A magyar oktatás már egy süllyedő hajóra emlékeztet, amiről már lassan a kapitány is elmenekül, hátrahagyva a gyerekeinket, akiknek szüksége (és joga) lenne megfelelő, színvonalas oktatásra. A világban rengeteg jó példát találhatunk az oktatás témájában, amiket itthon is át lehetne venni, hogy egy élhetőbb, hatékonyabb és sokkal gyerekbarátabb iskolarendszerben nőjenek fel a gyerekeink.
Finnország: nincs stressz
Finnország oktatási rendszerét a világ legjobbjának választották, a finn gyerekek folyamatosan a legjobbak között vannak matematikából, olvasásból és természettudományokból egyaránt. Ezeket a lenyűgöző eredményeket 40 évvel ezelőtt jelentős oktatási reformokkal érték el, annak ellenére, hogy egy diákra 30 százalékkal kevesebbet költöttek, mint például az Egyesült Államokban, ahol híresen rossz az oktatás minősége – ez is bizonyíték arra, hogy a finnek által kidolgozott oktatási modell mennyire hatékony. Míg a legtöbb oktatási rendszer középpontjában az értékelés és a gyakori vizsgázás áll, addig Finnország 100 százalékban államilag finanszírozott rendszere ezzel szembemegy.
A finn gyerekek hétéves korukig nem kezdik meg a formális oktatást, tizenéves korukig gyakorlatilag nincs házi feladat vagy vizsga, és az iskola első hat évében egyáltalán nincs dolgozat. Az, hogy nem helyeznek felesleges nyomást a gyerekek vállára, nincs a versenyzés és stressz, mint a magyar gyerekeknél az iskolában, arra tanítja a finn gyerekeket, hogy hogyan tudnak jól tanulni, nem pedig arra, hogyan tegyenek sikeres vizsgát.
Az egyetlen kötelező vizsgát a finn gyerekek 16 éves korukban, a középiskolai tanulmányaik végén teszik le.
Orosz nyelv óra a finn Lappeenranta egyik iskolájában, 2024. április 17-én (Fotó: Alessandro RAMPAZZO / AFP)
Finnországban minden képességű gyermeket egy osztályban tanítanak, ami lehetővé teszi, hogy a kevésbé tehetséges gyerekek tanulhassanak a tehetségesebbektől – ennek eredményeként a legjobb és legrosszabb teljesítményű gyerekek közötti különbség a finn osztályokban a legkisebb a világon. A finn oktatási módszer fontos része, hogy kis létszámú természettudományos osztályokat működtetnek, amelyekben egyszerre legfeljebb 16 diák tanulhat, így minden diák részt vehet a tudományos kísérletekben. Ez a kiváló tanulási környezet egyértelműen működik: a diákok 66 százaléka megy tovább főiskolára, ami a legmagasabb arány Európában. Nyilvánvalóan valamit nagyon jól csinálnak.
Hollandia és Svédország: pszichés jóllét
Ha már az északi országoknál tartunk, akkor meg kell említenünk Hollandiát és Svédországot is, mert több jól működő oktatási példát is láthatunk náluk. A svéd iskoláktól átvehetnénk azt az alap hozzáállást, hogy az iskola számára a gyerekek pszichológiai jólléte prioritást élvez. Minden iskolában van egy tanácsadó, akit a gyerekek felkereshetnek, hogy megbeszéljék a tanulmányi teljesítményükkel kapcsolatos problémáikat, a családjukkal vagy a társaikkal kapcsolatos nehézségeket. Ez lehetne a magyar iskolapszichológus rendszer, ami elég döcögősen és nehézkesen működik, spontán módon pedig szinte egyáltalán nem elérhető a magyar gyerekek számára.
Emellett a svéd tanárok rendszeresen egyéni beszélgetéseket folytatnak minden gyerekkel, amelyek során megpróbálják kideríteni, hogy a gyerek mennyire érzi jól magát az osztályban, az osztálytársak között, van-e ideje a tananyag elsajátítására, van-e szüksége az iskola vagy a szülők további segítségére.
Hollandiában az állam odafigyel az iskolákra, a magas adókból valóban fordítanak eleget az oktatásra. A magániskolák nem gyakoriak, és nem számítanak státuszszimbólumnak, mint mondjuk itthon. A holland királyi család például állami iskolába járatja a királyi gyerekeket. A magániskolákat többnyire olyan gyerekek választják, akiknek speciális igényeik vannak, vagy olyan nemzetközi diákok, akik még nem tanultak meg hollandul. A holland rendszer egyedülálló abban is, hogy az egyházi és egyéb alternatív oktatási filozófián alapuló iskolák is állami finanszírozással működnek.
A stockholmi Nacka Gimnázium diákjai a sikeres érettségi vizsga után, együtt szaladnak ki az épület elé, hogy megünnepeljék (Fotó: JESSICA GOW / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP)
Az Egyesült Királyság és Kanada: alvó tinik
Az Egyesült Királyságban rájöttek, hogy jó ötlet hallgatni a kutatókra, ugyanis a tanulmányok szerint, ha a tinik csak 25 perccel később kezdhetik az iskolát, az növeli az éberségi szintet, a tanulók jobban tudnak koncentrálni a tanulásra akár kávé nélkül is. Egy londoni iskola nemrég azzal került a címlapokra, hogy engedélyezte, hogy a tanítás 10-kor kezdődjön a diákok számára, mert elfogadták a tudomány álláspontját, miszerint a tinédzserek nem luxusból akarnak többet aludni, hanem biológiailag szükségük van a több alvásra.
