Margaret Gallagher 1942-ben született ugyanabban a nyugat-írországi, több mint kétszáz éves parasztházban, amelyben ma is él. Az otthonban nincs vezetékes víz, elektromos hálózat vagy központi fűtés, a mindennapok ritmusát pedig ma is olyan feladatok határozzák meg, amelyek a legtöbbünk életéből már teljesen eltűntek – írja a Meglepetés.
84 éve él áram és vezetékes víz nélkül egy nyugdíjas. (Forrás: PeopleImages/Getty Images)
Minden nap tűzrakással kezdődik
Margaret reggele nem a kávéfőző bekapcsolásával vagy a telefon ellenőrzésével indul. Először tüzet rak, majd vizet hord a közeli forrásból. A házat petróleumlámpák és gyertyák világítják meg, a meleget pedig tőzeggel táplált nyílt tűz biztosítja.
A modern világ azért teljesen nem maradt kívül az ajtón. A nyugdíjas Margaretnek van mobiltelefonja, amelyet napelemes töltővel vagy az autójában tölt fel, de a technológia csak annyira része az életének, amennyire feltétlenül szükséges.
„Sosem ismertem más életet, mint ezt. Az ember nem hiányolja azt, amije soha nem volt” – mondta korábban, hozzátéve, hogy ez a magány és ez az életforma számára egyben vigaszt is jelent.
Egy ház, amely generációk történetét őrzi
Az épület jóval több számára egyszerű lakóhelynél. Nagyapja 1887-ben vásárolta meg a birtokot, édesapja pedig 1888-ban ugyanitt született. Margaret gyermekkorát a családi gazdaságban töltötte, később pedig hosszú éveken át gondozta beteg édesapját.
A házban ma is több nemzedéken át használt tányérok és használati tárgyak sorakoznak. Margaret hagyományos módon főz, szódakenyeret süt öntöttvas edényben, és gyakran tréfálkozik azzal, hogy már jóval azelőtt öko volt, hogy ez divatossá vált volna.
Bár a téli hónapokat ő is nehezebbnek tartja, nem tervezi, hogy elköltözik. Amíg az egészsége engedi, abban a nádfedeles házban szeretne maradni, ahol több mint nyolc évtizeddel ezelőtt megszületett.
Ahogy ő fogalmaz: „Az, ahogyan élsz, alakít téged. Ez az élet adja az identitásomat.”
