A Ringató-módszer több mint harminc éve született meg Gróh Ilona zenepedagógus kezdeményezésére. A kis kezdeti csoportokból mára országos mozgalom vált, és a határainkat is átlépte! A program 0-3 éves gyerekeknek szól, és bár a cél nem a direkt fejlesztés, a közös éneklés, mondókázás és ölbeli játékok természetes módon támogatják a gyerekek fejlődését.
A Ringató nem csupán a gyerekek számára jelent élményt: a szülők is átélhetik a zene és a ritmus örömét, a közös játék varázsát, miközben kapcsolatukat a kicsikkel még szorosabbá fűzhetik. Az alábbi interjúban a módszer lelkes képviselője, Herczeg Flóra énekesnő és foglalkozásvezető mesél arról, hogyan találkozott a Ringatóval, mit ad a közös éneklés a gyerekeknek és szülőknek, és miért vált számára személyesen is olyan fontossá ez a program.
Mikor kerültél először kapcsolatba a Ringatóval, és hogyan lett belőled foglalkozásvezető?
Flóra: Egy barátnőm, aki akkor Budapesten élt és az első gyermekével babázott, egyszer csak azt mondta: „El kell velem jönnöd a Müpába egy Ringatóra!” Mondom: jó, de mi az a Ringató? Egerben ugyanis ekkor még nem volt ilyen, úgyhogy egyáltalán nem ismertem. Aztán elmentem vele a Müpába, és ott maga Gróh Ilona, a Ringató-módszer alapítója tartotta a foglalkozást. Elképesztő volt! Olyan erős hatással volt rám, hogy csak annyit tudtam mondani: „Úristen!” A barátnőm pedig rögtön rávágta, hogy nekem ezzel kéne foglalkozni. És igaza lett: az egész annyira tetszett, hogy ott helyben eldöntöttem, elmegyek a tanfolyamra. Pár hónappal később meghirdették a módszertani képzést, én pedig azonnal jelentkeztem.
Herczeg Flóra, Ringató-foglalkozásvezető, Fotó: Pintér Árpád Pixeltaster
Szerencsére ma már elég sok baba-mama, vagy kisgyerekes foglalkozás elérhető, főleg a nagyobb városokban. Miben különbözik a többi baba-mama foglalkozástól, és mi az, ami ennyire megfogott téged a Ringatóban?
Flóra: Talán abban különbözik, hogy mi kizárólag zenei ingerekkel vesszük körül a gyerekeket. Tehát nincs az, hogy színes lepedőt rángatunk, nincsenek bábok, nincsenek hangszerek, amiket a gyerekek kezébe adunk, semmilyen eszköz nincs. És ez azért van, mert egy ilyen picinek nagyon véges a figyelme. Még az a fél óra is úgy működik igazán, ha nagyon tudatosan bánunk a hatásokkal. Még így sem mindig sikerül, ami teljesen természetes ekkora gyerekeknél. Szóval talán ez az egyik legnagyobb különbség.
Ami pedig igazán megfogott benne az az, hogy itt egy nagyon komoly szakmai háttér van. Pontosan meg kellett tanulnunk, mit miért csinálunk, és egy kiforrott módszert követünk. Nem az van, hogy én kitalálok valamit, ami szerintem jó. Ha mindenki így tenne, akkor 180 féle ízlés és stílus szerint működnének a Ringató-foglalkozások az országban, és az már nem lenne módszer. Nekem nagyon fontos ez a megtámogatottság, amit a Ringató ad.
Hogyan foglalnád össze, mi az a Ringató-módszer azoknak, akik most találkoznak vele először?
Flóra: Én azt szoktam mondani, hogy ez egy kisgyermekkori zenei nevelési program, ahol a közös élményen keresztül hatunk a gyerekekre. A közös élmény pedig a zene eszközeivel valósul meg, énekléssel, ritmussal, hangerő- és tempóváltásokkal, mondókákkal és azok ritmusosságával. Egy játékos, zenei bevezetés az életbe, és ami szerintem ma különösen fontos: kapcsolat a szülő és a gyerek között. Annyira el vagyunk szokva a valódi kapcsolódástól. Sokszor még beszélgetni is úgy beszélgetünk, hogy a telefon ott van a kezünkben, csak fél szemmel nézünk egymásra. A szemkontaktus régen teljesen természetes volt, ma már külön figyelmet igényel. A Ringatóban viszont közösen játszunk. Nem arról szól, hogy „idehozod a babádat, és én majd szórakoztatom”, hanem hogy együtt csináljuk. A közös élmény pedig rengeteg területet fejleszt egy babánál. De nem is az a heti fél óra számít a legtöbbet, hanem az, hogy hazaviszed ezeket a játékokat. Pelenkázás közben, vagy amikor egy kis figyelemelterelés kell, előkerülnek. Amikor például a nagyobbik fiam járni kezdett, rengeteget mondogattuk a „jártatókat” az utcán. Ritmusra léptünk, ő is, én is, és ez hihetetlenül sokat segített, ha épp nyűgösebb volt. Az élet rengeteg helyzetet ad, amikor ezeknek a kis játékoknak nagyon is hasznát lehet venni.
