Egy gyermek tanulmányi sikere függ a szüleitől örökölt génktől is – derül ki egy új tanulmányból. A University College London kutatócsoportja Jean-Baptiste Pingault professzor vezetésével készítette azt a tanulmányt, amely megerősíti, hogy a szülőktől örökölt gének nagy valószínűséggel hozzájárulnak a gyerek oktatási eredményeihez.
De a nem közvetlenül örökölt szülői gének, azaz a felmenők génjei, amelyek a szülők iskolai végzettségét befolyásolták az ő gyerekkorukban, szintén fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerek mennyire teljesít jól az iskolában. Ezt minden szülő jól jegyezze meg a jövő heti bizonyítványosztásra: ha rossz jegyeket hoz a gyerek, akkor érdemes a saját génjeinkbe is nézni, nem csak őt hibáztatni.
A gyerekek a természet (az örökölt gének) és a nevelés (a környezet, amelyben felnőnek) miatt hasonlítanak a szüleikre. A természet és a nevelés hatásai azonban összefonódnak: az anyák és az apák génjeik egy-egy felét adják át gyermekeiknek, és bár génjeik másik fele nem öröklődik, továbbra is befolyásolja a szülők tulajdonságait, és végső soron a gyerekeik tulajdonságait is. Például a tanulásra genetikailag fogékonyabb szülők nagyobb érdeklődést mutathatnak az olyan tevékenységek iránt, mint az olvasás, ami viszont az gyerekeiknél is elősegíti a tanulást – ezt hívják genetikai nevelésnek.
Ebben a tanulmányban 12, több országból származó tanulmányt tekintettek át és elemeztek a kutatók, közel 40 ezer szülő-gyermek páros esetében vizsgálták a genetikai variánsok millióinak az iskolai végzettségre gyakorolt hatását. Azt találták, hogy a genetikai nevelés körülbelül fele akkora hatással van a tanulmányi sikerre, mint a genetikai örökség.
Jön a vakáció (Forrás: Getty Images)
A genetikai nevelés tehát jelentős hatással van a gyerek iskolai teljesítményére, bizonyítványára. A hatások főként a szülők iskolai végzettségétől függenek, és attól, hogy ez hogyan befolyásolja a környezetet, amit a szülők hoznak létre a gyerek körül. Azt is megállapították, hogy az apák és az anyák genetikai nevelésének hatása hasonló, ami arra utal, hogy mindkét szülő egyformán fontos a gyermek tanulásának elősegítésében. A tanulmány rávilágít arra, hogy a gének és a környezet közötti kapcsolat mennyire összetett.
Ez egyébként jó hír az amúgy szorongós szülőknek, mert a gyerek teljesítményének egy része egyáltalán nem azon múlik, hogy hány különórára és fejlesztésekre hordták el a gyereket, hanem egy teljesen rajtuk kívülálló dolgon: hogy milyen géneket hoz magával.
De azért nagyon sokat számít az, hogy mit tesznek a szülők, és milyen döntéseket hoznak a gyerekkel kapcsolatban. Számít, hogy milyen iskolai végzettsége van a szülőknek, számít, ahogy a szülők állnak a tanuláshoz, és számít, hogy milyen érdeklődési körökkel mutatnak példát a gyereknek. Azért is fontos megérteni, hogy a teljesítmény hogyan öröklődik a családokon keresztül, mert ez a tudás segíthet a hátrányos helyzetű gyerekek generációs körforgásának megtörésében.
A legfontosabb szempont azonban most, hogy jövő héten bizonyítványt osztanak az iskolákban, hogy hagyjuk békén a gyerekeket a jegyekkel, ne kapjon büntetést a kis harmadikos, ha hármast hozott haza, és ne ordítson senki azért a felsős gyerekével, amiért nem sikerült javítani fizikából, ugyanis a gyerek teljesítménye azon is múlik, hogy milyen géneket örökölt, és hogy milyen környezetben nevelik a szülők. Aki a gyerekét hibáztatja, az önmagát is hibáztathatja a rossz bizonyítványért nyugodt szívvel.
