Belányi Józsefet széles körben csak Öcsinek hívják, még gyerekkorában ragadt rá a név, amit aztán a karrierje során is magával vitt tovább. Azért Öcsi, mert van egy nővére – a becenév megfejtése ennyire egyszerű, de az már sokkal bonyolultabb, hogy mit jelent Öcsi karrierje. Ugyanis úgy tűnik, lehet egy személyben ezerfele szakadni és nem szétesni, sőt, egyre kreatívabbá válni és sorra megvalósítani a gyerekkori álmokat.
Az ember, aki mindent csinál
Öcsi közgazdász végzettségű, de reklámszövegíróként dolgozik, ami csak elsőre tűnik távolinak egymástól, szerinte ő az az ember, akinek mindkét agyfélteke gőzerővel működik, és jól megfér benne a reál és humán érdeklődés is. Belányi József költő, meseíró, zenész, és válogatott kapus – csak hogy néhány oldalát említsük. Régen talán erre mondták azt, hogy polihisztor, és maga Öcsi sem tudja, hogyan definiálná magát.
Fotó: Neményi Márton
„Annak idején informatika szakra jártam szakközépiskolába, de fél év után rájöttem, hogy ez nem megy, illetve a viselkedésem miatt kirúgtak volna a kollégiumból, remélem édesanyám ezt nem olvassa – emlékszik vissza Belányi. – Ezért mentem át egy reál tagozatos gimnáziumba, de alapvetően nagyon jóban vagyok a matekkal, majdnem matek-angol szakos tanár lettem, úgyhogy ez nem jelentett problémát. Közben volt egy időszak, amikor színész akartam lenni, mert nem tudtam eldönteni, mi legyek, és a színész az bármi lehet.
Úgy éreztem, hogy reálnak túl humánus vagyok, humánnak meg túl reális. Mindig is megvolt bennem ez a kettősség, hogy én lehetek egyszer közgazdász és meseíró is egyben.
Nem nagyon tudom egy dologgal definiálni magam, mert annyira sok mindent csinálok. A Magyar Művészválogatottnak és a Magyar Íróválogatottnak vagyok a kapusa, közben a XVII. kerületi városi fúvószenekarnak vagyok az egyik tenorkürtöse, és egy kocsmakvíz csapatban is szerepelek heti rendszerességgel.
Közben megjelent egy verseskötetem Jártam a Holdon címmel, és reklámszövegíróként dolgozom teljes munkaidőben. Korábban még VJ-ztünk is barátokkal, de ezt már inkább csak néha, a Budapest Bike Maffia karitatív rendezvényein szoktuk csinálni. Az aranykorban, 2012 környékén slammer voltam, de egy ideje abbahagytam a slam poetryt. És már a mesekönyvírás is belépett az életembe.”
HOL
Az író a HOL nevű tündérgyerek kalandjait verses formában írta meg, és egyből könyvsorozatot indított Kollár Árpád szerkesztő gondos keze alatt, nem csak egy könyvet szánt a tündérfiúnak. HOL egy rosszcsont tündér, akinek követhetjük most már két köteten keresztül a jellemfejlődését, és útját a saját önismeretében és a világban. A sorozatot 4-10 éves gyerekeknek ajánlják, de a mi családunkban a 9 éves és a 20 éves lányom is rendkívül jól szórakozott a történeteken, és a felnőtteknek is tartogat olyan vicces szófordulatokat, melyek miatt élvezet felolvasni a gyerekeknek.
A HOL vagyok és a HOL a városban című kötetekben a verses mesét egyedi hangvételben, újfajta nyelvezettel írta meg Belányi, szlenggel tarkítva, ráérezve arra a stílusra, ami a mai generációhoz is eltalál. A szöveg stílusa tudatos döntés eredménye: az író olyan szöveget szeretett volna létrehozni, ami élő, modern, és van irodalmi értéke is. Ez pedig sikerült. De miért pont HOL és hogy született HOL?
Fotó: Neményi Márton
„15 éve lehetett – addigra már mindenféle műfajban írtam -, hogy egy ismerősöm megkérdezte, hogy mesét írtam-e már, mert szerinte ki kellene próbálnom, mert megvan bennem az a lelkület, amitől jó lehet egy mese – avat be a mesekönyvek születésének körülményeibe az író. – Gimnázium óta nagy híve vagyok az angol humornak, és a Besenyő család is a kedvenceim közé tartozik, és úgy voltam vele, ha mesét írnék, akkor ez a fajta humor biztos benne lenne. Ha egy tündér az én mesekönyvemben megszületik és megkérdezi, hogy »Hol vagyok?«, akkor miért ne nevezhetném el HOLnak?”
