Család

A rossz bizonyítvány miatt vert el először az apám

Minden évben sok gyerek szökik el otthonról, mert nem meri hazavinni gyengébben sikerült bizonyítványát.

A héten osztják az évvégi bizonyítványokat az iskolákban. Sajnos még mindig vannak olyan gyerekek Magyarországon, akik rettegnek hazamenni és megmutatni a bizonyítványukat, mert ha nem olyan az eredmény, mint amit a szülők elképzeltek, verést kapnak. Három felnőttel beszélgettünk, akiket bántalmaztak a szüleik a bizonyítványuk miatt.

„Azt mondtam, megölöm, ha még egyszer hozzám ér” 

Gábor (45)

„Apám rendszeresen megvert gyerekkoromban. Nem az évvégi bizonyítvány volt az első, de a legdurvább verésemet mégis azért kaptam. Tulajdonképpen mindenért megvert. Ha fekete pontot kaptam elsőben, akkor azért, ha szerinte ronda volt a füzetem, esetleg a házifeladatom, akkor azért kaptam.

Ha jó napja volt, akkor csak nyakon vágott, esetleg akkorát ütött teli tenyérrel a hátamra, hogy azt hittem, felreped a bőröm. Féltem is tőle rendesen, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy az iskolában rosszalkodjak, így pedig fekete pontot kaptam a napi magatartásomért. Apám a vacsoraasztalnál szerzett erről tudomást, és azonnal lekevert egy akkorát, hogy eleredt az orrom vére. Egyszer valami nagyobb csínyt is csináltam, amiért figyelmeztetőt kaptam, és a félelemtől sírva fakadtam az iskolában. A tanító néni kiegészítette a beírást azzal, hogy megkéri a szülőket, hogy ne verjenek otthon.

Ezzel persze csak még jobban feltüzelte apámat, akinek így már két oka is volt arra, hogy elverjen.

Nyolcadikban sokat tanultam, mert pontos tervem volt arra, hogy hova felvételizek majd. Sikerült is, így a felvételi után nagyon eleresztettem magam, de annyira, hogy szinte csak kettesek voltak az évvégi bizonyítványomban. Engem nyilván nem lepett meg a dolog különösebben, de emlékszem, apám igencsak meglepődött.

Aznap, amikor hazavittem a bizonyítványt, biztos voltam benne, hogy nem fogok kapni, hiszen azok a jegyek egyáltalán semmit nem számítottak. Már fel voltam véve, kit érdekelt, hogy csupa kettes lettem év végén? Hát, úgy tűnt, hogy apámat.

Előszőr szótlanul nézte a sok kettest egymás alatt, majd felállt, és szó szerint kiütött egy jobbegyenessel.

Arra eszméltem, hogy anyám ordítva sikít a konyha közepén, és apám is rémült arcot vág. Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem érhet hozzám. Kick-boxolni tanultam, és megmondtam apámnak, hogy megölöm, ha még egyszer hozzám ér. Azóta is meg van sértődve rám, pedig harminc év telt már el időközben. Viszont soha többet nem bántott.”

„Többször sírva könyörögtem a jobb jegyért” 

Jutka (31)

„Anyukám egyedül nevelt kiskorom óta. Mindig nagyon szigorú volt velem, de nagyon következetes is. Soha semmi spontaneitás nem volt az életünkben. Anyu már óvodás koromban elhatározta, hogy én leszek az első diplomás a családban, és így is lett.

Nem arról volt szó, hogy rendszeresen nagyon megvert, inkább csak néha kaptam egy-egy pofont, ha nagyon kihoztam a sodrából, de folyamatosan terrorizált lelkileg. Minden napra volt egy szörnyű tanmeséje arról, hogy milyen rossz szegényként élni, vagy hogy neki mennyire kegyetlen volt az apja, és nekem mekkora szerencsém van.

Annyira féltem attól, hogy csalódást okozok neki, hogy többször sírva könyörögtem a tanároknak jobb jegyért, vagy azért, hogy egy intőt ne írjanak be az ellenőrzőmbe. Meg voltak győződve róla, hogy engem otthon mindennap megvernek, pedig csak lelkileg bántott anyám. Ha valami történt, másnap nem szólt hozzám, vagy képes volt napokig sírdogálni, esetleg pont akkor sírva fakadni, amikor ránéztem. Elképesztően nyomasztó volt, főleg, hogy a barátaim előtt se fogta vissza magát.

Már gimnazista voltam, amikor becsúszott két hármas a bizonyítványomba. Anyám akkor nagyon elvert.

