Csörög egy pici település Vác közelében, itt működik a Csörögi Tanoda, amely 2012 óta segíti a helyi gyerekeket tanulmányaikban. A képességfejlesztés, a konfliktuskezelési stratégiák átadása és az iskolai karrier követése mellett a tanoda csapata a közösségépítést is fontos feladatnak érzi, így rendszeresen szerveznek családi programokat is. Ezek közül az egyik legfontosabb a tanévet lezáró családi nap, amikor a tanodával együttműködő gyerekek és szüleik közösen döntik el, hol és milyen szabadidős tevékenységgel töltik a napot.
Több, mint tanoda
A program Dunakeszin kezdődik az utolsó tanítási napot követő szombat délelőtt, itt a gyerekek játszóterezhetnek, illetve a családok egy kutyás érzékenyítő programon vesznek részt. Ezután ebéd és strandlátogatás következik. A programokra a tanoda munkatársai által szervezett busszal érkeznek a résztvevők Csörögről, két munkatárs már jóval hamarabb ott van, mint a teljes csapat, hogy mindent előkészítsenek. Velük beszélgetünk, amíg a Csörögről jövő buszt várjuk.
„A családi napon azok a gyerekek vesznek részt, akik hozzánk járnak – mondja Hárs Nóra, a Csörögi Tanoda munkatársa –, a szüleikkel együtt, és velük jönnek a kisebb, még nem iskoláskorú testvérek is. Ők a leendő tanodásaink, ezért nagyon fontos, hogy már most elkezdjük velük a kapcsolat kiépítését, így mire iskolások lesznek, már a legnagyobb természetességgel jönnek hozzánk. Rendszeresen tartunk olyan programokat, amelyek a teljes családot érintik: kéthavonta szülőfórumot tartunk, a nagyobb ünnepeket, például a karácsonyt is mindig megünnepeljük. De ilyen a tanoda születésnapja is nyár végén, és a faluba tartott egyéb programokba is igyekszünk bekapcsolódni, mint például a hagyományos Csörögi Fánkfesztivál.
Fontos, hogy ismerjük egymást a hozzánk járó gyerekek szüleivel, hiszen össze kell dolgoznunk a kicsik iskolai karrierjének egyengetésében. Az iskola leginkább velük tartja a kapcsolatot, így egy kicsit tanácsadó szolgálatként is működünk: segítünk, mire érdemes odafigyelni, hogyan praktikus kommunikálni, melyek azok az információk, amiket jó, ha a család és mi is tudunk. És így, ha váratlan krízishelyzet adódik, bár nem ez a fő profilunk, hozzánk is fordulhatnak segítségért.
Volt már olyan, hogy az egyik családnak leégett a háza, és gyűjtést szerveztünk számukra; de az is előfordult, hogy mi szereztünk cipőt egy gyereknek, mert anélkül nem tudott volna iskolába menni.
A tanoda hétköznap délutánonként, illetve szombat délelőttönként tart foglalkozásokat. Csörögön nincsen iskola, így a környékbeli településekre – Vácra, Sződre, Sződligetre – járnak a gyerekek. Ez azt is jelenti, hogy korán kell kelniük, utaznak, egész nap iskola, aztán délután hazaérve neki kell állniuk a házi feladatnak. Ez egy felnőttnek is komoly megterhelés lenne.
„Hétköznaponként teljesen el tud lepni minket a házi feladatok özöne – mondja Jámbor Judit, a tanoda szakmai vezetője. – Ez mindig komoly dilemma számunkra: muszáj segíteni a konkrét iskolai feladatokkal, hogy le ne maradjanak a gyerekek, közben pedig a készségfejlesztés is nagyon fontos, és minderre csak néhány óránk van délutánonként, miközben a gyerekek azt is igénylik, hogy kicsit játsszunk velük, mert szükségük van a lazításra. A kompetenciafejlesztést játékos formában végezzük, ez nekik is, nekünk is élmény, és lehetőség a kapcsolatépítésre.”
Biztonságos kalandok
A maihoz hasonló családi napok programját a tanoda munkatársai és a csörögiek mindig együtt vitatják meg és alakítják ki. Vannak ismétlődő, kedvenc programelemek, és olyanok is, amelyeket a tanodában dolgozók újdonságként hoznak a csörögiek számára.
„A strand az abszolút sláger – mondja Judit –, így a nap második felét mindig víznél töltjük. De az nem mindegy, hogyan választjuk meg a helyet. A falu adottságai miatt a legtöbb ott lakónak nem volt lehetősége megtanulni úszni, ezért szempont, hogy olyan helyre menjünk, amit mindenki biztonságosnak érez. Sok gyereket mi viszünk életében először strandra, az egész nagyok között is akad olyan, akinek még sosem volt hasonló élménye. Néhány éve a Balatonhoz mentünk, ami nagy kaland volt, azóta is sokszor emlegetik a tanodások és a szüleik is. Idén a Gyömrői Tófürdőt szemeltük ki, de a szülőfórumon többen megfogalmazták, hogy ijesztő számukra a víztömeg és az, ha nem látják a tó alját. Így olyan helyre megyünk, ahol medencék vannak, úszómesterrel és egyéb, jól látható biztonsági intézkedésekkel.
Jellemző a csapatra, hogy ha már valamit megszoktak, ahhoz ragaszkodnak, mi pedig azon vagyunk, hogy egy kicsit mindig tágítsunk számukra a világon, új dolgokat is mutassunk nekik.
