A gyerek hisztije kifejezetten káros hatással van a szülők idegeire, úgyhogy minden trükköt és tippet boldogan fogadunk, ami egy kis reményt adhat, hogy legközelebb pár másodperccel le tudjuk rövidíteni az eléggé fülsiketítő visítást, ami a gyerekből tör elő. A dackorszakos hiszti a legpusztítóbb, de azért nem kell félteni a nagyobb gyerekeket sem, ha arról van szó, hogy előadjanak egy komplett háromfelvonásos drámát, amikor nem úgy történik valami, ahogy ők akarják. A heves érzelmekkel nincs semmi gond, van a frusztrációnak is helye és ideje, csak nem mindegy, milyen amplitúdóval (és hangerővel) érkezik az érzelmi kitörés. Erre elvileg lehet hatásunk.
Egy mondat mind fölött
Jeffrey Bernstein pszichológus több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik gyermek-, serdülő-, pár- és családterápiában, és a cikkében konkrétan egyetlen mondatot ír le, amellyel állítása szerint varázsütésre csillapítható a gyereknél a hiszti.
„Szülőként nehéz látni, hogy a gyermeked kiborul – írja a szakember. – A gyerek nagy érzelmei heves dühkitörésekhez vezethetnek, amelyek miatt a szülő tehetetlennek érzi magát. Ezekben a pillanatokban egy egyszerű mondat segíthet: „Látom, hogy küzdesz.” A gyermek úgy érezheti, hogy elismered az érzéseit, ami meglepő nyugalmat hozhat mindkettőtöknek. Bár talán furcsának tűnhet ilyen egyszerű szavakat kimondani, amikor épp az érzelmek vihara tombol, ám ez a mondat a fájdalmának és a frusztrációjának validálását kínálja a gyereknek, ami a kulcs az érzelmek intenzitásának csillapításához.”
A pszichológus szerint ez a megközelítés a gyerek megnyugtatására, amikor épp magán kívül van az óriási érzelmektől, dactól, megbántottságtól, épp azért működik, mert szelíden és megértéssel fordul a gyerek felé. Bernstein gyakorlati tippeket is ad ahhoz, hogyan lehet szelídnek és megértőnek maradni, amikor a gyerek épp táncol az idegeinken a dühkitörésekkel.
Forrás: Getty Images
Megoldások helyett empátia
Amikor egy gyerek épp egy hiszti közepén van, gyakran képtelen feldolgozni egy összetett gondolatmenetet, érvelést, vagy reagálni az utasításokra. Ha azt mondjuk: „Látom, hogy küzdesz”, akkor tudatjuk a gyerekkel, hogy nem azért vagyunk ott vele, hogy vitázzunk, vagy mert abban a pillanatban meg akarjuk oldani a helyzetet. Lehet, hogy azért hisztizik, mert nincsenek még szavai az érzései kifejezésére, de ha hallja, hogy a szülei megértik a küzdelmét, kevésbé érzi magát egyedül, ami csillapíthatja a dühét.
Tippek a mondathoz:
- Tartsd kordában a saját érzelmeidet! Amikor a gyerek kiakad és visít, akkor természetes, hogy a zsigeri reakciód az, hogy frusztrált leszel, de a pszichológus tanácsa az, hogy még mielőtt megszólalnál, fújd ki magad. Ha nyugodt maradsz, azzal segíthetsz a gyereknek is megnyugodni, mert követi a példádat.
- Mondd ki és tarts szünetet! „Miután kimondod a varázsmondatot, tarts szünetet, és adj a gyereknek egy pillanatot, hogy leülepedjenek benne a szavak – írja a pszichológus. – Ez nem arról szól, hogy azonnal elhallgasson, hanem arról, hogy megmutasd, hogy hajlandó vagy együtt lenni vele a küzdelmében, anélkül, hogy erőltetnéd, hogy jobban érezze magát. Gyakran időbe telik, mire lecsillapodik egy hiszti, ha szünetet tartasz és vársz, azzal teret engedsz a gyerek érzelmeinek.”
A varázsmondathoz még tehetünk más mondatokat is a szakember szerint, a fontos az, hogy empátiát sugározzunk a gyerek felé, hogy azt érezze, megérted az érzéseit. Mondhatod például, hogy „Ez most nehéznek tűnik számodra, és ez rendben van.” Ez a megközelítés hatékony az idősebb gyerekeknél, akár a tiniknél is, akik már értékelik, ha a szülők komolyan veszik őket. Azzal, hogy a gyerek látja, hogy a szülők tiszteletben tartják az érzéseit, nem pedig elutasítják, máris csillapodik az érzelmi vihar benne.
„Az empátia megnyugtatja a gyermeket, hogy nem kerül bajba azért, mert egy bizonyos módon érez, ami kulcsfontosságú a bizalom kiépítéséhez – teszi hozzá Bernstein. – Azok a gyerekek, akik úgy érzik, hogy megerősítik őket, nagyobb valószínűséggel nyugszanak meg, és a jövőben kevésbé fognak dacoskodni. Ha egy gyermek úgy érzi, hogy a szülei látják a küzdelmét, gyakran nincs szüksége olyan intenzív viselkedésre, hogy meghallgassák. Türelemmel, gyakorlással és empátiával segíthetsz neki – és magadnak is – nyugodtabb vizekre evezni az érzelmi viharok pillanataiban.”