Amikor beszaladtam a szobába, elkapta a hajamat, és végig kellett hallgatnom, hogy mennyire nulla vagyok (Képünk illusztráció – fotó: istock)

Nem is az ütések fájtak, lelkileg viselt meg nagyon az egész. Kiabáltunk egymással, sírtunk, anyu őrjöngött, én pedig összepakoltam pár ruhámat, és elszaladtam otthonról. Két hétig csavarogtam, mire egy igazoltatás alkalmával elkaptak a rendőrök, és hazavittek. Elmondták anyámnak, hogy ha még egyszer elszököm otthonról, állami gondozásba vesznek, az pedig anyám terveinek a végét jelentette volna, onnantól soha nem vettek volna fel az egyetemre. Soha többet nem emelt kezet rám, de azzal a mai napig próbálkozik néha, hogy érzelmileg manipuláljon. Már nem hagyom magam.”

„Végigszorongtam a gyerekkoromat”

Viki (22)

„Én voltam az, akiről mindenki tudta az osztályban, hogy verik otthon. Kimondva persze nem ilyen brutálisan hangzott, úgy fogalmaztak, hogy szegény Viki kikap, ha nem jó jegyet visz haza. A kikapás, az valahogy elfogadott Magyarországon: a verésre már azt mondják, hogy nem szabad, de egy pofon a többség szerint csak jobb embert csinál mindenkiből. Legalább ezerszer hallottam, és még többször olvastam kommentekben az interneten, hogy »engem is megpofozott néha az apám, nem is lettem olyan hülye gyerek, mint a mostaniak, sőt, tulajdonképpen még jót is tett«.

Hát nem, senkinek nem tesz jót! Én például végigszorongtam a gyerekkoromat, és még most is önértékelési problémáim vannak.

Soha semmit nem tudok úgy letenni az asztalra, hogy tökéletesen elégedett legyek a munkámmal. És nem csak egy kis izgalom van bennem, mint másokban, amikor meg akarnak felelni. Én napokig nem alszom, a jól elvégzett munkámról képes vagyok azt feltételezni, hogy az égvilágon semmit sem ér. Évek óta küzdök depresszióval is, és utólag egészen pontosan meg tudom határozni, hogy mikor alakult ki először.

Hetedikes voltam, és elhatároztam, hogy kitűnő lesz a bizonyítványom. Tulajdonképpen sikerült is, kivéve kémiából, amiből hármast kaptam. Hármast, mert két jegyem volt összesen, egy egyes és egy ötös. Mindkettőt dolgozatra kaptuk, az egyest egy osztályt büntető röpdolgozatra a szemtelen viselkedésünk miatt. Olyan is lett, semmire nem tudtunk válaszolni. Azt hittem, lesz majd alkalom bőven kijavítani, vagy majd úgysem veszi figyelembe a tanárnő, hiszen teljesen őrültség volt az egész, de tévedtem.

Ennek ellenére a bizonyítványom soha előtte nem volt ennyire jó. Olyan boldogan vittem haza és mutattam anyámnak, hogy arra a mai napig emlékszem. Anyámnak viszont rossz napja volt. Először meg se akarta nézni, majd az én unszolásomra belepillantott, és megkérdezte, hogy valóban erre vagyok-e olyan rohadt büszke.

Majd elkezdte ütni a fejemet a bizonyítvánnyal. Amikor beszaladtam a szobába, elkapta a hajamat, és végig kellett hallgatnom, hogy mekkora nulla a teljesítményem, és ez semmire nem lesz elég a felvételinél.

Tudtam, hogy nincs igaza, és nem is a hajtépés fájt igazán, hanem az aljas szavai. Másnap megpróbált bocsánatot kérni, de akkor eltört bennem valami. Később direkt vidéki főiskolára jelentkeztem, és még kollégiumi helyet is sikerült szereznem. Ritkán megyek csak haza, anyám szerint biztosan férfiakkal vagyok tanulás helyett, de már egyáltalán nem érdekel, ugyanis van munkám, és lesz diplomám is, nincs szükségem a segítségnek mondott megalázásokra.

Ha lesz gyerekem, én csak dicsérni fogom, pozitív megerősítéssel építem majd az önbizalmát és a kettőnk közötti kapcsolatot. A bizonyítványosztás után pedig mindig cukrászdába viszem majd, mint más gyerekeket a szüleik.”

Az ENSZ Gyermekjogi Konvencióját 1991-ben ratifikálta a magyar parlament. Az ENSZ-megközelítés szerint bántalmazásnak minősül az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás bármilyen formája, köztük a nemi erőszak is. A fizikai bántalmazás valamennyi formáját tiltó rendelkezést – beleértve a sokak által teljesen megengedhetőnek tartott pofont is – Magyarországon mégis csak 2005-ben helyezték hatályba. Megfelelő oktatás és tájékoztatás híján ezzel a törvénnyel a szülők többsége nincs is tisztában. A szülői fenyítés vagy az atyainak mondott pofon megítélése még a bíróságok ítélőgyakorlatában sem egyértelmű, azt ugyanis nem a Büntető Törvénykönyvben, hanem csak a gyermekvédelmi törvényben szabályozták.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top