Augusztus 14-én egy nő úgy érkezett meg a Lehel térhez, hogy papíron már védelem alatt állt: a bíróság hatvan napra távol tartotta tőle volt élettársát, aki korábban többször is bántalmazta. A végzés még érvényben volt, amikor a férfi az ügyészség szerint előbb a munkahelyén, majd az utcán is rátámadt. A Lehel téren a férfi a falhoz szorította a síró nőt, és csak a járókelők közbelépésére engedte el.
Az eset azonban itt nem ért véget. Az egyik közbelépő szemtanú Facebookon számolt be a történtekről. A szemtanú beszámolója szerint a kapitányságon többórás várakozás után azt közölték velük, hogy aznap már nem hallgatják ki a sértettet, a férfit pedig szabadon engedik. A bejegyzése azonban rövid idő alatt hatalmas nyilvánosságot kapott, és a sajtó is felkapta az ügyet. Ezt követően felgyorsultak az események: a sértettet és a szemtanút kihallgatták, a férfit őrizetbe vették, majd az ügyészség indítványára a bíróság elrendelte a letartóztatását.
A történet felveti a kérdést: mi történik azzal a nővel, akinek az ügye nem kap több ezer megosztást?
Mikor veszik komolyan a hatóságok a bántalmazást?
Spronz Júlia, a PATENT Egyesület jogásza szerint ahhoz, hogy ehhez ne legyen szükség országos médiafigyelemre, elsősorban szemléletváltásra lenne szükség a teljes jogalkalmazói rendszerben. „Szemléletváltásra lenne szükség elsősorban a jogalkalmazói apparátusban – nemcsak a rendőrségnél, ügyészségnél és bíróságnál, hanem a gyermekvédelmi szerveknél is –, hogy a nők elleni erőszak is prioritást kapjon, az áldozatokat tisztelettel kezeljék, és súlyuknak megfelelően büntessék ezeket a bűncselekményeket” – mondta el megkeresésünkre.
A Lehel téri eset ugyanis korántsem az első, amelyben felmerül a kérdés, mekkora védelmet jelent a távoltartás akkor, ha a bántalmazó nem hajlandó betartani. Egy jelenleg is bíróság előtt lévő ügyben egy nő 2024 augusztusában kapcsolati erőszak miatt tett feljelentést élettársa ellen. A hatóság 72 órás ideiglenes megelőző távoltartást rendelt el, a férfi azonban a vádirat szerint szinte azonnal kapcsolatba lépett vele, visszament az otthonukba, majd másnap bezárta a lakásba és késsel támadt rá. A nő életveszélyesen megsérült, életét az időben érkező orvosi segítség mentette meg.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Egy másik ügy tragédiával végződött. A tamási nő 2024-ben volt férje börtönből való szabadulása után 60 napos megelőző távoltartást kért. A férfit korábban már elítélték a nővel szembeni erőszakos magatartása miatt, az ügyészség pedig indokoltnak tartotta a távoltartást, a bíróság azonban elutasította a kérelmet. A döntés ellen nem fellebbeztek. Néhány héttel később a férfi megölte volt feleségét.
Ezekből az esetekből nem következik, hogy minden tragédia megfelelő távoltartással megelőzhető lenne. Arra viszont rámutatnak, amit a nőjogi szervezetek régóta hangsúlyoznak: az áldozat biztonsága nem ér véget azzal, hogy segítséget kér, feljelentést tesz vagy megszületik egy távoltartó végzés. A valódi kérdés az, hogy a rendszer felismeri-e az erőszak eszkalációjának veszélyét, és képes-e megfelelően reagálni akkor is, amikor az elkövető a korábbi intézkedések ellenére tovább fenyeget, követ vagy bántalmaz.
A rendszerhiba áldozatai gyerekek is lehetnek
A Lehel téri ügy fókuszában most a távoltartás működése áll, a probléma azonban ennél szélesebb. A nőjogi szervezetek évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a kapcsolati erőszakot folyamatként kellene kezelni: a fenyegetés, a zaklatás, a korábbi bántalmazás és a különválás utáni erőszak nem feltétlenül egymástól független események.
A legsúlyosabb esetekben ennek a folyamatnak a végén nemcsak a bántalmazott nő, hanem a gyerekek is áldozattá válhatnak.
Az egyre rosszabb statisztikák és a nőjogi szervezetek ajánlásai ellenére eddig egyik kormány sem érezte magának az ügyet. Mutatja ezt az is, hogy akadt olyan év, amikor szinte minden hónapra jutott egy családirtás. Ezekről az ügyekről aztán rendre kiderül, hogy évek óta eszkalálódott erőszak eredményei, ahogy az is a felszínre bukkan, hogy sok esetben a meggyilkolt nők kértek segítséget a hatóságoktól, csak többnyire eredménytelenül.
Az aszódi kettős gyerekgyilkosság előtt például az anya négyszer tett feljelentést volt férje ellen, és kétszer kért távoltartást. A két kislányt később az apjuk ölte meg a kapcsolattartás ideje alatt. A rendőrség utólagos tényfeltárása szakmai mulasztásokat is megállapított, ugyanakkor azt is kimondta, hogy ezek nem befolyásolták a gyilkosság végkifejletét. A családirtások szélsőséges példái, milyen tétje lehet annak, hogy a rendszer képes-e időben felismerni: az egymást követő fenyegetések és bántalmazások nem különálló konfliktusok, hanem egy eszkalálódó erőszak részei.
Statisztikai számok mögött valódi emberek:
Mit mutatnak a számok?
17 nő – ennyi nőt ölt meg jelenlegi vagy korábbi intim partnere Magyarországon 2022-ben.
77 százalék – az partner által elkövetett emberölések áldozatainak ekkora része volt nő.