Fotó: Pintér Árpád Pixeltaster
A Ringatón csak magyar népdalok hangzanak el?
Flóra: A Ringató nem csak népdal. A Ringató alapja a kodályi szemlélet, ami azt jelenti, hogy a repertoár nagyjából 70–80 százaléka a magyar népdalkincsre épül, a maradék 20–30 százalékot viszont más népek dalai teszik ki. Fontos, hogy a gyerekek és a szülők is érezzék, hogy a „zenei anyanyelvükhöz” képest mennyire más egy cigány, egy zsidó, egy horvát vagy akár egy osztrák dallamvilág a kontraszt miatt. Ezek mind ott vannak a gyűjteményekben, a könyvekben. És ezen kívül vannak komponált gyerekdalok is, mert Kodály szerint ezek is fontos pillérei a zenei nevelésnek, ahogy a kortárs kultúra is ugyanolyan fontos, mint a hagyományos.
A foglalkozások nagyjából félórásak, és ahogy mondtad, elég kötött a módszertan, nincsenek eszközök, bábok, hangszerek. De például az, hogy milyen dalokat énekeltek, az is előre meghatározott?
Flóra: Népdalokból bármi elhangozhat, de a Ringatónak vannak saját kiadványai, és ez nagyon nagy segítség. A Ringató-könyvekben az anyukák is vissza tudják keresni a szöveget, és van benne kotta is, ha valakinek ez segítség lehet, ráadásul minden könyvhöz tartozik hanganyag is. Persze lehet szabadon kezelni a repertoárt, van mozgástér, csak közben van egy erős szakmai és értékbeli háttér, amihez igazodunk. A könyvek pedig nekünk is kapaszkodót adnak: tudunk rájuk utalni, hogy „ezt az adott hanganyagon megtaláljátok”. Így könnyebb mindenkinek.
A könyvek, amikre az imént hivatkoztál, a Gróh Ilona-féle Ringató-kiadványok, ugye?
Flóra: Igen. Most a Kék könyv például elfogyott, az majd jövőre jelenik meg újra. A Piros könyv a magyar népdalokat tartalmazza, a Lila könyv pedig más népek dalait és a komponált gyerekdalokat. A Zöld könyvben minden van: játékok, dalok, versek, mondókák, rengetegféle anyag. Emellett vannak különböző egyéb kiadványok is: a Borsi mesék, hangszerbemutatós könyvek, meg már lapozók is, amik kifejezetten piciknek valók, mert jól bírják a gyűrődést. Nagyon széles a kínálat.
Sok anyukától hallom, hogy egyáltalán nem énekel a gyerekének, mégpedig azért, mert úgy gondolja, hogy nagyon rossz az énekhangja.
Flóra: Ez egy nagyon nagy tévedés. Egyrészt a gyerek számára jó pár éven keresztül az anyukája és az apukája hangja a legszebb a világon, és ez így is van rendben. Másrészt az éneklés egy fejleszthető készség. A Ringatón sokat éneklünk együtt, és gyakran el is mondom: ez nem előadás. Itt mindenki szálljon be nyugodtan, aki ismeri a dalt. Ahogy egy biztos hang mellett énekelsz, fejlődik a saját éneklési készséged is, akár felnőttkorban is. A lényeg tehát a kapcsolódás, nem pedig az, hogy esztétikailag milyen a hangod. Egy ekkora gyereknél ez egyáltalán nem számít. Később, amikor mondjuk zeneiskolába kerül, akkor valóban fontos, hogy szakmailag is jó példát halljon, de addig a közös élmény sokkal fontosabb, mint a minőség ebben az értelemben. A minőség inkább abban fontos, mit adunk a gyereknek.
