Egyre több gyerek és serdülő sportol Magyarországon, ami rendkívül pozitív: a rendszeres mozgás nemcsak az egészséget és az állóképességet javítja, hanem a szociális készségeket, a kitartást és a csapatmunkát is fejleszti. A sportolás öröme és az aktív életmód előnyei azonban csak akkor érvényesülhetnek, ha a fiatalok biztonságosan és megfelelő körülmények között sportolhatnak. Sérülések vagy betegségek esetén ugyanis nem mindig jutnak megfelelő ellátáshoz az állami egészségügyi rendszerben. Pedig a gyerek- és serdülőkorú sportolók körében nem ritka az akut sérülés, a sérülések kezelése mellett pedig legalább ennyire fontos lenne a megelőzés vagy a túlerőltetésből adódó krónikus panaszok kezelése. Nem utolsósorban azért is, hogy a fiatalok ne morzsolódjanak le, és ne veszítsék el a a sportoláshoz való kedvüket.
Ebben a helyzetben különösen időszerűvé vált a Bethesda Gyermekkórház Sportegészségügyi Központjának megnyitása, amely sport-specifikus, komplex orvosi, rehabilitációs és prevenciós ellátást kínál, amely mind a sportolók, mind a családjaik számára nagy segítséget jelent. A központ működéséről, az elérhető szolgáltatásokról, a várólistákról, valamint a rehabilitáció és a prevenció legújabb megoldásairól dr. Jórász Zsolt cemtrumvezető főorvossal beszélgettünk.
A Bethesda eddig is ellátta a hozzá érkező sportoló gyermekeket, miért vált szükségessé, hogy számukra külön sportegészségügyi központot létesítsen Magyarországon?
Dr. Jórász Zsolt: Alapvetően azért hoztuk létre a sportegészségügyi központot, mert nagyon sok sportoló gyereket láttunk el a kórházban, de ez nem volt egy összeszervezett, koherens rendszer. Folyamatosan megkerestek minket sportsérülésekkel, vagy kardiológiai problémákkal, és eddig egymásnak küldözgettük a kollégákkal betegeket. A COVID alatt a sportolók ellátása és a rehabilitáció még inkább előtérbe került, mert a megnövekedett esetszámok miatt nehezen jutottak be a normál egészségügyi rendszerbe, pedig akkor is fontos lett volna a mielőbbi ellátásuk. Ezek az igények mutatták meg, hogy
a sportoló gyerekekhez kapcsolódó ellátásokat össze kell szervezni egyetlen összefüggő rendszerré, hogy ne keringjenek az egészségügyi rendszer különböző útvesztőiben.
Ezt a víziót bemutattuk a kórházvezetésnek, akik mögé tették a kórházi infrastruktúrát, sokrétű támogatásukat, mi így ki tudtuk alakítani azt a munkacsoportot és szakembergárdát, amelyből létrejött a sportegészségügyi központ, kimondottan gyerekekre specializálva. Ez azért is fontos, mert akár a gyerekkardiológiában, akár mozgásszervi területeken teljesen más szemléletet igényel egy növekedésben lévő gyermek ellátása, mint egy felnőtté.
A központ összes szolgáltatása elérhető közfinanszírozott formában, vagy azért nem mindegyik?
Dr. J. Zs.: A központban minden olyan ellátási forma elérhető, amelynek van közfinanszírozása. Ha van egy sportsérülés vagy egy kardiológiai probléma, amit egy sportolói vizsgálat során kiszűrünk, annak gyógyítása teljes mértékben közfinanszírozott, amelybe beletartozhatnak az ortopéd vizsgálatok, gyógytornakezelések, fizikoterápiás eljárások, neurológiai vizsgálatok, dietetikai ellátás fogyás vagy evészavar esetén, illetve akut krízishelyzetben a pszichológiai, klinikai pszichológiai ellátás, valamint a rehabilitáció, amelyben kifejezetten erősek vagyunk. Azok a szolgáltatások nem közfinanszírozottak, amelyeknek nincs közfinanszírozási formájuk, ezek főként a szűrővizsgálatok. Például amikor egy sportklub igazolás előtt fel akarja mérni a játékos állapotát, akkor ezt már nem tudjuk közfinanszírozott formában vállalni, hanem csak klubbal kötött szerződés alapján.