„Emiatt a nap első felében mindig valamiféle kultúrprogramot igyekszünk szervezni – kapcsolódik be Nóra. – Tavaly marcipánmúzeumban voltunk, tavalyelőtt a Karácsony Múzeumban, azt nagyon szórakoztatónak találták, hogy nyáron karácsonyi témával foglalkozunk. Ha már ott voltunk, körbesétáltunk Szentendrén is. Ezekben az esetekben persze előre egyeztetnünk kell a hellyel, ahová megyünk, hogy ennyi ember megjelenése egyszerre ne érje őket váratlanul, így minden családi nap sok előzetes szervezést igényel. A döntéseket mindig együtt hozzuk, ez is időigényes, de megéri, mert így mindenki magáénak érezheti a programot. Idén az eddigiekhez képest valami egész mást találunk ki, és emiatt vagyunk most itt, Dunakeszin, a Katonadombnál.”
Forrás: Csörögi Tanoda
A „valami egész más” apropóját az adta, hogy a tanoda munkatársainak feltűnt, mennyire ellentmondásos viszonya van a csörögi gyerekeknek a kutyákkal. A falusi állattartási kultúra nagyban különbözik a várositól: Csörögön kevesen tartanak kedvtelésből kutyát, a legtöbben házőrzőként használják, és sok a kóbor vagy kóborló kutya is. emiatt a gyerekek tartanak tőlük, és nem is minden alap nélkül.
„Az egyik kislány éppen a múlt héten szenvedett el egy elég csúnya harapást – meséli Judit. – Ő azóta fél. De a többiek se nagyon tudják, hogyan érdemes közeledni egy kutyához, inkább elkerülik őket a biztonság kedvéért. Most szeretnénk nekik megmutatni, hogy ez lehet másképpen is. Abban bízunk, hogy jó élmény lesz számukra látni, hogy egy kutya lehet kedves, tanítható, alkalmazkodó is, és érdemes nyitni felé, mert valódi kapcsolatot lehet kiépíteni egy állattal is.”
Jé, nem harap!
Közben megérkezik a parkolóba a busz, és egy népes csapat száll le róla. Nehéz megállapítani, mennyien vannak, mert folyamatosan mozognak, nevetgélnek, láthatóan alig várják, hogy fejest ugorjanak a napi élményekbe. Felnőttek és gyerekek vegyesen, a legkisebbek még karonülők, de ők is ugyanolyan lelkesen veszik birtokba a parkot, mint a nagyobbak. A tanoda munkatársai gyorsan három csoportra osztják őket, minden csoportnak más programja lesz. Az egyik csapat végigpróbálgatja a játszótér eszközeit; a másik társaság Nóra vezetésével csapatjátékokban vesz részt; a harmadik pedig Díva kutyával ismerkedik. A csoportok váltják egymást, így minden résztvevő kipróbálhat minden programelemet.
A kutyás program bemutatkozással indul. Rögtön ki is derül, hogy többen ugyanannyi idősek, mint Díva, máris megvan a közös pont. A bátrabbak meg is simogatják a kutyát, mások inkább a háttérbe húzódva követik az eseményeket, de ők is aktívan részt vesznek a feladatokban; köztük van az a lány is, akit Judit említett, kötéssel a bokáján.
Forrás: Csörögi Tanoda
Először is ki kell derítenie a csapatnak, mitől különleges Díva: némi találgatás után sikerül megfejteni, hogy nem hall. Ezt rögtön teszteli is a társaság egy hatalmas, hangos sikítással, amire a kutya meg se rezdül. Ezek után kiderül, hogyan lehet vele mégis kommunikálni: a gyerekek megtanulnak és begyakorolnak néhány kézjelet. Miután mindenki tudja, hogyan kell azt mutatni, hogy „ül”, fekszik”, „áll” és „pacsit”, már többen felbátorodnak annyira, hogy kipróbálják, szót fogad-e nekik a kutya. Természetesen jutalmazniuk is kell falatkával és simogatással – ez utóbbi, ahogy telnek a percek, egyre jobban megy. Díva mutat még néhány bonyolultabb trükköt is, amit tud, illetve a legmerészebb gyerekekből gyorsan élő akadálypálya alakul, és a kutya a lábuk alatt átbújva teljesíti is a feladatot. A végén még egy pórázon sétáltatás is belefér a programba, ahány gyerek csak elfér a póráz mellett, mind ünnepélyesen megfogja, és együtt vezetik a kutyát.
Közben a személyes történetek is előkerülnek. „Nekünk is van ám kutyánk, ilyen nagy fekete!” „Én szeretnék majd egy tacskót!” „A barátnőmnek van egy hörcsöge!”
Feltűnő, hogy a kisebb gyerekek bátrabbak, mint a nagyok: nekik még nincs olyan rossz élményük, ami miatt tartanának a kutyától, inkább kíváncsiak, és szívesen próbálják ki magukat az összes feladatban. Közben mindenkinek jut egy kis kutyaszőr a ruhájára, amit most kivételesen senki nem bán, pedig a legtöbb lány kifejezetten csinosan öltözve érkezett a programra.
„Ezek a családok nagyon nehéz körülmények között élnek – mondja Judit –, a hobbiállat tartása olyan luxus, amit a legtöbben nem engedhetnek meg maguknak, így sokan még álmodni se mernek arról, hogy legyen saját házikedvencük, és hogy az a megfelelő ellátást, vagy kutya esetén képzést kaphassa.”
Miután mind a három turnusnyi gyerek és felnőtt végigment az összes programponton, a tanoda munkatársai igyekeznek egybeterelni a társaságot, hogy újra buszra szállhassanak, és folytathassák útjukat a várva várt strand felé. Egészen késő délutánig lesznek ott. Hosszú nap ez, de utána lesz idő pihenni, és feldolgozni a mai élményeket: szeptemberig nincsen iskola.