Fotó: Pintér Árpád Pixeltaster
A Ringató természetesen nem az egyetlen jó, de az biztos, hogy jó. Meg lehet benne bízni. Olyan tudatosak vagyunk abban, milyen ruhát adunk a gyerekre, mit eszik, mit iszik, közben pedig a kultúra esetében nem figyelünk arra, mit kap, és jó lenne, ha tudatosabban foglalkoznánk ezzel is. Ahogy egy könyvnél is felismerjük, melyik az értékesebb, ugyanúgy a zenében is vannak értékes és kevésbé értékes dolgok. És ez minden művészeti ágra igaz. Például vannak olyan tartalmak a YouTube-on, amik szerintem kifejezetten ártalmasak zeneileg. Anyuka hamisan énekel? Nem számít. De hogy kívülről olyan zenei ingereket viszünk be a gyerek életébe, amelyek művészileg teljesen kifogásolhatók – na, az szerintem nincs rendben.
A népzenének mintha egyre kevésbé lenne szerepe a modern családok életében.
Flóra: Szerintem a népzenének ma is nagyon fontos helye van a családok életében, még ha sokszor nem is tudatosul bennünk. A zenei anyanyelv ugyanúgy létező dolog, mint a beszélt anyanyelv: akkor is hat ránk, ha nem foglalkozunk vele külön. A Ringatóban engem is ez érintett meg először. Valahogy ott érkeztem meg igazán a népzenéhez, mert olyan természetes módon találkoztam vele, mint gyerekkoromban. Emlékszem, mennyire rácsodálkoztam arra, hogy egy teljesen egyszerű dal, akár egy Süss fel nap, mennyire mély és őszinte tud lenni, ha úgy énekeljük. Ezeket a dalokat az ember hajlamos elfelejteni, vagy gyerekdolognak tekinteni, és csak akkor kerülnek elő újra, amikor saját gyereke születik. A Ringatóban azt tanultam meg igazán, hogy ugyanaz a népdal lehet teljesen üres is, de lehet tele tartalommal, érzelemmel és kapcsolódással attól függően, hogyan nyúlunk hozzá.
Sokan idegenkednek a népzenétől, mert a hangzás vagy az énekstílus távol áll tőlük, esetleg rossz élményeik vannak az iskolai népdalénekléssel kapcsolatban. A népzenét sokszor kötelező tananyagnak éltük meg, nem élménynek. Pedig a Ringató és az óvodai zenei nevelés Kodály-elvei pont azt mutatják, hogy ezek a dalok igazából mindannyiunkban ott vannak: mint egy belső lenyomat, ami akkor is megvan, ha évtizedekig nem kerül felszínre. Lehet, hogy valaki húsz évig nem foglalkozik a zenével, de amikor megszületik a saját gyereke, egyszer csak előkerül egy népdal, amit gyerekkorából hoz, és megint ott lesz benne az otthonosság érzése. Szerintem ez a népzene igazi helye a modern családokban: egy biztos, belső nyelv, amihez bármikor vissza lehet térni.
Fotó: Pintér Árpád Pixeltaster
A kora gyerekkori rendszeres éneklésnek vannak látható, érezhető hosszú távú hatásai is?
Flóra: A zenei nevelés sokkal messzebbre hat, mint gondolnánk. A ritmus, a zene, a mondókák, a közös éneklés érzékenyítik a gyerekeket a művészetekre, a könyvekre, a történetekre is. Például a nagyobbik fiam két és fél éves volt, amikor elkezdtünk a Ringatóval foglalkozni. Sok mondókát, dalt vittünk haza, rengeteget játszottunk. Tavaly, kilencévesen három hónap alatt elolvasta a Gyűrűk ura trilógiát. Nem állítom, hogy ez csak emiatt van, nyilván személyiségfüggő is, de biztos vagyok benne, hogy a zenei és mesés környezet nagyon sokat tett hozzá.
És az is nagyon fontos, hogy nem attól lesz valaki zeneértő vagy zeneszerető, hogy végigjárja a zeneiskolát. Az éneklés persze alapja bármilyen későbbi zenetanulmánynak, tehát bármerre is megy majd tovább egy gyerek, ez biztosan segíteni fog neki. De ami talán még fontosabb, hogy a beszédfejlődésre is elképesztő hatással van nem is feltétlen maga az éneklés, hanem az ölbeli játékok. Amikor például egy „lovagoltatónál” mozgatod a térdeden a gyereket, vagy mondókázol és közben ritmusra mozdulsz, akkor lelassul a beszéded, a mozgáshoz igazítod, és sokkal tisztábban artikulálsz. A gyerek pedig közben nézi a szádat, és így tanul. Emiatt óriási tévedés azt gondolni, hogy majd a tévéből megtanul beszélni. Nem fog. Nekik azt kell látniuk, hogy mi hogyan formáljuk a hangokat.
