Világszerte egyre több a szorongó kamasz és huszonéves fiatal felnőtt Jonathan Haidt szociálpszichológus a The Anxious Generation című könyvében megjelent tanulmányok szerint. A könyvben leírja a szerző, hogy járványszerűen terjednek a mentális betegségek a most felnövő generációkban már 2010 óta, aminek az okát többek között az okostelefonok gyors terjedésében és a szülők megváltozott viselkedésében látja a szerző. Glenn C. Altschuler a Cornell Egyetem professzora szerint a könyv olyan létfontosságú információkat tartalmaz, amiket szülőként ismernünk kell ahhoz, hogy segíteni tudjunk a gyerekeinknek egészséges lélekkel felnőni.
Túlvédelmező szülők
Haidt állítása szerint a Z-generáció azért is vált szorongó generációvá, mert a szülők túlzottan védik a gyerekeiket a való világban, míg a virtuális világra nem fordítanak elég figyelmet és védelmet. A kutatásokból kiderül, hogy a tizenévesek átlagosan naponta több mint hét órát töltenek képernyő előtt különböző tevékenységekkel (az iskolai és házi feladatokat nem számítva), emiatt a barátokkal töltött szemtől szemben töltött idő napi 122 percről 67 percre csökkent. Az okostelefonokhoz kötve a serdülők alváshiányban és figyelemhiányban szenvednek, amitől rosszabbul teljesítenek az iskolában. Egy kísérletben a diákok akkor teljesítettek a legjobban, ha a telefonjukat egy másik szobában hagyták, és akkor a legrosszabbul, ha a telefon a közelükben volt.
A közösségi oldalak a szakember szerint kifejezetten rosszat tesznek a fiataloknak, kiemeli a serdülő lányokat, mint a károk fő elszenvedőit, mert a fiúknál kevésbé egyértelmű a kutatások alapján a negatív hatás. Ez azért is lehet, mert a kamasz lányok gyakran a szépséghez és a szexepilhez kötik az önképüket, ami online sokkal keményebb ítéletet kaphat, míg a fiúk nagyobb hangsúlyt fektetnek kapcsolataik minőségére, ezért a lányok érzékenyebbek a pletykákra, zaklatásra és könnyebben válnak áldozattá az online térben.
Azok, akik a napjaik jelentős részében a virtuális világban élnek, háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, mint azok, akik távol maradnak a közösségi oldalaktól.
A 13 évesek számára – a jelenlegi elméleti alsó korhatár a közösségi médiaplatformokon való regisztrációhoz – a pubertás már önmagában is kihívást jelent, számukra a nyilvános, online agresszió, megaláztatás különösen káros lehet. De nemcsak a lányok vannak azért veszélyben, a fiúknál azt találták a kutatók, hogy a közösségi média hatására a mentális egészségük romlik, és megnő a pornó- és videójátékfüggőséggel küzdő fiúk száma.
Forrás: Getty Images
A szülők is felelősek
Haidt szakvéleménye szerint a szülői felelősséget nem lehet áthárítani azért az internetre, ugyanis a szülők körében az 1980-90-es évektől elterjedt féltő szülői magatartás is káros tud lenni: a túlságosan védett gyerekek szorongó, fóbiás és védekező gondolkodást alakítanak ki. A 2000-es évek óta szinte eltűntek a játszóterekről a felügyelet nélküli gyerekek, azóta az általános nézet szerint a gyereket nem szabad egyedül hagyni otthon sem 12 éves kora alatt, és nem mehet le a parkba egyedül 14 éves kor alatt.
Haidt szerint a mai szülők túlságosan védik a való világtól a gyerekeiket, míg a képernyők előtt, online szinte szűrő és védelem nélkül hagyják őket.
A szakember azt javasolja, hogy a szülők korlátozzák a képernyő előtt töltött időt napi 2 órára a 6-12 éves korú gyermekek esetében, és használjanak tartalomszűrőket a házban lévő összes eszközön. Az internetes felnőttkorhatárt Haidt szerint 13-ról 16 évre kellene emelni, a közösségi médiaplatformokat pedig arra kellene kötelezni, hogy az anonimitás veszélyeztetése nélkül ellenőrizzék az életkort. Az iskolákban sincs helye a telefonnak a szociálpszichológus szerint, legalábbis a tanítási idő alatt egyszerűen a szekrényben kellene hagyni és nem nyomogatni szünetben sem – egy coloradói középiskola bevezetett egy ilyen irányelvet, és egy év alatt drámaian javult a tanulmányi teljesítmény a gyerekeknél.
Haidt azt is szorgalmazza, hogy az iskolák hosszabb szüneteket iktassanak be a tanórák között, amiket a gyerekek szabad játékkal tölthetnek, és jelöljenek ki telefonozást tiltó helyeket a sulikban.
A kutatások már megállapították, hogy a szünetek minimalizálása vagy megszüntetése károsan hat a tanulmányi eredményekre, valamint a fizikai egészségre és a szociális fejlődésre, úgyhogy remek lenne, ha az iskolák itthon is haladnának ezen a téren a korral. És természetesen Haidt azt is javasolja, hogy a gyerekek több időt töltsenek a természetben, játszanak a barátokkal a szabadban, essenek le a bicikliről, és otthon végezzenek az életkoruknak megfelelő házimunkát – mert az óvodás és tizenéves gyerekek „akkor fejlődnek, ha a valódi világban, élő közösségekben gyökereznek, nem pedig testetlen virtuális hálózatokban”.