Dr. Jórász Zsolt, Fotó: Bethesda Gyermekkórház
Ezek szerint van lehetősége a sportegyesületeknek külön együttműködéseket kötni a központtal a tagok ellátása érdekében?
Dr. J. Zs.: Igen. Ezek többlépcsős együttműködési szerződések főként olyan sportszervezetekkel, amelyek sok utánpótlássportolót foglalkoztatnak, de nincs saját egészségügyi stábjuk. Tapasztalataink szerint az ő ellátásuk a legproblematikusabb: hiába állapítjuk meg a diagnózist, végezzük el a vizsgálatokat és állítjuk össze a rehabilitációs tervet, nem tudjuk őket „elküldeni” szakrendelésekre, mert nincs annyi gyógytornász vagy szakember, aki végigvinné a folyamatot. Nyilván nem elvárható, hogy minden utánpótlás-egyesületnél a sportolónak teljes diagnosztikai háttér és szakembergárda álljon rendelkezésre. Ezért az a víziónk, hogy az egyesületek szerződést kössenek a kórházzal, és a tagjaik így hozzá tudjanak férni a sportközpont által nyújtot szolgáltatásokhoz. Mi egy olyan esetmenedzselési utat kínálunk nekik, amely végigviszi őket a teljes ellátási spektrumon állami finanszírozás keretében: ha gond van egy játékossal, koordináljuk a bejutást és a vizsgálatokat. Így a sportegyesület egy önmaga minőséget emelő, dedikált egészségügyi hátteret tud biztosítani.
A magyar egészségügyben sokszor kell hosszú várólistákkal számolni, a felmérések alapján bizonyos szakrendelésekre való bejutásra sokszor akár hónapokat kell várni. Tudna pár konkrét adatot mondani azzal kapcsolatban, hogy most, egy hónappal az indulás után milyen várólistákkal dolgozik a központ?
Dr. J. Zs.: A várólisták esetében fontos kiemelni a bemeneti utat: a beérkező hívást vagy megkeresést egy diplomás ápoló, nagy tapasztalattal rendelkező koordinátor kezeli. Ő végzi az előszűrést, és dönti el velünk egyeztetve vagy önállóan, hogy mennyire sürgető a probléma. Ha akut, azonnali orvosi ellátást igényel (például egy csonttörés, halasztást nem tűrő sérülés), akkor nem mi látjuk el, hiszen
nem szeretnénk párhuzamos ellátórendszert működtetni a már meglévő, jól működő gyermektraumatológiai hálózat mellett. Mi elsősorban azokat a sportspecifikus sérüléseket kezeljük, amelyekre a hagyományos ellátórendszernek kevesebb kapacitása van.
Ha érkezik egy megkeresés egy klubtól vagy egy szerződött partnertől, a koordinátor dönti el, hogy ma kell-e megvizsgálni a sportolót, vagy elegendő-e néhány nap múlva, esetleg egy hét múlva, ha krónikus panaszról van szó.
A központ egy hónapja indult, és már most rengeteg megkeresést kapunk, ami mutatja, mennyire szükség van erre az ellátási formára. A kapacitás természetesen nem korlátlan, de jelenleg egy héten belül tudunk időpontot adni, és gyakran már másnapra is. Ilyenkor egy napra szervezzük a vizsgálatot és a képalkotó diagnosztikát is. A sürgősség eldöntése egészségügyi kompetencia kérdése: nem szubjektív szempontokat nézünk, hanem hogy melyik sérülés sürgetőbb, hol nagyobb a veszély, melyik iránydiagnózis igényel előbb ellátást. Ha összehasonlítjuk a gyermekortopédiai hálózattal, ott a bekerülési idő sokkal hosszabb, hiszen teljesen más feladatokat lát el: csípőszűrések, végtag- és gerincdeformitások, általános ortopédiai panaszok. Mi is hasonló dolgokat csinálunk, de teljesen más fókuszból közelítjük meg sportegészségügyi szemlélettel, és ez megjelenik az ellátás formájában és tempójában is.