De az angolok már régebben, 2009-ben is úttörőnek számítottak ebben a kérdésben: egy kenti iskola 11:30-ra tette át a tanítás kezdetét, aminek az igazgató szerint az lett az eredménye, hogy
„A diákok pontosabbak, kevesebbet lógnak, jobban kérdeznek és válaszolnak, mert éberebbek, és az órák tempója gyakran sokkal gyorsabb”.
Egy Tyneside-i iskolában egyharmadával csökkent a hiányzások száma, miközben a tanulmányi teljesítmény nőtt, miután bevezették a későbbi kezdési időpontot, míg Kanadában a torontói Eastern Commerce Collegiate egyike volt azon kanadai iskoláknak, amelyek ugyanezen okból tették át a tanórák kezdetét későbbre. Bár az ilyen változtatásokat még nem vezették be kötelező jelleggel egyik említett ország oktatási rendszerében sem, az a siker, amit ezek a trendteremtő iskolák tapasztaltak, azt sugallja, hogy érdemes lenne sokkal szélesebb körben is megfontolni a későbbi napkezdést.
Az Egyesült Királyság abban is példaként állhat előttünk, hogy egy újfajta iskolát hoztak létre. A Studio School is a kormány által finanszírozott iskola, de az oktatáshoz való hozzáállásuk merőben más, mint a hagyományos általános iskoláké: a hangsúlyt a kreativitásra, az életvezetési készségek tanítására és a gyakorlati projekteken alapuló csapatmunkára helyezik, szemben azzal, hogy a tanulók csak ülnek és hallgatják, ahogy a tanár beszél. Az új tanítási módszert úgy tervezték, hogy jobban hasonlítson a munkahelyi élethez, a hagyományos tantárgyak és a 9-től 17-ig tartó nyitva tartás mellett a szakmai gyakorlatok is helyet kapjanak, és a tanulók oktatása a valós helyzetekre épüljön, mert mindez jobban felkészíti a gyerekeket az iskolán kívüli életre.
Kamilla királynét köszöntik a diákok, a londoni Moreland Általános Iskola udvarán (Fotó: Profimedia)
Kína: a matek nem ellenség
Bár Kínát jó példaként említeni erős lenne, de azért van olyan, amiben a kínai oktatás mindenkit megelőz: a kínai diákok híresek lenyűgöző matematikai képességeikről. Kínában a matematika egyáltalán nem az a gyűlöletes, nehézkes tantárgy, mint amilyennek itthon látjuk gyerekkorunktól kezdve (kivéve a kiváltságosokat, akik matekkal a fejükben születtek és értenek mindent matekórán). Fontos azonban, hogy ezt a kérdést a kínai kulturális elvárásokat szem előtt tartva érdemes megnézni, mert ez egyértelműen hatással van az oktatás egészéhez való hozzáállásra. Az egygyermekes politika például azt jelenti, hogy a szülők magas követelményeket támasztanak a gyerekekkel szemben, és elvárják tőlük, hogy minden téren jó tanulmányi eredményeket érjenek el.
Kínában nagy hangsúlyt fektetnek a matematika gyakorlására, valamint a problémák mögött meghúzódó fogalmak és logika elsajátítására, ami azt jelenti, hogy a gyerekek rendelkeznek a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy sikeresebben közelítsenek az ismeretlen problémákhoz. A tanárok különböző nehézségű példákkal illusztrálják a problémákat, így a gyerekek sokféle matematikai forgatókönyvvel találkoznak.
Az egész osztálytól elvárják, hogy csoportként vegyen részt a tanulásban, és a gyerekeknek az osztály előtt kell kidolgozni a matematikai problémák megoldásait, anélkül, hogy a nyilvános megaláztatástól kellene tartaniuk, mint a magyar gyerekeknek, ha kihívják őket a táblához.
A kínai gyerekek általában heti 15 órát töltenek matematikával, ami a tanítás és a házi feladatok kombinációja, és a matek tanulása 17-18 éves korig kötelező. A középiskola vége felé különböző szintű matematikából választhatnak azok, akik természettudományos tárgyakat szeretnének felvenni az egyetemen, és azok, akik humán tárgyakat céloznak meg, de mindenkinek matekot kell tanulni függetlenül attól, hogy milyen diplomát szeretne szerezni – ez alól ritka kivételt képezhetnek a színészpalánták. A tanárok is kiválóak, már általános iskolai szinten is a tantárgyaik specialistái, és rengeteg időt fordítanak a saját szakmai fejlődésükre. Mindezek együttesen egy olyan nemzetet eredményeznek, amely matematikai képességeiről híres.
Rengeteg tanulságot vonhatunk le ezekből az oktatási módokból, nem utolsósorban azt, hogy a hagyományos módszerek nem mindig a leghatékonyabbak, és az, ha a múltban ragadva akarjuk a gyerekeket tanítani az iskolákban, figyelmen kívül hagyva a legújabb kutatási eredményeket és a körülöttük rohamosan fejlődő világot, az nem feltétlenül a legjobb megoldás arra, hogy a diákokat felkészítsük az életre.
