„17 éves voltam, amikor anyám meghalt. Csak néhány fényképem van róla, videóm egyáltalán nincs. Pár évvel ezelőtt, a születésnapomon kaptam egy üzenetet egy számról, amit nem ismertem. Csak annyi állt benne: „Boldog születésnapot” és volt mellette egy YouTube-link. Rákattintottam, és megállt a szívem. Az anyám volt az.
Azonnal félre kellett húzódnom az autóval. A videóban azt mondta, hogy mennyire büszke rám, és azon tűnődött, vajon mi lett belőlem. Talán rendőr, prédikátor vagy akár bohóc. Nem hittem a szememnek. Később kiderült, hogy a rejtélyes szám az egyik jó barátom, Jon apjáé volt, aki megtalálta ezt a videót egy régi VHS kazettán, amit még egy 1999-es iskolai esemény előtt készítettek. 16 éves voltam akkor.
Ez az élmény elgondolkodtatott… Mi lenne, ha még egy utolsó beszélgetést folytathatnánk valakivel, akit elveszítettünk?”
Ezzel az üzenettel rakta ki Luke Barnett színész a gyakorlatilag nulla költségvetésből készült tízperces kisfilmjét, a The Crossing Over Express-t – ami azóta már milliós megtekintésnél jár -, és még a filmes szaklap, a Variety is elismerően írt róla.
A filmet egyetlen nap alatt forgatták le Los Angelesben egy baráti társaság segítségével. A végeredmény egyszerre meghökkentő, megható és vicces, és maga Barnett sem számított arra, hogy ilyen rengeteg ember tud majd kapcsolódni hozzá.
Felrakta az X-re a videót, majd aludni ment, és másnap reggel arra ébredt, hogy több száz üzenetet kapott ismeretlenektől, akiket meghatott a történet, mivel maguk is úgy érzik, hogy nagyon szívesen mondanának valamit egy fájdalmasan korán elvesztett szerettüknek. Barnett úgy érzi, hogy a siker hatására a kisfilmet később sorozattá fejlesztené.