A szülők általában azzal vágnak bele a gyerekvállalásba, hogy jót akarnak a gyereküknek, magabiztos és boldog gyereket szeretnének nevelni, akikből önbizalommal teli felnőtt válik majd. Dr. Jeffrey Bernstein pszichológus szerint azonban még a legjobb szándék mellett is előfordul, hogy a szülők ártanak a viselkedésükkel, reakcióikkal a gyerek önbecsülésének. A következő három példát írta le a szakember, ahol különösen oda kell figyelni a saját viselkedésünkre szülőként.
1. A hibák túlzott korrigálása
„Vegyük például Irinát és 10 éves fiát, Ethant – ír egy példát a pszichológus. – Ethan imád rajzolni, de az anya gyakran rámutat arra, hogy hogyan javulhatna, amikor a gyerek rajzait megnézi. »Szép munka, de árnyékolással még élethűbbé tehetnéd a fát« – mondja Irina. Az a célja, hogy segítsen Ethannak jobb művésszé válni, aki idővel úgy érzi, hogy az erőfeszítései hibavalók.”
Ha egy gyereket állandóan kijavítunk, még akkor is, ha ezzel segíteni akarunk neki, azt az érzést kelthetjük benne, hogy nem elég jó. A gyerekek a pozitív megerősítéstől szárnyra kapnak, ám ha többet hallanak arról, hogy mit kellene jobban csinálni, mint arról, hogy mit csináltak jól, akkor elkezdhetnek kételkedni a képességeikben.
A pszichológus tanácsa: Koncentrálj a befektetett munka és a fejlődés dicséretére, ne csak az eredményekre. Ahelyett, hogy kéretlen visszajelzést adnál, próbáld megkérdezni a gyerektől: „Mi tetszik a legjobban a rajzodban?” vagy „Mit érzel ezzel kapcsolatban a legutóbbi rajzodhoz képest?” Ez lehetővé teszi a gyermek számára, hogy értékelje a saját fejlődését, ami növeli az önbizalmát.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
2. Összehasonlítás a testvérekkel vagy a társaival
„Jeffnek két fia van, Tyler és Ryan – írja a pszichológus. – Tyler kiválóan teljesít a tanulmányokban, és Jeff gyakran megkérdezi Ryant, aki küzd az iskolai feladatokkal: »Miért nem tudsz jobban hasonlítani a bátyádra?«
Az apa szavai frusztrációból fakadnak, Ryan pedig magáévá teszi az üzenetet: »Nem vagyok olyan jó, mint a bátyám.«
A gyerekek összehasonlítása, még akkor is, ha nem szándékos a szülők részéről, kisebbrendűségi érzést kelthet bennük. Minden gyereknek egyedi erősségei és gyengeségei vannak. A szülők tudtukon kívül elősegíthetik a „nem vagyok elég jó” érzését azzal, ha állandóan a testvérekhez vagy a kortársakhoz hasonlítják őket, ami mélyen befolyásolhatja az önbecsülést.
A pszichológus tanácsa: Kerüld el az összehasonlításokat úgy, hogy elismered mindegyik gyereked erősségeit. A fenti példában az apa mondhatná ezt inkább: „Tetszik, hogy milyen kreatív vagy, Ryan. Az egyik legjobb tulajdonságod, hogy képes vagy másféle logikával gondolkodni, újfajta megközelítéseket alkalmazni egy problémára.” Ahelyett, hogy az egyik gyereket a másiknak állítanád mércének, ismerd el, hogy minden gyerek más-más tehetséggel rendelkezik, és megérdemli, hogy pozitív megerősítést az erősségeiért.
3. Az érzelmek bagatellizálása
„Melissa egy elfoglalt, dolgozó anyuka – hozza fel példaként dr. Bernstein. – A nyolcéves lánya, Lily gyakran mesél neki frusztráltan az iskolai problémákról, vitákról. A napi stressz miatt az anya jellemzően azt válaszolja: »Ne aggódj emiatt, minden rendben lesz«, és továbblép a feladatokkal. Melissa nem veszi észre, hogy Lily ebből a válaszból azt az üzenetet kapja, hogy az ő érzései jelentéktelenek.”
A pszichológus szerint egy gyerek érzelmeinek bagatellizálása – még ha azért is tesszük, hogy segítsünk neki, hogy jobban érezze magát – azt eredményezheti, hogy a gyerek úgy érzi, nem hallgatják meg. Ez oda vezethet, hogy idővel a gyerek nem fogja megosztani a szülőkkel az érzéseit, mert azt hiszi, nem számítanak az érzelmei – ami károsítja az önértékelését.
A pszichológus tanácsa: Mielőtt megoldásokat kínálsz a gyereknek, először tudasd vele, hogy észrevetted az érzéseit. Egy egyszerű „látom, hogy feldúlt vagy emiatt” mondat is sokat segíthet. Ha a gyerek úgy érzi, hogy meghallgatják, az segíthet neki eligazodni a problémában. Megkérdezheted tőle, hogy „Mit gondolsz, mit tehetnénk, hogy jobbá tegyük a helyzetet?” Ez a megközelítés megtanítja a gyereknek, hogy az érzései fontosak, és segít az érzelmi ellenálló képesség kialakításában. „Ne feledjük, hogy a gyerekek elsősorban a szüleikkel való interakciókon keresztül alakítják ki önértékelésük érzését – teszi hozzá a szakember. – A kis lépések, amelyekkel érvényesítik, bátorítják és dicsérik őket a szülők, segíthetnek nekik abban, hogy magabiztos felnőttekké váljanak.”
