Az Egészségügyi Közlöny októberben közölte a magyarországi császármetszés több egészségügyi szakember által közösen megalkotott új szakmai irányelvét. A szülész-nőgyógyászok, neonatológusok, altatóorvosok, védőnők, háziorvosok és jogászok által összeállított dokumentum több újdonsága alapvetően alakíthatja át a hazai szülészeti gyakorlatot. A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkársága az Economx kérdésére elmondta, hogy az irányelv szerint a nemzetközi gyakorlatot követve indokolt esetben az anya maga is kérheti a császármetszést.
A „császármetszés anyai kérésre” (CDMR) elismeri a várandós nő döntési jogát, bár az irányelv szerint ez nem lehet rutin megoldás. A beavatkozás részletes, objektív és dokumentált tájékoztatás után, közös döntés eredményeként történhet meg, miután az anya megértette a rövid és hosszú távú anyai és magzati kockázatokat.
Jön a Robson-szemlélet
Az irányelv bevezeti a császármetszések arányának objektív elemzésére és az intézményi gyakorlatok összehasonlítására szolgáló Robson-féle szemléletet. A Robson-klasszifikáció tíz, egymást kizáró és teljes körűen lefedő csoportba sorolja a várandós nőket a szülés előzménye, a magzat fekvése, a terhesség időtartama, a többes terhesség és a szülés megindulásának módja szerint. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy ne pusztán az összesített császármetszési arányt vizsgálják, hanem az is kiderüljön, mely csoportokban magas vagy indokolatlanul növekvő a műtéti szülések aránya.
A Robson-szemlélet alkalmazása a Belügyminisztérium szerint az átláthatóságot, az intézményi auditot és a szakmai döntések megalapozottságát segíti.
A hazai szülészeti gyakorlat az elmúlt évtizedekben átalakult. A nők később vállalnak gyermeket, egyre több társbetegség jelenik meg a várandósoknál. A lombikprogramok elterjedése növelte az ikerterhességek arányát, ami emelt a császármetszések számán is.
A császármetszés csökkentése hosszú folyamat
A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkársága szerint a császármetszési arány csökkentése hosszú folyamat, amelyet több tényező befolyásol.
Az egészségbiztosító 2024-es adatai szerint Magyarországon a szülések 41,59 százaléka végződött császármetszéssel: 71 701 szülésből 29 821 történt műtéti beavatkozással. 2015-ben a császármetszések aránya még csak 38,46 százalék volt.
A fejlettebb országokban a császármetszések aránya átlagosan 25–35 százalék, míg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ideálisnak tartott arány csupán 10–15 százalék lenne. Németországban 2023-ban a szülések 32,6 százaléka zárul császármetszéssel, míg Törökországban akár a felük is. Ezzel szemben az észak-európai országokban jóval alacsonyabb az arány, közelítve a WHO által javasolt optimális tartományt.
A Belügyminisztérium új irányelvének célja nem a császármetszések azonnali csökkentése, hanem a hazai szülészeti gyakorlat kedvezőbb irányba terelése. Az ajánlások a hüvelyi szülést támogatják, és kimondják, hogy a császármetszés csak akkor indokolt, ha orvosi szempontból egyértelműen előnyösebb mind az anya, mind a magzat számára. Az irányelv újraértékeli a korábban rutinszerűen alkalmazott indikációkat, például koraszülés, medencevégű fekvés, méhen belüli sorvadás vagy előző császármetszés esetén.
A hüvelyi szülés mellett érvelnek
Az irányelv emellett hangsúlyozza az előzetes császármetszést követő hüvelyi szülés (VBAC) lehetőségét, amennyiben a feltételek megfelelőek. A cél, hogy a szakemberek ne pusztán rutinszerűen alkalmazzák a műtéti szülést, hanem strukturált döntéshozatallal, bizonyítékokon alapuló módon, a Robson-klasszifikáció segítségével mérjék fel a kockázatokat és a potenciális előnyöket.
A dokumentum mérlegelési szempontokat ad a nehezebb esetekre, amilen például a medencevégű fekvés, extrém koraszülés vagy mélyen fekvő lepény. Az irányelv nem tilt, hanem strukturált, auditált döntést támogat, egyúttal jogi és etikai védelmet nyújt a szakembereknek.
Az anya döntési joga az irányelv szerint feltételekhez kötött, részletes tájékoztatás és közös döntéshozatal alapján érvényesülhet. A császármetszés rövid és hosszú távú anyai és magzati kockázatait világosan közölni kell, hogy a várandós nő tudatosan dönthessen. Ezzel a szabályozás egyszerre tiszteli az autonómiát és biztosít szakmai kontrollt. Az irányelv leírja a császármetszés és a hüvelyi szülés kockázatait, a szövődményeket és a jövőbeni terhességekre gyakorolt hatásokat is. A cél az, hogy hosszú távon, az irányelv következetes alkalmazásával, auditokkal és szemléletváltással a császármetszések számának az emelkedése megálljon, a hazai és nemzetközi ajánlások szerint.
Kép: Pixabay