Említette, hogy központjuk egyik erőssége a rehabilitáció. Erre az állami ellátásban eléggé korlátozottak a kapacitások, és azok is főként műtéten átesett betegekhez, vagy akut, krónikus problémákhoz kötöttek, és kevesebb lehetőséget nyújtanak a komplex, sport-specifikus rehabilitációra. Önök mit tudnak kínálni ezen a területen, ami kiemelkedőnek nevezhető?
Dr. J. Zs.: A rehabilitáció terén az egyik legnagyobb erősségünk a hosszú évek alatt kialakult, nagyon jól együttműködő, komplex mozgásszervi rehabilitációs csapatunk. Egy nagy létszámú, tapasztalt mozgásterapeuta-gyógytornász közösség dolgozik itt a kórházban, és ami valóban egyedülálló, hogy rendkívül szoros szakmai együttműködésben dolgozunk. Mára elmondhatom, hogy minden mozgásszervi rendelésen közös vizsgálat zajlik: a rendelés teljes ideje alatt jelen van a gyógytornász, együtt nézzük meg a beteget, így már az első találkozáskor két szakember látja, két szemléletmóddal. Emellett korábban csak azokat tudtuk házon belül rehabilitálni, akik nálunk estek át műtéten. A konzervatívan kezelt, ambulánsan érkező betegeket a szakrendelői gyógytorna-hálózatba kellett irányítani, ahol nem volt meg ez a közvetlen, napi szintű együttműködés és egységes szemlélet. Most, a sportegészségügyi központ struktúrájának köszönhetően a konzervatívan kezelt sportolók rehabilitációját is végig tudjuk vinni házon belül a saját, tapasztalt gyógytornászainkkal.
Fotó: Bethesda Gyermekkórház
Az utóbbi években világszerte és Magyarországon is nőtt a gyerekek sportolói létszáma és a versenyszerű edzések intenzitása. A központnak milyen saját adata vagy megfigyelése van arról, hogy az utóbbi években hogyan változott a sérült vagy problémákkal érkező gyermekpáciensek száma?
Dr. J. Zs.: Egyértelműen látjuk, hogy egyre több gyermek sportol, ráadásul egyre intenzívebben és egyre szervezettebb keretek között. Ma már nem a klasszikus „heti kétszer edzünk hobbiból” mintáról beszélünk. A legtöbb utánpótláskorú sportoló heti 3-4-5 edzésen vesz részt, sok esetben versenysport-szintű terheléssel. Ez önmagában nagyon pozitív, hiszen egy egészségtudatosabb életmódot mutat. De ezzel együtt nő a sportsérülések száma is. A mai utánpótlássport sokkal professzionálisabb, sűrűbb versenynaptárral és magasabb elvárásokkal működik, mint 20-30 évvel ezelőtt. Nálunk is azt látjuk, hogy már a 10-11 éves korosztályban jelentősen gyakoribbak az ilyen jellegű panaszok, és ha az elmúlt 25 évet nézzük, bizonyos sérüléstípusok előfordulása meg is háromszorozódott. Globális tendencia, hogy ritkábbak lettek a tipikus baleseti csonttörések vagy nagy traumák, és sokkal gyakoribbak az ízületi sérülések, a szalag- és porcproblémák, valamint a túlterheléses, ismétlődő mozgásból eredő panaszok.
Egyértelműen látható, hogy a sportolók körében teljesen más sérüléstípusok és -gyakoriságok jellemzőek, mint az átlagpopulációban. Ezek egészen más szemléletet és ellátási struktúrát igényelnek, mint a klasszikus baleseti ellátás, ezért is fontos, hogy legyen egy kifejezetten gyereksportolókra specializált központ.
A túlterheléses problémák esetében milyen tünetekkel érkeznek a gyerekek?