Kedvesnek lenni jó
HOL karakterében, a csintalanságban Belányi sok önéletrajzi elemet is megjelenít, elmondása szerint ő maga sem volt az az áldott jó gyerek, sőt! Ahogy mondja, „ha tündér lennék, akkor ilyen tündér lennék, azt hiszem.” Gyerekkorában Öcsi volt az a gyerek, aki már az általános iskola első osztályában megpróbált cigizni az osztálytársakkal, ami ugyan nem jött össze, de azért pár fekete pontot és pofont összeszedtek miatta.
„Én voltam az, aki kiszökött az ablakon a napköziből. Én voltam az, aki elsőben elmondta az osztálytársainak, hogy az nem a Mikulás volt, hanem a nővérem. Szerencsés fejű gyerek voltam, nem nagyon kellett tanulnom, emiatt viszont nagyon sok szabadidőm volt.
Amikor mindenki másnak valamit kellett csinálni, én nem tudtam magammal mit kezdeni, és emiatt talán egy kicsit csintalanabb voltam.
Volt olyan is, hogy nem szóltam otthon, hogy elmegyek a szomszéd bácsival a földekre, aztán amikor hazajöttem, akkor derült ki, hogy szólnom kellett volna. Ahogy HOL, úgy én is lassan megtanultam, hogy lehet úgy kóficnak lenni, hogy nem ártunk a környezetünknek. Olyan kis tündért szerettem volna megalkotni, akivel tudnak azonosulni a gyerekek, akik nem akarnak katonásan viselkedni. HOL jellemfejlődéséből pedig megtanulhatják azt is, hogy kedvesnek lenni jó és nem kerül semmibe.”
Gyerekkori álmok
A mesekönyvsorozatot 12 részesre tervezi egyelőre az író, minden részben máshova kalauzolja el HOLt, a harmadik, már készülő kötetben New Yorkban találkozhatunk majd a tündérgyerekkel. De nemcsak a nyelvezet és a kalandok különlegesek Belányi meséjében, hanem az illusztrációk is, melyeket Brunszkó László, más néven Nikon One készített – ez utóbbi nevén ismerik a graffitis, street artos körökben. Az illusztrációk kaptak egy graffitis stílust, minden rajzban egy kis csipet borssal, csavarral, és ötvözte a művész mindezt igazi fényképes háttérrel. A végeredmény egészen egyedi hangulatot árasztó mesekönyv lett, amelyben a szöveg és illusztráció tökéletesen illik egymáshoz.
A sorozat többi része is nagyjából már az író fejében van, ahol helyet kap rengeteg válasz a kvízre is, amely a sok egyéb elfoglaltság mellett szintén sok időt kíván Öcsitől. Ahogy a foci és a zene, úgy a kocsmakvíz is olyan számára, amitől egésznek érzi magát.
„Korábban heti négyszer jártam kocsmakvízre, most már azért inkább csak egyszer-kétszer. Tévés vetélkedőkben is meg szoktam jelenni, ha hagyják, de mostanában volt egy olyan időszakom, amikor az egyik miatt nem tudtam menni a másikra, és aztán a másik miatt az egyikre. A kvízek iránti szenvedélyem apai hozomány, édesapám nagy rejtvényfejtő. A mai napig emlékszem, ahogy sétálunk az utcán, és édesapám kérdezi, hogy mi az ólom, vegyjele, amire azonnal mondanom kellett, hogy Pb. A kvíz fontos része azóta az életemnek.”
Fotó: Neményi Márton
Belányi a sokféle, olykor egymásnak akár ellentétesnek tűnő tevékenységről azt mondja, hogy „semmiben sem vagyok nagyon jó, de sok mindenben vagyok jó, és azokat szeretem csinálni. Soha nem lehettem volna válogatott kapus, de lehettem a Magyar Művészválogatott kapusa, merthogy a művészek között nem sokan vagyunk kapusok. Annak idején az Íróválogatotthoz például úgy kerültem, hogy egy Facebook-poszt alá odakommenteltem, hogy remélem, egyszer én leszek a Magyar Íróválogatott harmadik számú kapusa, amire Kukorelly Endre egy fél órán belül rám írt, hogy tudsz védeni? Mondom, védeni igen, írni nem biztos. Egy kicsivel később már beállhattam kapusnak Észak-Cipruson velük. Álmom volt, hogy válogatott legyek, és így lettem végül válogatott. Űrhajós is szerettem volna lenni, és a verseskötetem címe az lett, hogy Jártam a Holdon. Rajzfilmrendező akartam lenni, és még az is összejöhet, hogy a saját mesémet rendezzem majd. Valahogy minden gyerekkori álmomat elérem, csak kicsit máshogy.”
