Egy hideg téli éjszakáján, 1965. február 14-én Karen Rafteseth Dokken világra hozta első gyermekét a norvégiai falu, Eggesbønes kis kórházában. Hét nappal később hazavitte a kislányt, aki a nagymamája után a Mona nevet kapta.
Idővel Karennek feltűnt, hogy a gyerek nem úgy néz ki, mint a család többi tagja, sötét, göndör fürtjei vannak. De az édesanya nem foglalkozott ezzel: „Soha nem gondoltam, hogy Mona nem az én lányom” – emlékezett vissza. A különbséget megmagyarázta annyival, hogy a kislány biztosan az anyósa vonásait örökölte.
Pedig teljesen másról volt szó. Csaknem hat évtized elteltével kiderült:
Karen kisbabáját annak idején összecserélték egy másik csecsemővel a szülészeten. És akit hazavitt, majd felnevelt, az nem a vér szerinti lánya, akit megszült.
Most, 59 évvel később, az édesanya és a két felnőtt nő, akiket annak idején csecsemőként összecseréltek, egy oslói tárgyalóteremben állnak. Karen, Mona és Linda Risvik Gotaas – Karen biológiai lánya – pert indítottak az állam és az önkormányzat ellen, bocsánatkérést és kártérítést követelnek. Úgy gondolják, a norvég hatóságok megsértették az emberi jogaikat, valamint aláásták a családi élethez és a gyerekkorhoz való jogaikat.
Minden kiderülhetett volna az 1980-as években
Senki nem tudja pontosan, mi történt csaknem hat évtizeddel ezelőtt, és miért tartottak titokban tényeket. De az biztos, hogy a tévedésre sokkal hamarabb fény derülhetett volna.
Linda Risvik Gotaas családja 1981-ben azt tervezte, hogy Tanzániába költöznek, ezért vért vettek a családtagoktól. Meglepetésre a minták azt mutatták: Linda és az édesanyjának hitt nő között nem lehet vér szerinti kapcsolat – állapította meg akkor a háziorvos. Az anya 1983-ban felkereste a körzeti orvost Herøyban; ahhoz az önkormányzathoz tartozott a kórház, ahol annak idején a lányát megszülte. Arra volt kíváncsi, hogy ki a biológia gyereke, és mi van vele. De válaszok helyett falakba ütközött. Sem az önkormányzati orvos, sem a megyei orvos, sem az egészségügyi igazgatóság vezetője nem adott magyarázatot arra, hogy mi történt, és hová tűnt a lánya.
Az önkormányzat és az állam a háttérben elindított egy vizsgálatot annak kiderítésére, hogyan történt a gyerekcsere, és mi történt velük azóta. Utánanéztek mind a hat gyereknek, akik 1965 februárjában azon a szülészeten jöttek világra.
A többi között megnézték, mennyire hasonlítanak a családtagjaikra, és elképzelhető-e, hogy elcserélték őket egy másik gyerekkel. Arra a következtetésre jutottak, hogy két lány, akik négy óra eltéréssel, február 14-én és 15-én születtek, rossz családhoz kerültek.
A több éves ügymenet végén feltárulhatott volna az igazság, amikor norvég egészségügyi hatóságok 1985-ben tájékoztatták Linda nevelőanyját a cseréről. De egyúttal azt is kérték, hogy hallgasson.
„Semmi nem utal arra, hogy a szóban forgó személyek nem élnek kielégítő szociális vagy anyagi körülmények között” – fogalmazott a hivatal a levélben. Az anyát arra kérték, hogy ne feszegesse a dolgot, „az élet megy tovább”. Az állami és önkormányzati hivatalok pedig senkit nem tájékoztattak az ügyről, a másik elcserélt gyereket, Monát és a családját sem. Pedig ekkor még csak fiatal felnőttek, 20 évesek voltak a lányok, előttük állt az egész élet.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Súlyos hiba után még rosszabb döntés
A vizsgálatról akkoriban semmit sem tudó másik anya, a most 78 éves Karen Raftseth Dokken nem tudja elhinni, hogy az illetékesek hogyan tudtak ilyen döntést hozni a nyolcvanas években.
„Ami a szülőszobán történt, az egy súlyos hiba volt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie – mondta. – De azt nem tudom elfogadni, ami azután történt, hogy kiderült a tévedés. Vizsgálatot folytattak, és minket mint érintetteket nem tájékoztattak? Nem értem, hogyan lehetséges ez.”
Kristine Aarre Haanes, Mona ügyvédje azt mondta: azzal, hogy titokban tartották az információkat, „az állam megsértette a nő saját identitásához való jogát”.
A DNS-teszt megerősítette a gyerekkori furcsa érzést
És hogyan derült ki a másik család számára, hogy elcserélték a gyerekeket? Mona látott egy tévéműsort, amelyben egy férfi egy weboldalon keresztül megtudta, hogy több gyereke is van. Ennek hatására Mona 2021-ben csináltatott egy DNS-tesztet, ami alapján ismeretlen rokonokra bukkant, és egyértelművé vált, hogy nem az a nő a biológiai anyja, aki felnevelte őt. A felfedezés megrendítette, de azt is érezte, mintha egy darabka a helyére került volna.