Most már csinálom ezt annyi ideje, hogy látok olyan gyerekeket, akik Ringatóra jártak, és ma már zeneiskolások. És látom azt is, hogy milyen sok területre hat ez az egész a matematikai készségektől a mozgáskoordináción át rengeteg területen számít. Mert a játékok felépítése, a kis bevezető történet, a téma, a végén a csattanó, hogy pusziljuk, tapsoljuk, csikizzük, ugyanazt a logikát követi, mint egy művészeti alkotás. Előkészítés, kibontás, feloldás. Ezek a játékok is erre készítik fel a gyerekeket, csak természetesen az ő szintjükön.
Fotó: Pintér Árpád Pixeltaster
Sokat beszéltünk arról, hogy a gyerekeknek miért ajánlott a Ringató-foglalkozás. De mi a helyzet a szülőkkel? Nekik miért ajánlod?
Flóra: Szerintem ez egy nagyon lényeges kérdés. Nagyon azt látom az anyukákon – és nekem is ez volt a saját tapasztalatom –, hogy ez egy elszigetelt időszak az életünkben. Egyrészt nagyon szép, én is annak éltem meg, de közben teljesen más működésre kell átállni, és néha jó kitekinteni belőle. Nem biztos, hogy a barátnők vagy a család közel vannak, itt viszont hasonló élethelyzetben lévő szülőkkel lehet találkozni. A közös éneklés stresszcsökkentő, életadó ereje pedig már tudományosan is bizonyított. Egyszerűen feszültségoldó.
Amikor nálad jártam Ringató-foglalkozáson, nagyon meglepődtem, hogy a társaság fele egyébként apukás volt. Azért ez nem jellemző a kisgyerekes foglalkozásokra.
Flóra: Igen, előfordul, és az is, hogy a nagyszülők hozzák a gyerekeket. Alapvetően persze több az anyuka, hiszen ők vannak otthon a babákkal, de tényleg van olyan, hogy apukák érkeznek, sőt olyan is, hogy együtt jön a család. Mi ezt nagyon szeretjük, nagyon szuper, amikor az apukák is csatlakoznak. Nekik ez sokszor a közös program miatt fontos, meg azért, hogy ne maradjanak ki semmiből. A Ringató otthon is gyakran téma, a gyerekek éneklik a dalokat, ismétlik a mondókákat, és mutogatják a játékokat, hogy melyiket szeretnék játszani. És ilyenkor az apukák is kíváncsiak lesznek, hogy „na gyerünk, nézzük meg, mi ez, amit ennyire szeret a gyerek”. Úgyhogy tényleg nagyon jó, amikor ők is jönnek.
A végére egy kicsit személyesebb kérdéssel is készültem: van olyan népdal vagy dal, ami nagyon közel áll a szívedhez, vagy már egészen gyerekkorod óta kísér?
Flóra: Az első, ami eszembe jut, pont a Ringatóhoz kapcsolódik, ennél személyesebb talán nem is nagyon lehetne. Amikor a módszertani tanfolyamot csináltam, azon a héten halt meg az édesapám, egy nagyon hosszú küzdelem után. Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére végigcsinálom a tanfolyamot, feljártam minden nap Pestre, mert valahogy úgy éreztem, hogy ott nekem dolgom van. És tényleg olyan volt, mintha egy angyali csapatba kerültem volna. Minden délelőtt két foglalkozás volt, ott volt 20-30 anyuka, meg ugyanennyi foglalkozásvezető-tanonc, tehát 50-60 ember együtt énekelt. Elképesztően szép volt. Valahogy ott éreztem először, hogy az éneklés a „színpadról” átkerül bennem a személyes térbe. És volt egy dal, a Sulla Lulla, egy indián altató magyar szöveggel. Ezt minden nap énekeltük, két szólamban, mert sokan voltunk énekesek is. És azóta, ha ezt elkezdem, mindig megtekeri a hangomat. Annyira hozzákapcsolódott ahhoz a naphoz, meg ahhoz az egész héthez. Valahogy az a nagyon személyes, nem túl vidám magánélmény az énekléssel együtt lett kerek bennem. Emiatt én a Ringatónak nagyon hálás vagyok, közel áll hozzám érzelmileg is.
Persze vannak más zenék is, amik fontosak. Például anyukámék nagyon szerették az Illést, volt otthon bakeliten egy dupla koncertlemez. És most, hogy a Miskolci Illés Emlékzenekar 20. Jubileumi koncertjére engem is meghívtak, ott jöttem rá, hogy „Úristen, ez is Illés! Meg ez is Illés!” Teljesen visszajöttek a gyerekkori emlékek, olyanokat is eszembe juttatva, amiket el is felejtettem. Ezek nagyon működnek az emberben, és lehet, hogy csak 40 évesen tör a felszínre, de valahogy megtalál.
Címlapkép: Getty Images
