“Anya hol van? Nem szeret már minket?”

Nyári Lászlónak ugyanis esze ágában sincs társat keresni. Azt mondja: ő egyetlen nőt szeret, még ha megbocsátani soha nem is tud neki, elengedni sem.

Olvass tovább! Gyerekek, akik senkinek sem kellenek

Hogy miként jut egy tettre kész, már gyerekfejjel is felnőttként, felelősségteljesen gondolkodó, mindig is keményen dolgozó fiatalember odáig, hogy egyik percről a másikra nincstelenné válik? Hogy választania kell, ételt vigyen haza a családjának, vagy a számlákat fizesse be, miközben a hét hét napjából hatot hajnaltól késő estig dolgozik? Úgy, hogy végül felesége is magára hagyja, hogy két lányukat ő egyedül nevelje fel. A férfi, aki öntődében dolgozik, lelkét saját verseibe önti, estéit, ha teheti, kedvenc könyveivel tölti. Imádja Weöres Sándort, Kosztolányit, Stanislaw Lecet, vagy éppen Asimov világába költözik, a kedvence pedig Ken Kesey bestsellere, a „Száll a kakukk fészkére”, talán nem véletlenül….

Tanulásra nem volt pénz

Nyári László “Túlment minden határon, nem tudok megbocsátani…”

Nyári László már otthon is látta, hogy az élet milyen küzdelmes. Szülei is a nulláról kezdték, annyit dolgoztak, hogy László öccsét lényegében maga nevelte fel. Mindig kettesben voltak, ő hordta Andrást az óvodába, iskolába, kérdezte ki a leckéjét, és figyelte óvó szemekkel, nehogy valami baja essen. Mégis színjelessel végezte az általánost, tanárai folyton azzal nyúzták, neki a gimnáziumban, utána pedig az egyetemen a helye. Küldték volna, csakhogy pénz a Nyári családban nem volt arra, hogy a fiú „urizáljon”.

– Otthon csakis a fizikai munka számított, szüleim abban látták a biztos megélhetést: csakis és kizárólag egy jó szakmunka ért a családban valamit. Nagyvasúti villanyjármű- és gépszerelőnek tanultam, aztán épphogy betöltöttem a tizennyolcat, jött a katonaság – kezd történetébe László. Ahogy leszerelt, rögtön munkát keresett, a Videotonnál helyezkedett el, de azonnal az iskolát is elkezdte, tudta: tanulnia kell. Levelező tagozaton végezte el a gimnáziumot. Havi 18 ezer forintot keresett, ebből fizette az ötezer forintos tandíjat.

Jött a szerelem

De a Videoton mást is hozott az életébe, s forgatta fel fenekestül László addigi küzdelmes, ámde nyugalmas életét. Találkozott Valériával. Itt látta meg először, ahogy ő mondja, életveszélyes mély zöld szemeit a vékonyka, törékeny szőke lánynak. Aki nemcsak kívül, de belül is gyönyörű volt, aki folyton másoknak akart örömet szerezni, aki tele volt ötletekkel és erővel. Szinte azonnal összeköltöztek, 22 évesen albérletbe mentek, de nem volt semmijük. A lánynak még szakmája sem, csupán egy kétéves lánykát hozott magával az új szerelmi fészekbe, Reginát. László dolgozott, hetente kétszer iskolába járt, és minden adandó munkát bevállalt, csakhogy élni tudjanak.

Beindult a mókuskerék

Aztán gondoltak egyet: beköltöznek Fehérvárra, ott csak több a lehetőség. László munkahelyet váltott, öntődében kezdett dolgozni, hogy a csaknem duplájára nőtt lakásköltségeket ki tudják fizetni. Igaz: ehhez minden nap reggel héttől este hétig bent volt még szombaton is, egyedül a vasárnap maradt a családé, ami közben újabb jövevénnyel bővült: megszületett Hajnika. Ekkor kezdték fontolgatni: jobb lenne, ha az, amit most albérletre költenek, inkább a saját lakásukra menne. Hitelt vettek föl, az 1,2 millió szocpol mellé 6,3-at adott a bank, havonta pedig kétezerrel lett így több a részlet, mint a bérleti díj: 37 ezer forint. És jött az igazi mókuskerék.

Hajnikát egyévesen bölcsibe íratták. Vali minden reggel ötkor kelt, a kislányt hatkor letette, hogy ha 10 perces csúszással is, de a hatórás munkakezdést az idősotthonban elérje. Este hatig dolgozott. Közben kezdődtek a bajok: a kislány állandóan fulladt, rohamok törtek rá folyton, orvostól orvosig jártak vele, mígnem kiderült: súlyos asztmája van. Közben meghalt Vali apja, és ekkor kezdődtek az igazi gondok. Az addig a férjéért, a gyerekeiért bármire képes asszony kezdett egészen másvalakivé válni.

Mély depresszió és őrület

– Padlóra került. Ugyan már gyerekfejjel megszakított minden kapcsolatot a szüleivel, még arról sem beszélt, hogy miért, de az a tény, hogy nem adott maguknak egy esélyt, nem búcsúzott el az apjától, kikészítette. Mély depresszióba esett, elájult, nem evett, nem aludt. Volt, hogy napokig ki sem kelt az ágyból, csak feküdt, máskor pedig egyetlen délután átrendezte az egész lakást. Máskor üldözési mánia tört rá, kitalálta, hogy ő mindenre alkalmatlan, lassan elfordult a gyerekektől is. Hiába írták fel a sok-sok gyógyszert, a helyzet nemhogy javult volna, folyamatosan romlott – meséli László. Vali már egyre komolyabban fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz.

