Lehet, hogy dunsztjuk sincs, hogyan kell letölteni valamit a netről, vagy hogy az okostelefon tulajdonképpen mire jó, ám rengeteg olyan tudást őriznek, ami számunkra tűnik úgy, mintha minimum szupererő lenne. Persze mi már más korban élünk, érthető, hogy másban vagyunk profik. A kérdés csak az, hogy nekik vagy nekünk van olyan tudásunk, amivel könnyebben és kiegyensúlyozottabban éljük az életet?
Amit a nagymamámon észrevettem és szeretném elsajátítani, hogy ő tud üldögélni a konyhaasztalnál, kinézni az ablakon és gyönyörködni a kertben anélkül, hogy unatkozna. Én pedig, ha van öt percem, amikor épp kibámulhatnék csak úgy a fejemből, akkor már a telefonom után nyúlok, hogy mégis mi újság a neten, biztos történt valami halaszthatatlan a nagyvilágban. A nagymamámtól türelmet, elmerülést és koncentrációt tanulhatnék, neki ez megy zsigerből, ha csinál valamit, akkor azt teljes figyelemmel csinálja, míg az enyém ezerfelé terelődik egyfolytában.
Lássunk hét képességet, ami a nagyiknak még megvan, mi pedig már csak nyomokban birtokoljuk!
Fotók: Sacha Goldberger – Super Mamika
1. Főzni fejből
Volt persze receptkönyvük, de alapvetően nem úgy főztek, mint mi manapság, hogy kiválasztunk egy jó receptet, bevásárolunk hozzá, majd a jól kimért mennyiségeket összerakva alkotunk valami finomat. Ők még fordítva működtek: megnézték, mi van otthon, mik azok az összetevők, amikhez épp csak egy-két dolgot kell még beszerezni, és már meg is volt a fejükben a terv, hogy hogyan lesz mindebből akár vasárnapi nagy lakoma. Mert az, amit ők összeütöttek a konyhában, mindig finom lett valahogy. Pontosan tudták, hogy mikor elég jó a rántás, hogyan legyen csomómentes a puding, és kemény a hab. Szerintem ezzel a képességgel születni kell, bár gyanús, hogy egy egész nemzedékben megvolt ez a főzős gén.
2. Varrni, horgolni, kötni, foltozni
Manapság már nem foltozzuk a ruhákat, ha kilyukad egy zokni, megy a szemétbe, és veszünk újat. Ahogy nem rakjuk tele a lakást sem horgolásokkal, és a gyereknek sem mi kötjük a pulcsit. Rá lehet ezt fogni az időhiányra és a felgyorsult életünkre, de az igazság az, hogy nagyanyáink mindezt tévézés és netezés helyett csinálták, tehát időnk akár még lenne is rá, csak épp mással töltjük el. A horgolás már egészen visszajött amúgy a fiatalok életébe, kis szubkultúra épült köré, ami szerintem remek, mert amellett, hogy gyönyörű alkotások kerülhetnek ki a kezünk közül, még van ezeknek a tevékenységeknek egyfajta meditációs, relaxációs hatásuk is. Ami a mai stresszes életben jól jöhetne.
3. Befőzni
Szép emlékeim vannak arról, ahogy a mamám kavarja a lekvárnak valót, míg mi játszunk körülötte, de lehet, hogy az ő számára nem volt olyan romantikus a tűzhely mellett állni negyven fokban. Mindenesetre az ő szörpjei és befőttjei kitartottak nekünk egész télen, melegséggel töltve fel a hideg napokat. Mára kezd visszagyűrűzni a befőzés szokása, ahogy a környezetemben látom, egyre többen jönnek rá, hogy egyrészt sokat lehet spórolni vele, másrészt teljesen más érzés levenni a saját befőttet a polcról, mint kinyitni a boltit. Én egyelőre feladtam az ilyen irányban tett próbálkozásaimat pár üveg odakozmált szilvalekvár és savanyú málnaszörp után, hogy a bepenészedett tengernyi lecsóról ne is beszéljünk…
4. Igazán jól vasalni
A hangsúly az “igazán jól”-on van. Mert persze elsimogatjuk a szuper kütyükkel a ruhát, hogy úgy nézzen ki, mintha ki lenne vasalva, de a keményítéstől és élre vasalástól messze állunk. Sosem ropogósan friss az ágynemű, és az ing gallérja is hagy kívánnivalót maga után. Bezzeg az ő idejükben ez nem fordulhatott elő! Személy szerint mondjuk pont én senkire nem vetnék követ, aki sosem veszi elő a vasalót, maximum piros betűs ünnepekkor, magam is ebbe a kategóriába tartozom. De minden tiszteletem azoké, akik őrzik nagyanyáink hagyományát, és mindennap szépen vasalva fekszenek be az ágyba.
5. Csak úgy találkozni
Magam is alig hiszem el, pedig régen tényleg így volt. Nem sms, telefon, facebook és gtalk állt a kapcsolatteremtés fő helyén, hanem az élő beszéd, élő találka. Ez nem egy “régen minden jobb volt” megállapítás, hanem egyszerűen annyi, hogy személyesebb volt egymással a kapcsolat, könnyebben igazodtak el a kommunikáció rögös útján az emberek. Mert a testbeszéd, hanglejtés, mimika mind a segítségükre volt, nem úgy, mint mai online világunkban. A pszichológusok egyébként már veszélyesnek ítélik ebből a szempontból a világ helyzetét, és a lelki egészségünk érdekében azt javasolják, hogy nevezzünk ki szent helyeket magunknak, ahol a telefonokat lenémítva, gépet kikapcsolva csak egymással vagyunk, és a másikra figyelünk.
6. Alkudozni
A kedvenc pontom, mivel én teljesen alkalmatlan vagyok rá, de mindig csodálattal figyeltem azokat, akik élvezettel alkudoznak a piacon. A régieknek a vérükben volt, az én harmincas korosztályom azonban már fix árakon szocializálódott, nekünk már nehezebben tanulható ez a képesség. Mert hát nem álltunk le sosem alkudozni a mekiben például, hogy nem kétszázért, hanem százötvenért akarjuk elvinni a hamburgert. A hét pontból ezt nagyon szeretném eltanulni a nagyszüleinktől…
7. Gyönyörű leveleket írni
Nem tartalmilag értem a gyönyörűt, hanem sokkal inkább a kalligráfiára gondolok. Valószínűleg tartalommal is jobban megtöltötték a hosszú leveleket, már csak azért is, mert sok idő telt el egy-egy levélváltás közben, így jól át kellett gondolni, mit is akarnak a felek írni egymásnak, szemben a mai, sokszor információ nélküli e-mailekkel. A szépen formált betűkkel kapcsolatban pedig nincs vita: mi, akik folyton a gépen írunk, már szinte el is felejtettük, hogyan kell kézzel írni – na jó, azt azért még nem –, de legalább is úgy kanyarintani és cifrázni biztos nem tudjuk, mint eleink tudták.
