy dolog, hogy nem költesz albérletre, viszont ebben az esetben egy kicsit a mentális egészségeddel fizetsz” – meséli Vivi az nlc-nek.
Hozzátette azt is, miszerint ő is úgy érzi, mintha visszalépett volna az életben, és újra gyerek pozícióba került volna.
Már rég nem vagy gyerek, de a szüleid alapvetően gyerekként fognak kezelni, amiből nem tudsz kilépni. Ennek ellenére soha nem kellett jelentést tennem arról, hogy éppen hova megyek
– mondta, majd így folytatta: – Ha már egyszer elköltözöm, akkor nem szeretnék lakótársakkal lakni, de a jelenlegi helyzet egyszerűen katasztrófa, főleg az anyagi szituációkat tekintve.”
A témával kapcsolatban Bianka is megosztotta a tapasztalatait, aki szintén vegyes érzelmekről számolt be.
„Hát vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mivel nyilván hálás vagyok érte, ugyanakkor azért már elértem egy bizonyos kort, amikortól ahogyan mondani szokás, ki kellene repülnünk a bizonyos fészekből. Másrészről néha nehéz. Emberek vagyunk, felnőttek, akik azért már jobban igénylik a magánszférát és azt, hogy egy kicsit magunk lehessünk” – meséli. Azt is elmondta, hogy mivel a szülei nem éppen a spontaneitás hívei, ez a mindennapjaira is rányomja a bélyegét, ráadásul a szabadságérzetét is jelentősen csorbítja. Persze nem csak a „személyes jóllét” a legfontosabb tényező, mivel Bianka elmondása alapján rendszerint akadnak otthon konfliktusaik.
„Sajnos akadnak konfliktusok, legfőképpen a takarítás és a pakolás szempontjából. Néha abból is, hogy van olyan sajnos, amikor előfordul, hogy elfelejtek szólni bizonyos programokról. A szüleim nem a spontaneitás hívei, egyszóval szeretnek előre tervezni, és felkészülni. Ebből szoktak lenni konfrontálódások.”
Fotó: Getty Images
Bianka azt is elmondta, miszerint a legfontosabb, hogy meg tudjunk kötni bizonyos kompromisszumokat, hogy ezek a veszekedéseknek a száma a lehető legkevesebbre csökkenjen.
„Nyilván az az egyik legnehezebb, hogy az ember az életfilozófiáját és a szokásait másokhoz igazítsa. Csúnyán szólva így lehet túlélni ezt az időszakot, pláne ha valaki az életének azon fázisában van, hogy nem tudja hova menjen, vagy esetleg nincs megfelelő anyagi háttere ahhoz, hogy saját kuckója lehessen.”
A személyes fejlődést is korlátozhatja
Egy kutatás szerint azok, akik a szüleikkel élnek, nagyobb arányban számoltak be depressziós tünetekről, továbbá az együtt töltött idő megnövekedése jóval több konfliktust is hozott magával. Prabash Edirisingha, a Northumbria Egyetem fogyasztói kultúrával és marketinggel foglalkozó adjunktusa az Insidernek elmondta, hogy ebben az esetben az interperszonális határok és a személyes tér betartása rendkívül nehéz, pláne egy többgenerációs családban. A szülőkkel való együttélés idősebb korban gyakran gátolja a személyes fejlődést, amely növeli a szakadékot aközött, hogy valaki hol szeretne tartani az életben, és hol tart most. Ezek a családi rendszerek pedig gyakran ellenállnak a változásoknak. Ez azt eredményezi, hogy kortól függetlenül mindenki visszatér ugyanabba a szerepbe, amelyben élete nagy részében volt.
Ha a családoddal laksz, akkor is önmagad szeretnél lenni.
Sok fiatal számára az elköltözés jelenti az önállóság egyik lépcsőfokát a felnőtté váláshoz. A kutatások szerint azok, akik kénytelenek voltak hazaköltözni, kevésbé érezték magukat érett felnőttnek. Elmondásuk szerint habár felnőttek voltak, mégsem tudták megtenni azokat a dolgokat, amiket szerettek volna. Jelentősen kiszorultak például a különböző baráti találkozók vagy randik. Ennek hatása, hogy az életben szereplő fontosabb mérföldkövek – mint például a költözés, lakásvásárlás és gyermekvállalás – kitolódtak az évek során. Egy 2022-es felmérés szerint a Z generáció 83 százaléka egyre nagyobb nyomást érez mindezek elérésében, ami könnyen szorongásba fordulhat.
Jeffrey Jensen Arnett, a Clark Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a Z generáció számára jelenleg a felnőttkor fogalma is átalakulóban van. Elmondása szerint ezek a fiatalok egy teljesen új életszakaszt élnek át, amelyre ő csak „feltörekvő felnőttkorként” hivatkozott. Hozzátette, miszerint az emberek korábban általában a 20-as éveikben horgonyoztak le, házasodtak össze párjukkal, és szintén ebben az időszakban vállaltak gyermeket is, azonban jelenleg ezek csak egy évtizeddel később fognak megtörténni.
Miközben a szakember több fiatallal is beszélt, a következőket tapasztalta: „A legtöbbjüknek az az érzése, hogy az élet két szakaszában van. A függetlenségre való törekvés és a saját életformálás képessége a családi otthontól távol, egyre későbbi szakaszban kezdődik.” Hozzátette, miszerint ez nem azt jelenti, hogy lusták, nem akarnak felnőni és el akarják kerülni a felnőttkorral járó felelősséget.
Ez pusztán azt jelenti, hogy megváltoztak az idők.
