Ha a gyerek a fejedhez vágja, hogy te vagy a legrosszabb szülő a világon, akkor nehéz nem magadra venni, nem megsértődni, és nem visszavágni neki azon nyomban. Pedig ezzel a váddal szembe kell néznünk – különböző megfogalmazásokban – a gyereknevelés zivataros évtizedeiben párszor. És bár nagyon fájdalmas egy ilyen mondatot megkapni a saját gyerekünktől, igazából egyáltalán nem a személyünk ellen szól.
Nyomokban pozitívumot is tartalmaz
Jeffrey Bernstein pszichológus 30 éve foglalkozik szülőkkel, és szerinte gyakorlással megtanulhatjuk, hogy egy ennyire fájdalmas helyzetben ne ösztönösen reagáljunk a gyerekünkre (sértődéssel), hanem a mondat mögötti érzelmeket is lássuk meg.
„Mindenekelőtt fontos megérteni, hogy ezek a kitörések gyakran frusztrációból fakadnak, nem pedig a szülői viselkedésed értékeléséből – írja a szakember. – A gyerekek, különösen a kicsik és a tizenévesek (sőt, sok felnőtt gyerek is) még csak tanulják, hogyan navigáljanak az érzelmeik között és hogyan fejezzék ki a szükségleteiket. Előfordulhat, hogy szélsőséges kijelentésekhez folyamodnak érzelmeik kifejezésére, mert nincsenek meg a készségeik vagy a szókincsük ahhoz, hogy ezt konstruktívabban tegyék.”
A pszichológus azt javasolja, hogy lássuk meg a „Te vagy a legrosszabb szülő” mondat mögött a gyerek érzelmeit és inkább arra koncentráljunk, hogy miért mondhatja ezt. Lehet, hogy úgy érzi, hogy félreértik, nem hallják meg, vagy túlterheltek az érzelmei. Az első lépés az, hogy nyugodtak maradjunk. Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy ez nem személyes támadás, és hogy igazából pozitív jel, ha a gyerek ilyen bátran kifejezi az érzelmeit, haragját felénk, mert ez azt jelenti, hogy bízik a szüleiben, a feltétel nélküli szeretetünkben.
A minőségi kommunikáció a kulcs
Létfontosságú, hogy a kommunikációs vonalakat nyitva tartsuk, még akkor is, ha bántó szavakkal szembesülünk – teszi hozzá a szakember. Ha empátiával reagálunk, azzal hatástalanítjuk a helyzetet, és utat nyitunk a megértéshez. Mondhatjuk például: „Látom, hogy most feldúlt vagy. Segítesz megérteni, hogy mi történik?” Ez azt mutatja a gyereknek, hogy meghallgatjuk és figyelembe vesszük az érzéseit.
Forrás: Getty Images
Mivel példát akarunk mutatni a gyereknek az érzelemszabályozásban is, ezért a mondatra, miszerint a világ legrosszabb szülőjének tart, nem túl célravezető úgy reagálni, hogy védekező álláspontra helyezkedünk és dühösen visszavágunk. Ez nem azt jelenti, hogy elnyomjuk az érzéseinket, hanem azt, hogy megfelelően fejezzük ki magunkat. A pszichológus szerint mondhatjuk azt, hogy:
Fáj, hogy szerinted én vagyok a legrosszabb szülő, de szeretném megérteni, miért érzel így.
Vagy akár elmondhatjuk azt is a gyereknek, hogy most kell öt perc, hogy megnyugodjunk, és utána folytassuk a beszélgetést. A valóságban persze tudjuk, hogy ebből az lesz, ha kicsi még a gyerek, hogy rángatni fogja a nadrágunkat, amíg próbálunk lenyugodni, ha pedig nagy már a gyerek, akkor faképnél hagy és bevágja maga mögött az ajtót. Mindenesetre még ezek is jobb megoldások, mint az, ha dühösen reagálunk valami csúnyát.
Miután az érzelmek lecsillapodtak, Bernstein azt javasolja, hogy ne engedjük el a témát, hanem gondolkodjunk együtt a gyerekkel az esetről. Beszéljük át vele, hogy mi váltotta ki a kirohanást, és vizsgáljuk meg, hogyan lehetne jobban kezelni az ilyen helyzeteket. Ez azért fontos, mert így lehet levonni a tanulságokat és tanulni a konfliktusokból, hogy a következő alkalommal, amikor mi leszünk a világ legrosszabb szülei, már jobban tudjuk kezelni együtt a helyzetet.
