Újabb jól hangzó gyereknevelési tipp terjed a TikTokon, ami állítólag nemcsak abban segít, hogy erősödjön a szülő-gyerek kapcsolat, hanem a szülő is jobban érzi magát tőle.
Napi 3×3 perc
A 9 perces elméletnek nevezett elképzelés szerint fontos, hogy a szülők három kulcsfontosságú interakcióra összpontosítsanak a gyerekükkel a nap folyamán:
- az ébredés utáni első három percre;
- az iskolából vagy óvodából való hazaérkezés utáni három percre;
- a lefekvés előtti utolsó három percre.
Oké, de ez tényleg elég lenne? És mire jó ez az egész? Egy Kaliforniában élő édesanya, Sara Martinez kipróbálta az elméletet a 19 hónapos kislányával, Millie-vel. A 36 éves nő azt mondta a Good Morning Americának, hogy a módszer segített neki abban, hogy megszűnjön az anyai bűntudata. Korábban azért érzett ilyesmit, mert nem volt biztos abban, hogy eleget tesz-e a lányáért.
„Hatalmas változást éreztem rajta, de magamon is, és az »anyai bűntudat« miatt is” – mondta, hozzátéve, hogy most már kevésbé az idő mennyiségére, a kilenc percre koncentrál, hanem inkább arra, hogy a lányával zavartalanul tölthessen el egy kis időt. – Ha ezt minden nap végigcsináltam, akkor kevésbé éreztem ezt a nyomást, a bűntudatot.”
Martinez posztolt egy videót is, hogy bemutassa az elméletet. A helyeslő kommentek mellett voltak olyanok is, akik az írták, hogy az időbeosztásuk miatt esélyük sincs a háromszor három percre. „Ebből én három percet elveszítek, mert amikor elmegyek otthonról, még nem ébredt fel” – írta egy nő.
Mások azt jegyezték meg, hogy nem mindig könnyű ezeknek a kiemelt három perceknek a helyét megtalálni, mert egyszerűen máshogy zajlik az élet. „Oké, de a lefekvés előtti időszak nálunk két óráig tart, melyik három perc számít?” – vetette fel másvalaki részben ironikusan, részben egy jól ismert helyzetet bemutatva.
Nyilvánvaló, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: a napi 3×3 perc nem elegendő idő a gyerekre! Az elmélet lényege inkább abban rejlik, hogy szánj időt arra, hogy csak a gyerekedre koncentrálj, figyelj rá, kapcsolódj hozzá és szeresd. A rengeteg teendő mellett, és amikor a telefonunk percenként értesítésekkel bombáz minket, ez nem is olyan egyszerű. Nem a stopperrel mért idő a lényeg, hanem a zavaró tényezőktől mentes, osztatlan és őszinte figyelem.
Ez a 9 perces elmélet tudományos háttere
A TikTokon számos káros gyereknevelési trend terjed, ám ennek az elméletnek van tudományos alapja. A 9 perces elmélet megalkotása a 2017-ben elhunyt neurológus, dr. Jaak Panksepp nevéhez fűződik, aki leginkább az affektív idegtudomány, vagyis az érzelmek agyi feldolgozásának tanulmányozásával foglalkozó tudományterület kidolgozásáról ismert.
Panksepp évtizedekig tanított és tanult az ohiói Bowling Green Állami Egyetemen, ahol vele egy időben Eric Dubow, az egyetem kutatóprofesszora is dolgozott. „Azt hiszem, nagyon örülne, ha tudná, hogy az alapkutatásait alkalmazzák” – mondta Dubow, aki szerint a legtöbb pszichológiai kutató éppen ezt szeretné látni, hogy a kutatási eredményeit a közjó érdekében, például a szülő-gyerek viszony javítására használják.
Dubow elmondta, hogy Panksepp a 9 perces elmélet kidolgozását az állatokon végzett kutatásaiból merítette, konkrétan abból a megállapításából, hogy a különleges érintkezések – mint az ölelés, a csiklandozás vagy a simogatás – pozitív érzelmeket válthatnak ki.
Az idő helyett az interakció minősége számít
„Bár a 9 perces elméletnek hívják, azt hiszem, Jaak egyetértene azzal, hogy nem annyira az idő mennyiségéről, mint inkább az interakciók minőségéről van szó” – mondta Dubow, hozzátéve, hogy a három kulcsfontosságú időpont azért alakult ki, mert ezek a legjobb alkalmak, hogy a szülők kapcsolatba kerüljenek a gyerekekkel.
A szakember megjegyezte, hogy a munka és a családi időbeosztás miatt nem minden szülő tud a gyerekével lenni mindhárom időpontban. De nem is a konkrét időzítés számít, hanem az, hogy a szülők melegséget és struktúrát biztosítsanak a gyereknek.
„Azt akarjuk elérni, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, tisztelve, szeretve és megbecsülve” – mondta Dubow. Ami a melegséget illeti, a szakember szerint ez lehet egy ölelés, egy puszi vagy egy vállveregetés, dicsérő és elismerő szavak. De szintén jó irány egy figyelemelterelés nélküli beszélgetés a gyerekkel a napjáról, a másnapi programjáról, a tanulmányairól, a barátaival és tanáraival való kapcsolatáról, és minden másról, ami a fejében jár.