Hét közben még mentek valahogy a dolgok, de hétvégékre már rendszerint olyan rossz állapotba került, hogy a dühkitörései miatt a gyerekeket el kellett vinni a nagyszülőkhöz. – Ordítozott, folyamatosan állt a bál otthon. Többször felültetett, betelefonált, hogy most megteszi, rohantam haza, de sehol sem találtam. Ilyenkor egy időre eltűnt, a mobilját kikapcsolta, aztán egyszer csak visszajött – emlékszik a férfi. Aztán gyanúsan nyugodt lett az asszony, minden kirohanását, dühkitörését mintha elfújták volna. – Mondtuk, hogy azért levisszük a lányokat, csendben elköszönt tőlük, mire visszaértem, alig lélegzett.

Teljes anyagi csőd

Egy ideje, mint kiderült, nem szedte a gyógyszereit, tudatosan készült, hogy véget vessen ennek az egésznek. Az orvosok azt mondták, nem fogja túlélni. Öt napig élet és halál között lebegett. Leálltak a veséi, károsodott a mája, aztán egyszer csak mégis magához tért. Újra itt volt, de valami végleg elveszett belőle. Nem volt többet önmaga. Furcsán viselkedett, fenyegetőzött, ellenséget látott mindenkiben. Egy hétig zárt osztályon volt, aztán két hónapot tartották bent a kórházban. Közben otthon a két gyerek. Embert próbáló időszak volt, de túljutottunk rajta – emlékszik László. Közben szinte teljes anyagi csődbe is kerültek. Vali nem keresett, a válság miatt kétszeresére nőtt a hitelük, László munkahelye pedig csődbe ment.

– Ott tartottunk, hogy vagy gyógyszerre, vagy kajára költünk, a hiteltörlesztéssel már nem is próbálkoztunk. Bementem az OTP-hez és megmondtam: nem fizetek, nincs miből. A gyerekeknek enni kell, ebből nem engedek, ne merjék elvenni a munkanélküli segélyt, mert akkor nem állok jót magamért. Közben Valinál újra kezdődtek a gondok, megint el-eltűnt. Aztán egy egész hónapra nyoma veszett. Majd megjelent, össze-vissza volt verve, konkrétan semmije sem volt, csak azt kérte, engedjem be, szeretne visszajönni. Újrakezdeni mindent. Nevelni a gyerekeket, újraépíteni a romokat – emlékszik a legnehezebb időszakra László. Kilenc hónap. Vali folyton fűtötte férjét, hagyják a gyerekeket, menjenek Pestre, ott több a lehetőség, László viszont nem engedett.

Elment örökre

„Anya hol van? Nem gondol ránk, nem is szeret már minket?”

– Nem vitézkedhettünk két gyerekkel, szenvedtek addig is szegények épp eleget. Igaz, itthon csak tengődtünk. Míg tavaly novemberben, amikor már senki sem számított rá, végre kaptam három ajánlatot is – meséli László. Csakhogy Vali ezt már nem várta meg. Megelégelt mindent. Annyit mondott férjének: ő ebből kilép, nevelje a gyerekeket az, aki akarja. Neki nem kellenek. – Mondtam, menjen, ha akar. Felnőtt, elvileg normális ember, el tudja dönteni, mit akar. Én viszont a gyerekeket, ha a feje tetejére áll, akkor sem engedem kitenni több szenvedésnek. Menjen, de nincs visszaút – mondja határozottan a férfi, aki számára innentől Vali megszűnt létezni. Tudja, hogy ma az asszony hol él, kivel. Tudja, hogy Vali most más útra lépett, kihasználta azt az adottságát, hogy még ma is gyönyörű. Egy gazdag, idősebb férfi oldalán találta mindazt, ami az elmúlt életéből mindig is hiányzott neki. Amit László, bármennyire is szerette, képtelen volt megadni neki.

– Én 12 éve beleszerettem, ez a szerelem mit sem változik, de róla nem akarok többé tudni. Túlment minden határon, nem tudok megbocsátani, leginkább azt a kárt nem, amit a gyerekek lelkében okozott. A nagyobbik, Regi, a maga 13 évével már fel tudja fogni, mi történik, de amikor a kisebbik lányom a karácsonyfa alatt azt kérdezi, „Anya hol van? Nem gondol ránk, nem is szeret már minket?”, hát akkor a szívem szakad meg.

Nyári László megint az öntödében dolgozik, s a lányai töltik ki az életét. Nem is tud és nem is akar új kapcsolaton gondolkodni. Azon viszont igen, hogy vajon mit ronthatott el. S hogy mit? Az első válasza: azt, hogy beleszeretett egy ilyen nőbe. Aztán rögtön jön a második, talán az igazi: sokkal jobban kellett volna vigyázni rá, törődni vele, beleásnia magát felesége múltjába, megismerni, honnan is erednek a sebek, amiket egész közös életükben magával hordozott.

László egy ideje verseket ír. Itt adja át mindazt, amire tudatosan nem akar visszaemlékezni,  próbálja kitölteni azt az ürességet, amit a szeretett nő hiánya hagyott. Azé, aki számára az egyetlen szerelem. Azé, akinek soha nem bocsát meg, de akit elengedni sem tud már soha.