A Netflix legújabb krimije, a négy részes Adolescence a 13 éves Jamie Millert (Owen Cooper) követi nyomon, akit letartóztatnak osztálytársa, Katie meggyilkolása miatt, miután a fiút a nőgyűlölet hirdető incel tanok radikalizálták. Egy különösen nyugtalanító jelenet rávilágít arra, hogy a sorozatban szereplő felnőttek mennyire tudatlanok. A fiú apja kezdetben félreértelmezi a Katie által Jamie Instagram-profilján hagyott hangulatjelek sorozatát, és azt hiszi, hogy flörtölnek.
A valódi veszély csak akkor válik nyilvánvalóvá,
amikor a tinédzser Adam felfedi sokkal baljósabb jelentésüket. „A piros pirula jelentése: „ismerem az igazságot”. Cselekvésre való felhívás” – magyarázza Adam (Amari Bacchus alakítja). Adam magyarázata rámutat a manoszféra, azaz a radikális nőgyűlölő nézeteket hirdető online közösségek mérgező szubkultúrájára. Ezek középpontjában gyakran az az elképzelés áll, hogy a nők manipulálják a férfiakat, és hogy a nők csak a férfiak kis százalékát tartják kívánatosnak.
Az internet ezen sötét szegletében a „piros pirula”
– a Mátrixból kölcsönzött kifejezés – a nemek dinamikájával kapcsolatos „igazságra” való ráébredést szimbolizálja. Adam ezután ismerteti a „80/20-as szabályt” és annak kapcsolatát a „100” hangulatjellel. „A nők 80%-a vonzódik a férfiak 20%-ához” – mondja Adam a felnőttnek.
A vesebab emoji incel személyiségre utal.
Adam magyarázata szerint olyan, látszólag ártalmatlan hangulatjel, mint a szív, amit apja még a szeretet kifejezésére használt, teljesen más értelemmel bír a fiatalabb generációk számára. Adam szerint: „A piros a szerelmet jelenti, a lila kanos, a sárga „érdekel, érdekel”, a rózsaszín „érdekel, de nem szexelni”, a narancssárga „jól leszel”. Mindennek van jelentése – mindennek van értelme.
Ha félünk, hogy gyermekünk ki van téve az olyan online szubkultúráknak, mint a manoszféra vagy az incel közösség, körültekintően közelítsünk a problémához. Jenny Warwick terapeuta szerint a gyerekekkel folytatott online témák megvitatását folyamatos beszélgetésnek kell tekinteni. „Légy nyitott és kíváncsi” – mondja a Metro-nak.
„Nyílt párbeszédre bátoríts, ítélkezés nélkül.
Az ilyen megközelítés segít létrehozni egy biztonságos teret, ahol a gyermek jól érzi magát, ha bármit megbeszélhet, amivel találkozott, még akkor is, ha az zavaró. A gyerekeket segíteni kell abban, hogy felismerjék a szélsőséges csoportok online manipulációs technikáit, például a „mi kontra ők” mentalitást.
Beszélni kell velük az egészséges kapcsolatokról, a nemek közötti egyenlőséget és a közösségi média buborék-felerősítő hatását. „Bátorítsuk őket kritikai gondolkodásra – tanítsuk őket arra, hogy megkérdőjelezzék az online tartalmak forrásait, és a csoportszinten vallott meggyőződéseket” – teszi hozzá.
A webhelyek blokkolása vagy a képernyőtilalom helyett
a szülőknek türelmesebben kell közelíteniük a témához: „Bátorítsuk őket arra, hogy mutassák meg kedvenc webhelyeiket és azokat, akiket követnek, segítsünk online szokásaik kialakításában” – javasolja Jenny.
Mivel a folyamatos ingerekkel operáló közösségi média használata különösen nagy kihívás a serdülők számára, a témáról való nyílt kommunikáció elengedhetetlen.
Fontos, hogy ha szülőként változást érzünk
gyermekünk személyiségében – például túlzottan dühössé, frusztrálttá vagy visszahúzódóvá válik – akkor lépni kell. Különösen figyelve a gyerek esetleges védekező vagy titkolózó kommunikációjára, ha az online tevékenysége kerül szóba.
Kép forrása: Netflix