A teszt eredménye megerősítette abban, amit gyerekkora óta érzett: nem azon a helyen van, ahol lennie kellene, és nem olyan, mint a többiek a családban – annak ellenére, hogy ezt sosem éreztette vele senki, és egyáltalán nem volt rossz gyerekkora. Azon kívül, hogy sötét, göndör hajával nem hasonlított a többiekre, az érdeklődési köre is más volt: nem a síelésben vagy a túrázásban lelte örömét, mint a család többi tagja, hanem a kreatív elfoglaltságokat szerette.
Elmondása szerint többször megkérdezte a férfit, aki a lányaként tekintett rá, hogy tényleg ő-e az apja.
Linda Karin Risvik Gotaas (Fotó: Facebook)
Idegen volt számára még a szülőfaluja is, ahol élete első 20 évét töltötte, és most, visszatérve sem érzi magát ott otthon. Azt mondja, van valami a hegyekben és a fjordban, ami nem tetszik neki, „olyan szűk”. Valójában a tengerparton kellett volna felnőnie – magyarázta –, az igazi családjánál. Felnőttként egyébként a tengerpartra költözött, és miután feltárultak a vér szerinti rokoni kapcsolatai, a nevét is megváltoztatta.
„Olyan nevem van, amelyet nem nekem szántak. Ezért döntöttem úgy, hogy megváltoztatom” – mondta, és elárulta, hogy sokat gondolkodott azon, milyen lehetett volna az élete.
„Azt hiszem, másképp alakultak volna a dolgok, ha a biológiai családommal nőttem volna fel. Nem biztos, hogy jobb, de más lett volna. Talán valakivel azonos lett volna az érdeklődési köröm. Talán hamarabb megértettem volna, hogy ki vagyok.”
Több hasonló eset is lehet
Az Eggesbønes kórházban 1965-ben történt gyerekcsere körülményei homályosak, de a norvég NRK állami műsorszolgáltató szerint az 1950-es és 1960-as években többször előfordulhatott, hogy az intézményben véletlenül elcseréltek gyerekeket.
Bizonyos esetekben a tévedésre még azelőtt rájöttek, mielőtt a csecsemők végleg rossz családokhoz kerültek volna. Akkoriban a babákat egy helyiségben tartották, az anyákat pedig külön szobában helyezték el.
A norvég egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője elmondta, hogy az államnak nincs tudomása hasonló esetekről, és nem terveznek nyilvános vizsgálatot.
Kártérítés és bocsánat
A két elcserélt gyereknek 57 éves korukig kellett várniuk, hogy megtudják az igazságot. Biológiai apjukat nem ismerhették meg, mindkét férfi meghalt már, Monának most sincs kapcsolata a vér szerinti anyjával. Linda és édesanyja, Karen szerencsére egymásra találtak, így a a drámai történetben felcsillan némi öröm is.
De ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások. Karennek és a két lánynak nemcsak azzal kell megküzdeniük, hogy 78, illetve közel 60 évesen teljesen át kell értékelniük az eddigi életüket, hanem azzal is, hogy megtalálják a felelősöket.
Az oslói kerületi bíróságon hétfőn indított perben azzal érveltek, hogy emberi jogaik sérültek azzal, hogy a hatóságok felfedezték a tévedést az 1980-as években, de eltussolták az ügyet, amikor a lányok még tinédzserek voltak. Azt állítják, hogy a norvég hatóságok megsértették a családi élethez való jogukat, amely az emberi jogok európai egyezményében foglalt elv, emiatt bocsánatkérést és kártérítést követelnek.
„Remélem, beismerik, hogy hibáztak. Senki nem kért bocsánatot semmiért, csak tagadnak mindent. Szerintem felelősséggel tartoznak” – mondja Linda Risvik Gotaas. Ügyvédeik szerint súlyos igazságtalanság érte őket, és 20 millió norvég korona (693 millió forint) kártérítést követelnek.
A norvég államot képviselő ügyvéd, Asgeir Nygaard elismeri, hogy az ügy nagyon megrázó az érintettek számára, de szerinte nem valószínű, hogy egy állami alkalmazásban álló bába cserélte ki tévedésből a lányokat. A szülőotthont ugyanis 1970-ig a Herøy egészségügyi egyesület működtette. Az állam és az önkormányzat azt állítja, hogy minden bizonnyal a magánintézményként működő szülőotthon munkatársai követték el a hibát.
Arra is hivatkoznak, hogy amikor az 1980-as években az egyik anya felvette a kapcsolatot az egészségügyi igazgatósággal, akkor a nő csak azt kérte, hogy tájékoztassák, jól van-e a lánya. A kormánytisztviselők állítólag azért nem szóltak a másik családnak, mert jogilag nem volt egyértelmű, hogy mit tehetnek. Az állam és az önkormányzat ezentúl azzal is érvel, hogy a kártérítésnek nincs alapja, és a követelések minden esetben elévültek.
(Források: NRK több cikke, VG, AP)