Dr. J. Zs.: A túlterheléses problémák lényege, hogy a gyerek szervezetét érő edzésmennyiség vagy edzésintenzitás meghaladja azt a szintet, amit már biztonsággal regenerálni tud. Minden szervezetnek van egy határa, és ha ezt folyamatosan túllépjük, a regeneráció nem tud lépést tartani, és kialakulnak az úgynevezett túlterheléses sérülések. Ezek kezdetben lehetnek enyhébbek: például fájdalom, kisebb gyulladás, bizonyos mozgásokra fokozódó panaszok. De ha a terhelés változatlan marad, ezek a problémák súlyosbodhatnak is. Nemrég például vizsgáltam egy gyereket, akinek egy nagyobb igénybevétel után stressztörése alakult ki. Ez azt jelenti, hogy a csontjában megjelenik egy apró törésvonal nem egy direkt erőbehatás (például esés vagy baleset) miatt, hanem pusztán a túlzott, ismétlődő terhelés következményeként. Ilyenkor teljesen más típusú kezelést és szemléletet igényel a gyerek, mint egy klasszikus baleseti sérülésnél.
A túlterhelések kezelésében és megelőzésében nem csak az egészségügyi oldalnak, hanem a sportszervezeteknek is nagy felelőssége van.
Dr. J. Zs.: Ha azt látjuk, hogy egy adott csapatnál gyakran fordulnak elő túlterheléses panaszok, akkor jelzést kell adnunk az edzők felé, és közösen át kell gondolni az edzésmennyiséget, módszereket, regenerációt és a prevenciós gyakorlatokat. Nem az a cél, hogy a gyerek mindenáron a következő hétvégi versenyre kész legyen. A cél az, hogy egészséges sportoló váljon belőle, aki később, felnőttkorban is jól teljesít. Ehhez hosszú távú szemléletre, okos edzésprogramokra és hatékony prevencióra van szükség. Ha monitorozzuk egy-egy csapat vagy egyesület sérülési mintázatát, nagyon jól láthatóvá válik, ha a terhelés túl magas, vagy ha valami nem optimális az edzésmódszerekben, és ez hatalmas segítség lehet a gyerekek egészséges sportpályafutásának támogatásához.
Többször is hangsúlyozta, hogy a sportegészségügyi ellátás komplex megközelítést igényel, amelybe beletartozik a dietetikai és pszichológiai támogatás is. Hogyan épülnek be ezek a szolgáltatások a kezelési folyamatba?
Dr. J. Zs.: A sportegészségügyi ellátásnak nagyon fontos kiegészítő területei a dietetika és a pszichológia, és bár a sportközpont elsődleges fókusza a panaszos, sérüléses esetek ellátása, ezek a szakmák szorosan kapcsolódnak a munkánkhoz. Dietetika oldalról sport-specifikus tanácsadást tudunk nyújtani. Végzünk testösszetétel-mérést, segítünk a megfelelő tápanyagbevitel meghatározásában, és olyan helyzetekben is támogatást adunk, amikor felmerül valamilyen táplálkozási zavar, vagy speciális étrendre lenne szükség. A pszichológiai támogatás legalább ilyen fontos. Klinikai pszichológus segítségével biztosítjuk, hogy a gyerekeket ne csak fizikailag, hanem mentálisan is támogassuk. Ennek különösen nagy jelentősége van komoly sérülések esetén. Például ha egy gyermeksportoló keresztszalag-szakadást szenved, az egy óriási mentális teher. A sérülést követő rehabilitáció a nemzetközi protokollok szerint 9-12 hónapot is igényelhet.
Ez egy nagyon hosszú időszak egy gyerek életében, tele bizonytalansággal, félelemmel, motivációs hullámvölgyekkel. Ahhoz, hogy vissza tudjon térni a sportba, fontos, hogy ne csak fizikailag, hanem pszichésen is végig legyen támogatva.
A pszichológus feladata ilyenkor segíteni a sportolót a rehabilitációs folyamatban, fenntartani a motivációt, csökkenteni a szorongást, kezelni a visszaeséstől való félelmet, és segíteni az újrakezdésben.
