Hamish utolsó estéjén a fájdalmáról beszélgettünk. Azt mondta nekem, hogy nagyon szenved miattuk. Emlékszem, megkérdeztem tőle, hogy: »Szeretnéd, ha véget vetnék a fájdalomnak?«, mire ő azt válaszolta: »Igen, mama.«.
A 77 éves Antonya Cooper a közelmúltban a BBC Radio Oxfordnak idézte fel azt a pillanatot, mikor 40 éve eldöntötte, hogy a halálba segíti gyermekét.
Az idős és elmondása szerint halálos betegséggel küzdő Cooper azért döntött úgy, hogy nyíltan, nagy plénum előtt is beszél arról, ami a fiával történt, hogy előre mozdíthassa az aktív eutanázia ügyét Nagy-Britanniában. A szigetországban – Magyarországhoz hasonlóan – szigorúan tilos és illegális az aktív eutanázia, ahogy az orvosi segítséggel végzett öngyilkosság is; aki mégis segédkezik valaki más halálában, azt emberölés vagy gyilkosság miatt állíthatják bíróság elé, és 14 évnyi börtönbüntetéssel is sújthatják.
És bár az országban 2018-ban enyhítettek a passzív eutanázia feltételein (a vegetatív állapotban lévő betegek ellátásának megszüntetéséhez nem kell már bírósági végzés) a Guardian vonatkozó cikke szerint az orvosok csak abban az esetben hajlandók visszatartani az életben tartó kezeléseket, ha érzésük szerint is csupán napok kérdése már a halál.
„Az állatainknak jár a kegyes halál. A szeretteinknek miért nem?”
Cooper a rádióműsorban elmondta, aznap éjjel halálos adag morfiumot fecskendezett be kisfia katéterébe. Hozzátette, képtelen volt tovább nézni azt a szenvedést, amit imádott gyermekének kellett elviselni az előrehaladott daganatos betegsége és az erre kapott, a 77 éves asszony szerint, bestiális kezelés miatt.
Antonya Cooper kisfia, Hamisch mindössze 5 éves volt, mikor az orvosok egy agresszív, kifejezetten gyerekek szimpatikus idegrendszerét támadó daganatfajtával, az úgynevezett neuro blasztómával diagnosztizálták. Az anya azt mondja, Hamisht 16 hónapig kezelték a Great Ormond Street Kórházban, és bár a kezelés valóban meghosszabbította az életét (eredetileg csupán 3 hónapot jósoltak neki az orvosok), pokoli fájdalmat okozott.
Arra a kérdésre, hogy Hamish vajon tudta-e, hogy az anyja a szenvedés megszüntetésével az életének is véget vet, Antonya Cooper azt válaszolta a műsorvezetőnek:
Hiszek benne, hogy abban a pillanatban, amikor a fájdalmáról beszélt nekem, és megkért rá, hogy szüntessem azt meg, pontosan tudta, hogy történni fog valami. Hogy csinálni fogok valamit.
Cooper hozzátette, hogy a döntés aznap éjjel magától értetődőnek tűnt: „Nem tudom megmondani, hogy miért és hogyan, de én voltam az anyja. Rajongtam ezért a gyerekért és semmilyen körülmények között nem engedtem volna, hogy szenvedjen. És ő ezt tudta. Úgy érzem, legbelül tudta, hova fog menni.” Az asszony hozzátette azt is, tisztában van vele, hogy sokan nem értenek most vele egyet, ő mégis biztos abban, hogy a helyes dolgot tette.
A fiam pokoli szenvedésnek és elviselhetetlen fájdalomnak nézett elébe, az anyjaként ezt egyszerűen nem engedhettem meg.
„Gyorsnak kell lenniük, mert haldoklom”
Cooper tisztában van vele, hogy a brit törvények értelmében – 43 évvel az eset után is – bíróság elé állíthatják szándékos emberölés miatt. „Ha eljönnek értem azért, mert engedtem, hogy a fiam békésen halljon meg, állok elébe. Nem fogok menekülni. De gyorsnak kell lenniük, mert én magam is haldoklom” – vallotta be az asszony, akit éppen saját betegsége bírt rá arra, hogy őszintén beszéljen a fiával történtekről.
Nagy-Britanniában egyébként a közvélemény egyre szélesebb körben támogatja az aktív eutanázia, valamint az asszisztált öngyilkosság intézményét. A szigetországhoz tartozó Man-sziget lakóinak például már 2025-től legálisan hozzáférhetővé válik majd az orvos asszisztált eutanázia, de Jersey-ben is szavaznak a kérdésről; méghozzá jövőre. Ha elfogadják a törvényt, az aktív eutanázia 2027 közepére válhat valósággá a sziget lakóinak.
