Egy anyatársam tette fel a kérdést kicsit megtört hangon, hogy mégis mi értelme van, hogy egy héttel az iskola vége után, ráadásul szombat délelőtt 11-kor visszaparancsolják a gyerekeket az évzáróra teljes puccban, hogy kiültessék őket a 36 fokban a napsütéses udvarra – ájuldozós elsősök, szevasztok! -, hogy ott végighallgassák az igazgatónő beszédét, a képviselő bácsi szép szavait, megnézzék, ahogy a 4/b osztályos tanulók előadnak egy kis műsort, a hatodikosok szavalóversenyének első helyezettje elmond egy szomorú, pátoszos verset az iskoláról, amit senki sem ért, és átvegyék a jutalomkönyvet, amit nyugodt szívvel oda lehetett volna nekik adni az iskola utolsó napján is.
Más iskolákban pedig nem szombatra rakják az évzárót, hanem hétköznap délutánra, lehetőleg olyan időpontban, amikor a szülő épphogy beesik a munkahelyéről az iskolába, és az ünneplőt az utolsó pillanatban igyekszik rárimánkodni a gyerekre. Az biztos, hogy egyik időpont és egyik megoldás sem igazán stresszmentes a szülők számára – és nem túl egészséges a gyerekeknek sem. Mert bár vége van az iskolának, egy hétig mégsincs vége az iskolának, mert még vissza kell térni és még izgulni kell a bizonyítvány miatt. Kevésbé humánus családokban pedig nemcsak a jegyeken, hanem a várható pofonok miatt is szorong szerencsétlen gyerek.
Miért kell ezt az évzárós komédiát eljátszani minden évben? Nem az a baj, hogy lezárjuk az évet, hanem az, hogy ezt nem az iskola utolsó napjára időzítik, hanem egy hetet még malmozni kell, várva a Nagy Ünnepélyes Évzárót, amin semmi fontos nem történik már, csak haza lehet vinni a bizonyítványt és át lehet adni a tanároknak a bonbont.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Az pedig még inkább felesleges, hogy a gyerekeket fekete-fehér ünneplőbe is kell ehhez öltöztetni, még jó, hogy a harisnya nem kötelező a hőségben. Arról nem is beszélve, hogy amilyen ütemben nőnek a gyerekek, nyilván kiderül az utolsó pillanatban, hogy nem jó már rá az az ünneplő, amit tavasszal a március 15-i ünnepségre fel tudott még venni, úgyhogy rohanhatunk a plázába és vehetünk drágán egy olyan ünneplőt, amit majd szeptemberre újra kinőhet a gyerek.
Persze tudjuk a racionális magyarázatot az időpontra: osztályozó értekezlet van az iskola befejezése után, aztán megírják a bizonyítványokat, adminisztrálnak, összesítik a statisztikákat, amelyek alapján kiosztják a jutalomkönyveket a gyerekeknek… Értjük, de mégsem túl gyerek- és családbarát ez a megoldás, ráférne egy alapos reform erre az évzárós rendszerre. Például az utolsó héten már nem történik semmi, nincs új jegy, simán lehetne osztályozni és bizonyítványt írni akkor, hogy a gyerekek megkapják az utolsó nap már a kezükbe, és menjenek Isten hírével táborokba, nyaralni, az igazán szerencsések pedig a nagyihoz vidékre.
Ez az egy hét várakozás az évzáróra csak arra jó, hogy őrölje az idegeket, keltse a szorongást és a szülőket az őrületbe kergesse.
Egy hétig még tart az iskolai feszültség, holott már vége van, de az évzáróval csak beleteszik az ideget az egész családba az iskolák. Indítványozom, hogy szüntessük be az évzárókat, és hagyjuk békén szegény gyerekeket pihenni a nyáron, főleg a nyári szünet első hetében.