Fotó: Bethesda Gyermekkórház
Emellett egy másik, társadalmilag is fontos terület, hogy a gyermekkori pszichés problémák megjelennek a sportolók között is ugyanúgy, mint a nem sportolóknál. Legyen szó teljesítménykényszerről, túlzott elvárásokról, iskolai nehézségekről, tanulási problémákról vagy szorongásról, ezek mind hatással lehetnek a sportteljesítményre. Amikor egy gyermeksportoló érintett ilyen kérdésben, és hozzánk kerül, igyekszünk számára megfelelő pszichés támogatást és klinikai segítséget biztosítani. A célunk az, hogy a fizikális ellátással együtt a mentális jóllétet is figyelembe vegyük, hiszen a kettő szorosan összetartozik.
Milyen új technológiákat vagy diagnosztikai eszközöket használ a központ, amelyek más ellátóhelyeken nem feltétlenül érhetők el?
Dr. J. Zs.: Az általunk végzett ellátások nagy része az állami rendszerben is elérhető, a különbség inkább abban van, hogy milyen gyorsan és milyen minőségben jut hozzá a gyerek a vizsgálatokhoz. A diagnosztikában széles eszköztár áll rendelkezésünkre. Az MR-vizsgálatok például olyan minőségben készülnek, ami Magyarországon nem mindenhol elérhető, a felvételek részletgazdagabbak, a kiértékelés pedig sokkal specifikusabb sportolói panaszokra. Külön kiemelném a robotterápiás centrumunkat, amely a sportolói ellátás részeként működik. Több speciális robotterápiás készüléket használunk, és ezekhez egy külön, felkészült szakembercsapat tartozik. A sportolóink számára dedikált idősávokat biztosítunk, így gyorsabban lehet haladni bizonyos rehabilitációs folyamatokban, mint a hagyományos módszerekkel.
A robotterápia nagyon izgalmas területnek hangzik. Hogyan működik a gyerekek rehabilitációjában, és milyen helyzetekben nyújt segítséget a sportoló gyerekeknek?
Dr. J. Zs.: A robotterápia lényege, hogy a gyerekek sérülése utáni rehabilitációt motiválóbbá, élvezetesebbé és hatékonyabbá teszi. Például egy sérült gyermeksportoló, akinek fájdalommal jár a mozgás, a robotterápiás gyakorlat során vizuális effektekkel, játékos feladatokkal és speciális mozgásmintákkal dolgozik. Ez eltereli a figyelmét a fájdalomról, miközben nagyon magas ismétlésszámú, precíz gyakorlatokat végez, ami kulcsfontosságú a gyors és biztonságos regenerációhoz. A robotterápia emellett lehetővé teszi a neuromotorikus tréning alkalmazását: a gyakorlatok egyszerre több izomcsoportot és mozgásmintát céloznak, így hatékonyabban fejlesztik az ideg-izom koordinációt, a stabilitást és a mozgáskontrollt, ami a rehabilitáció sikeressége szempontjából kritikus.
Mivel szeretnének még tovább bővülni a következő években?
Dr. J. Zs.: Elsősorban a szakmai fejlődésre koncentrálunk: szeretnénk bővíteni a rendelkezésre álló műtéti típusokat, folyamatosan követni a nemzetközi trendeket, és objektív, evidenciákon alapuló sportegészségügyi ellátást nyújtani. Most például egy új társszakma, az allergológia csatlakozott a központhoz, hogy a sportolók légzőszervi problémáit is kezelni tudjuk. Stratégiai célunk, hogy minél több szakmát bevonjunk, és a valós működést biztosítsunk. Fontos a hosszú távú fenntarthatóság, különösen, ha sok szervezet köt velünk szerződést.
A nemzetközi kapcsolatok erősítése is kiemelt cél. Együttműködünk például az Egyesült Államok egyik legnagyobb gyermek-sportegészségügyi központjával, és tapasztalatcserét folytatunk velük. Ez lehetővé teszi a módszerek, protokollok és ellátási kultúra adaptálását a napi rutinunkba. Emellett nyitunk a határon túli magyar közösségek felé is. Már folynak tárgyalások erdélyi sportegyesületekkel, hogy gyeremkspecifikus sportellátást biztosítsunk számukra. A Covid során nagy teret nyert online konferenciák és webináriumok pedig tovább könnyítik a nemzetközi tapasztalatcserét, így gyorsabban juthatunk hozzá új tudáshoz és módszerekhez.
