„Elég laza szülő vagyok, és ritkán ítélkezem mások felett, de nemrég kiderült, hogy egy barátnőm folyamatosan olyan döntéseket hoz, amelyek szerintem veszélybe sodorják a babáját, olyan döntéseket, amelyek már az elhanyagolást súrolják – írja Shona Hendley a Kidspot szerzője. – És bár gyakran aggódom emiatt, úgy érzem, hogy nem nagyon tudok tenni ellene.”
Hendley egyik barátnője, akit Lanának nevez a cikkében, hat hónappal ezelőtt hozta világra a kislányát, Sarah-t. Az első időkben még Lana teljesen átlagos anyukás életet élt, a gyerek volt a középpontban az életében, és a babával együtt nagyon boldognak tűntek. Aztán pár hónappal ezelőtt, amikor a kislány körülbelül négy hónapos volt, Hendley összefutott véletlenül Lanával egy közeli kávézóban, de nem volt vele a baba.
- „Sarah otthon van, alszik” – válaszolta Lana a kérdésre, hogy hol van Sarah.
- „Ó, van ma egy kis időre bébiszittered?” – tette fel a kérdést Hendley.
- „Nem, csak a bébiőrrel figyelem” – mondta Lana, és felemelte a telefonját, amelyen a kiságyában alvó csecsemő képe volt látható.
Minek üljön otthon?
Hendley meglepett arckifejezését látva, Lana magyarázkodni kezdett, és elmesélte, miért hagyja otthon egyedül az alvó csecsemőt: Sarah olyan jó alvó, hogy megszakítás nélkül órákig alszik, két órán belül nagyon ritkán ébred fel, ezért az anya nem látja értelmét annak, hogy otthon üljön. Ehelyett inkább elmegy otthonról, hogy elintézze a tennivalókat, amiket nehezebben tudna megcsinálni, amikor Sarah ébren van.
Sarah alvása alatt Lana elugrik ügyeket intézni, kávézni és sétálni – egy gyors bevásárlás az élelmiszerboltban vagy csomagátvétel a postán. De olykor az is belefér, hogy találkozót szervezzen egy barátnőjével a környéken. Mindaddig, amíg az otthon alvó gyerektől két kilométeren belül van, vagy a közelben lévő boltokban végzi el a szükséges teendőit, Lana ezt teljesen biztonságosnak érzi.
„Amióta megtudtam Lanáról ezt, azóta többször is összefutottunk úgy, hogy a babája otthon volt egyedül – írja Hendley. – Minden egyes alkalommal, amikor találkoztam vele, felfordult a gyomrom, mert egyszerűen úgy gondolom, hogy amit csinál, a kifejezetten veszélyes. Folyton a legrosszabb forgatókönyvekre gondolok, és arra, hogy milyen gyorsan fordulhatnak a dolgok rosszra. A tüzek mindig véletlenül keletkeznek; mi lesz, ha betörnek, mert látják, hogy nincs otthon senki; a csecsemők felborulhatnak, beszorulhatnak, és azonnali segítség nélkül akár halálos végkimenetelű baleset is történhet. Még ha Lana csak percekre is van otthonról, az nem garantálja, hogy elég gyorsan haza tud érni, hogy megmentse a babáját.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Ez már elhanyagolás?
Hendley szerint Lana viselkedése már az elhanyagolás kategóriája, de minimum felelőtlen szülői magatartás, amit nem szabadna hagyni, mert a baba láthatja a kárát. A lakóhelyükön, Ausztráliában nincs jogszabály, ami meghatározná, hogy mikortól lehet egyedül hagyni egy gyereket, vagy rögzítené a következményeket, ha a szülő egyedül hagy egy csecsemőt, ami miatt Hendley úgy érzi, hogy eszköztelen a helyzettel szemben, hiába aggódik a babáért. Magyarországon sem létezik ilyen jogszabály, de a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény előírja, hogy a szülőnek biztosítania kell a gyermek életkorának megfelelő felügyeletét.
De azért mielőtt a hatóságokhoz szaladna Hendley – vagy bárki, aki hasonló problémát lát a környezetében -, érdemes lehet először az anyával beszélni, megosztani vele az aggodalmakat, hátha hallgat az észérvekre.
„Őszintén szólva, azon kívül, hogy esetleg felvetem neki a kérdést, és hogy mit érzek ezzel kapcsolatban, tényleg fogalmam sincs, mit tegyek – írja Hendley. – De ha szólok is, kétlem, hogy bármit változtatna a helyzeten, csak véget vetne az egyébként jó barátságnak, és kínos helyzetet teremtene közöttünk. Így inkább csak remélem, hogy nem történik semmi baj a babával, mert akkor soha nem tudnék megbocsátani magamnak.”
