Én nem emlékszem arra a pillanatra, amikor ráeszméltem, hogy a Mikulás nem létezik, és az ajándékokat valójában a szüleink rejtik a szépen kitisztított csizmácskáinkba, de arra igen, hogyan próbáltuk meg a testvéreimmel minden évben kilesni a rénszarvas-szánon érkező, ablakon bemászó, ősz szakállas bácsit. Természetesen sosem láttuk a két szemünkkel, létezését ennek ellenére nem vontuk kétségbe – voltak azonban furcsaságok körülötte, amik sok kérdést vetettek fel bennünk.
Hogyan tud ennyi helyen lenni egyszerre? Hogyan fér el a szánjában ennyi ajándék? Hogyan tudja egyetlen éjszaka alatt az összes gyereket meglátogatni? És most, jó pár évtizeddel később, az 5 éves nagyfiam Mikulás napjának közeledtével pontosan ugyanezeket a kérdéseket fogalmazza meg magának és teszi fel nekem, én pedig – ahogy az én anyám is tette – hazudok (?) neki, mint a vízfolyás.
Végül is a legtöbb szülő hazug
Egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy a szülők 84 százaléka hazudik gyermekének számos dologról, főként manipuláció céljából. A hazugságok körül már hosszú ideje komoly diskurzus folyik pszichológiai, pedagógiai és etikai szempontokat is figyelembe véve, a legfontosabb kérdések pedig azok, hogy milyen hatással vannak a gyermekek fejlődésére, önértékelésére, bizalmára, és hogyan formálják a kapcsolataikat a környezetükkel.
Egy másik ismert kutatás, amelyet a Yale kutatói végeztek, arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekek nemcsak azokat a hazugságokat érzékelik, amelyek közvetlenül érintik őket, hanem képesek felismerni azokat is, amelyeket a felnőttek mondanak másoknak. A kutatás azt is kimutatta, hogy a gyerekek bizalma csökken, ha szándékos hazugságokkal találkoznak, és ilyenkor a gyerekek hajlamosak hazugságokkal viszontreagálni a környezetüknek.
Fotó: Getty Images
És végül egy harmadik, a Developmental Psychology folyóiratban megjelent tanulmány azt sugallja, hogy a szülői hazugságok hatással vannak a gyermekek erkölcsi és kognitív fejlődésére.
A kutatásban szereplő gyerekek képesek voltak felismerni, hogy a felnőttek nem mondanak mindig igazat, és ezek a felismerések csökkentették a szülők iránti bizalmukat, valamint az általuk közvetített értékekhez való ragaszkodást.
Pedig a bizalom az emberi kapcsolatok alapja, és különösen fontos a szülő-gyerek viszonyban. A gyermekek számára a szülők és gondviselők az elsődleges forrásai a világ megértésének, és ha a szülők hazudnak nekik, akkor a gyermekek számára kérdésessé válhat, hogy mire és kire alapozzák a világról alkotott képüket.
A bizalom megteremtése és fenntartása érdekében fontos, hogy a gyerekek olyan információkhoz jussanak, amelyek hitelesek és megbízhatóak.
Ha szándékosan hazudunk nekik, különösen amikor az érzelmileg fontos témákról van szó, könnyen előfordulhat, hogy a gyerekek később másokkal is bizalmatlanok lesznek, és nem tudják biztosan megkülönböztetni a valóságot a felnőttek meséitől. A hazugságok megakadályozzák a gyerekek önálló gondolkodásának és döntéshozatali képességeinek fejlődését is. Ha egy gyerek arra kényszerül, hogy ne higgyen annak, amit lát vagy hall, akkor nem tud a saját tapasztalataiból tanulni.
Miért tehetünk mégis kivételt a Mikulással?
A Mikulás egy klasszikus hazugság, sok család életében része a gyerekek ünnepi élményeinek. A kérdés tehát jogos: miért tehetünk kivételt a Mikulás tekintetében? Az első és legfontosabb tényező, hogy a Mikulás története nem a mindennapi életünkhöz kapcsolódik, hanem egy varázslatos, képzeletbeli dimenzióban helyezkedik el.
A gyerekek, különösen fiatalabb korban, hajlamosak megérteni a mese és a valóság közötti különbséget. A szülők által elmesélt Mikulás-történetek nem a gyermekek megtévesztésére irányulnak, hanem inkább a fantáziájuk fejlesztésére, az ünnepi varázslat megtapasztalására.
„A fantázia a gyermek fejlődésének normális és egészséges része – írja Vanessa LoBue, Ph.D. pszichológiaprofesszor a Psychology Today online magazinban. – A gyerekek sok időt töltenek fantáziálással, szerepjátékokkal, különösen 5-8 éves koruk között. A mesékből folyamatosan azzal szembesülnek, hogy az állatok beszélhetnek, az emberek repülhetnek, és a tárgyak varázslatos módon válhatnak semmivé.
Fotó: Getty Images
Miért lenne egy csapat repülő rénszarvas más, mint egy beszélő egér vagy egy éneklő hóember? Bár a mágikus gondolkodás 7-9 éves kor között lecsökken (körülbelül ugyanabban az életkorban, amikor a legtöbb gyerek előtt szertefoszlik a Mikulás-mítosz), nem tűnik el örökre. Néha nekünk, felnőtteknek is szükségünk van egy kis varázslatra az életünkben, ezért hiszünk a babonákban, borzongunk az izgalomtól a »kísértetjárta« házakban, és beszélünk elhunyt szeretteinkhez.”
A pszichológusok és pedagógusok szerint a Mikulás meséje segíthet a gyerekek érzelmi fejlődésében. A képzeletbeli történetek nemcsak szórakoztatóak, hanem segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy különbséget tegyenek a valóság és a fantázia között.
„A gyerekek sokszor arra hagyatkoznak, amit mások mondanak nekik – ezt a kutatók tanúságtételnek nevezik – írja LoBue. – A gyerekek a szüleik tanúságtételeire hagyatkoznak, mert még sokat kell tanulniuk a világ működéséről. Emellett persze bizonyítékokra is támaszkodnak annak megítélésében, hogy valami tény vagy fikció. Egészen fiatalon minden tanúságtétel (pl. amit a szülők mondanak a Mikulásról) és bizonyíték (pl. Mikulás-csomag a csizmában) a Mikulás létezésére utal.
Egy ponton a gyerekek azonban elkezdenek olyan tanúságtételeket és bizonyítékokat szerezni, amelyek ellentmondanak ennek a hiedelemnek.
Ezek származhatnak akár a barátaikkal való beszélgetésekből, akár abból, hogy elkezdenek ismerkedni a lehetséges és lehetetlen fizikájával. Megkérdőjelezik a régi bizonyítékokat, új bizonyítékokat keresnek, és végül maguktól rájönnek, hogy a Mikulás nem létezik.”
Persze a szülő dönthet úgy is, hogy maga mondja el az igazságot a Mikulásról. Bárhogy is dönt, nem fog ártani a gyerekkel való kapcsolatának. Gondoljunk csak bele, amikor felnőttként visszaemlékezünk a Mikulásra, milyen kedves történetek kötődnek azokhoz az évekhez, amikor még hittünk benne, és ahhoz is, amikor rájöttünk az igazságra.
A Mikulás mítosza a gyermekkor izgalmas része, amely varázslattal tölti meg az ünnepi időszakot. Aztán amikor az ember szülővé válik, egy kicsit visszakap ebből a varázsból, hiszen a gyermekén keresztül újra átélheti.
