Történt a minap a hazai celebvilágban, hogy fogta magát Berki Krisztián, ez a mi méltán híres, nagy celebünk, és beült a kádba meztelenül a kislányával. Az eset remek apropót teremtett arra, hogy a témáról hatalmas vita induljon. Ami egyébként sokkal érdekesebb, mint maga Berki Krisztián. Kérdés persze, hogy mivel ő van a középpontban, az emberek többsége külön tudja-e választani a közös fürdésről alkotott véleményét az ellenszenvétől vagy épp a szimpátiájától Berki iránt.
A vélemények persze megoszlanak, mert teljesen máshogy viszonyul mindenki a meztelenség a családban témakörhöz. “Ki nem fürdött a gyerekével együtt, pucéran?” – kérdezi valaki Berki Facebook-posztja alatt, teljesen logikusan. Másoknak ez “aranyos”, “imádni való”, “teljes boldogság”, megint másoknak “morbid”, “undorító”, vagy épp “tök durva”.
Valahogy ez úgy van szerintem, hogy – hacsak az ember nem végtelenül szemérmes – egy darabig a közös fürdőzés a világ legtermészetesebb dolga, de a gyerek két-három éves kora után (ellenkező nemű szülők esetén legalábbis) nekem már a legkevésbé sem magától értetődő. Ezért aztán az én érzésem határozottan a “nem” felé húz. Mivel azonban mindezt semmilyen tudományos magyarázattal, vagy jó-rossz tapasztalattal nem tudom alátámasztani, inkább be is fejezem az érvelést.
Van szabály, nincs szabály?
Létezik ebben követendő példa, vagy ez már csak egy olyan téma, amiben majd mindig is egy szubjektív vélemény áll majd egy másik szubjektív véleménnyel szemben? A meztelenkedéssel kapcsolatban a legtöbb szakértő azt hangsúlyozza, hogy nincs szabály. Mellette “önazonosságra” biztat, és arra a nagyon egyszerű alapvetésre, hogy figyeljünk oda egymásra, egymás jelzéseire.
És igen, saját rossz érzéseim ide-oda, valószínűleg ez pont ennyire egyszerű.