2953 nő – ennyi női áldozatot regisztrált a rendőrség a partner által elkövetett erőszak miatt 2022-ben.
55 százalék – a valaha párkapcsolatban élő magyar nők ekkora része számolt be élete során partnerétől elszenvedett pszichológiai, fizikai – beleértve a fenyegetést – vagy szexuális erőszakról az uniós felmérésben.
Mit ér a távoltartás, ha az elkövető nem tartja be?
A távoltartás ideje alatt a bántalmazónak távol kell maradnia a bántalmazottól, illetve a határozatban meghatározott helyektől, és közvetlenül vagy közvetve sem léphet kapcsolatba vele. A végzés megszegése szabálysértés, ami elzárással is büntethető. Ha a magatartás egyúttal zaklatás, testi sértés vagy más bűncselekmény gyanúját is felveti, büntetőeljárásnak is helye lehet. A végzésnek van jogi ereje, de nem emel fizikai falat, éppen ezért kulcskérdés, mi történik a végzés megszegésekor.
A nőjogi szervezetek régóta kritizálják a távoltartás hazai gyakorlatát. A NANE egyik módszertani anyaga arra figyelmeztet: ha a végzés megszegésének nincs megfelelő következménye, „a távoltartás teljességgel értelmét veszti”. Ezen változtathat valamennyit a 2026 januárjától alkalmazható elektronikus ellenőrzés. A bíróság a bántalmazott kérelmére elrendelheti, hogy a távoltartás alatt álló személy nyomkövetőt viseljen. A rendszer jelezheti a rendőrségnek, ha az elkövető tiltott területre lép vagy megközelíti a védett személyt. A nyomkövető természetesen nem képes fizikailag megállítani a bántalmazót, de lehetőséget teremthet arra, hogy a rendőrség hamarabb értesüljön a veszélyről és beavatkozzon.
A PATENT szerint azonban önmagában egy új technikai eszköz nem oldja meg a problémát: magának a távoltartásnak a reformjára is szükség lenne. Spronz Júlia szerint több olyan változtatás is megvalósítható lenne, amely nem igényel jelentős forrást vagy hosszadalmas jogalkotást. Ilyen lenne például, hogy a sértetteket kötelezően tájékoztassák a bántalmazóval szemben elrendelt intézkedésekről.
„A sértett nem kap arról a rendőrségtől információt, hogy a bántalmazót őrizetbe veszik, kényszerintézkedést rendelnek el vele szemben, mint ahogy szabadságvesztés esetén sem tudja, hogy mikor vonul be, arról pedig csak kérésre, és sokszor csak utólag, hogy mikor szabadul ki” – mondta Spronz Júlia, majd kiemelte, a PATENT sürgetné emellett a távoltartás reformját, az áldozatvédelmi szempontok erősebb érvényesítését a polgári eljárásokban, valamint azt, hogy a családjogi perekben következetesen vegyék figyelembe a korábbi bántalmazást.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Kétféle távoltartás létezik
A hozzátartozók közötti erőszak esetén kétféle megelőző távoltartásról beszélhetünk. Az ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrség rendelheti el 72 órára, ha az eset körülményeiből megalapozottan lehet hozzátartozók közötti erőszakra következtetni. Ilyenkor a rendőrség egyúttal kezdeményezi a bíróságnál a megelőző távoltartás elrendelését. Ez azonban már egy külön eljárás és külön határozat: a bíróság legfeljebb 60 napra rendelheti el a megelőző távoltartást. Utóbbi önállóan is kezdeményezhető, tehát nem feltétele, hogy előtte a rendőrség 72 órás ideiglenes távoltartást rendeljen el.
Miért kerül elő újra az Isztambuli Egyezmény?
Az Isztambuli Egyezmény ratifikálását a magyar nőjogi szervezetek szintén – köztük a NANE és a PATENT – évek óta újra és újra sürgetik, a Fidesz-kormány azonban rendre elutasította ezt. Magyarország ugyan már 2014-ben aláírta az Európa Tanács nők elleni és kapcsolati erőszak megelőzéséről szóló egyezményét, de máig nem ratifikálta.
Most azonban először reális esélyt látnak arra, hogy ez megváltozzon. Spronz lapunknak azt mondta, a PATENT képviselői nemrég a Külügyminisztériumban egyeztettek, ahol az államtitkár-helyettes arról biztosította őket, hogy van politikai szándék az egyezmény ratifikálására. „Ez egyelőre egy elvi deklaráció volt, tudomásunk szerint ezzel kapcsolatos előkészítő munka még nem indult. Bízunk benne, hogy ez mielőbb megtörténik, és amikor igen, akkor minket is bevonnak ebbe szakértőként.”
Ez nagyon fontos lépés lenne a nők védelmében, az egyezmény ugyanis kérdésekben határoz meg minimumkövetelményeket, amelyekre a Lehel téri eset is ráirányította a figyelmet: előírja többek között a szakemberek képzését, a hatóságok összehangolt és gyors fellépését, valamint az ismételt vagy akár halálos erőszak kockázatának felmérését és kezelését, illetve a hatékony védelmi intézkedéseket.
Az új kormány felelőssége nem merül ki a ratifikálásban. Legalább ilyen fontos lenne elérnie azt a szemléletváltást a rendőrségtől az igazságszolgáltatáson át a gyermekvédelemig, amelyben a kapcsolati erőszakot potenciálisan eszkalálódó erőszakként kezelik – még azelőtt, hogy egy újabb ügyből országos botrány vagy tragédia lenne.
A témában megkerestük az Igazságügy Minisztériumot, a Szociális Családügyi Minisztériumot és a rendőrséget is. Amennyiben érkeznek tőlük válaszok, a cikket frissítjük.
