 |
Éhező gyerekek: A krumplis tésztáért verekednek, a spenót luxus |
A kutatások szerint a családon kívül nevelkedő gyerekek közül minden harmadik találkozott már a szexuális erőszak valamilyen formájával: a kiszolgáltatottság, a rossz családi normák és a motiválatlanság mind-mind felelősek a veszélyeztetettségükért.
A napokban vádemelési javaslattal adta át a lezárt nyomozás iratait a szentesi rendőrség a fiatalkorúak ügyészének a szentesi gyermekotthonban történt nemi erőszak ügyében. A vád szerint egy fiatalkorú fiú két társa segítségével megerőszakolta az otthon egyik 12 éves lakóját. Az intézmény igazgatója elismerte, hogy történt valami, de szerinte nehéz megállapítani, hogy pontosan mi. Az ügyben két másik fiatalkorú fiút bűnsegédként gyanúsítanak. A gyermekotthonban ép értelmű és enyhén értelmi fogyatékos gyermekek, illetve utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek élnek.
A fenti történet a szakemberek szerint egyáltalán nem kirívó, a fizikai bántalmazás minden formában jelen van a rendszerben, arról azonban már eltérnek a vélemények, ki és hol van jobban kiszolgáltatva, illetve ezért ki is tehető felelőssé.
 |
| Dr. Radoszáv Miklós |
Dr. Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat általános igazgatóhelyettese szerint életveszélyes dolog általánosítani, hiszen minden eset más és más, ahogy azt mondani is, hogy aki lakóotthonban él, eleve jobban ki lenne szolgáltatva az erőszaknak. Ő szerencsétlen egybeesésnek gondolja a történteket, ami bárhol és bárkivel megtörténhetett volna.
„A gyermekvédelem nem idézi elő és nem oldja meg ezeket a helyzeteket. Csupán pontos tükörképe a társadalomnak, ahol az itteni problémákat kell kezelni. A gyermekvédelmi rendszerbe kerülők eleve egy veszélyeztetett csoportba tartoznak, olyan családi, szociális háttérrel, ahol vagy egyáltalán nem alakultak ki a védekezési reflexek, vagy nagyon rosszul” – kezdi a gyermekvédelmi szakember, aki szerint egyébként a legtöbb bántalmazás éppen a családon belül éri a gyerekeket, s ott nem kapják meg azokat az alapvető dolgokat, mintákat, ami az egészséges fejlődésükhöz szükséges. „Amikor naponta átlagosan 7 perc jut egy gyerekre, a tévé, a média az erőszakot sugározza, nincs is mit csodálkozni. Ha ehhez még a minimális védőháló sincs meg, könnyen kicsúsznak a gyerekek. A gyermekvédelemben gyógyító munka folyik, ami időigényes. Ahhoz, hogy egy traumát feldolgoztassunk, legalább két év kell, akárcsak ahhoz, hogy az attitűdöket, a szociális körülmények okozta károkhoz még több idő kell, ha pedig túl későn kerül hozzánk egy gyerek, esélyünk sincs már rá” – mondja a szakember, aki ugyan elismeri, hogy az ország egyes pontjain nagyon eltérő, s nyilván van, ahol a személyi és tárgyi feltételek messze nem elfogadhatóak, ahogy a gyerekekre jutó figyelem sem, szerinte azonban a gyermekvédelem elég szerencsétlen helyzetben van, itt ugyanis a legkisebb az esélye, hogy ne derüljön ki, ha valami ilyesmi történik.
Dr. Gyurkó Szilvia az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa, aki rendszeresen foglalkozik a gyermekbántalmazással, már sokkal keményebben fogalmaz a rendszerről: szerinte kevés az olyan hely, ahová a gyerekek valóban a szükségleteik alapján kerülnek be, de komoly gondok vannak a nevelők képzettségével, tudásával is. Szerinte alkalmatlan a mostani rendszer arra, hogy kiszűrje a traumatizált gyerekekkel való foglalkozásra alkalmatlanokat, ahogy a gyerekek is többnyire oda kerülnek, ahol épp van hely.
„Amikor olyan kevés a jelentkező, hogy a mindenhonnan kirúgott tanárt is felveszik nevelőnek anélkül, hogy fogalma lenne vagy képeznék arra, hogy megismerje ezeknek a gyerekeknek az igényeit, lelki állapotát, az átélt traumák hatását, a bántalmazás tüneteit, akkor kétséges, mennyire lehet hatékony a gyermekotthoni gondoskodás. Ahogy nyilván akkor is, amikor mondjuk a 13 éves kislány prostituált összekerül a szüleit éppen elveszített árvával, vagy azzal a gyerekkel, akit otthon folyamatosan molesztáltak, megaláztak. Mindez egy olyan helyen, ahol nincs olyan személy, aki kezelni tudja ezeket a dolgokat, az eltérő gyermeki szükségleteket, az óhatatlanul kialakuló konfliktusokat. Sokszor ráadásul olyan sokáig tart a családban elszenvedett bántalmazás, hogy mire kiemelik őket, már megkönnyebbülést sem hoz számára a változás, annyira belekerült az áldozati szerepbe, és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy bármilyen körülmények között nevelkedjen is egy gyerek, a vér szerinti szülő »elveszítése« mindig trauma” – mondja Gyurkó Szilvia. Magyarországi és nemzetközi kutatási adatok is alátámasztják, hogy az erőszak a szakellátás minden formájában folyamatosan jelen van.
„A leggyakoribbak a visszaélések a magatartási zavarokkal küzdő, illetve fogyatékkal élő gyerekeket gondozó speciális otthonokban, a nagy létszámú otthonokban, végül a legritkább a nevelőszülőknél elhelyezettek körében. Leginkább a fizikai bántalmazás jellemző, főleg a gyerekek egymás között, utána a lelki abúzus, a nevelők, felnőttek részéről az elhanyagolás, és a negyedik a sorban a szexuális erőszak, hozzátéve, hogy ez utóbbinál a legnagyobb a látencia. Vagyis ezek az ügyek derülnek ki legkevésbé” – mondja a kriminológus, aki egy példát is említ az utóbbira.
„A szexuális bántalmazást elszenvedettek rehabilitációjára létrehozott ESZTER ambulancián fordult elő az az eset, amikor 8 és egy 12 éves fiút hoztak be a nevelők egy vidéki gyermekotthonból, ahol a nagyobbik megerőszakolta a kicsit. Hivatalos jelentést nem tettek, de azt a nevelőt, akinek a felügyeletére voltak bízva a gyerekek, kirúgták. A beszélgetések alatt kiderült, hogy a kisebbik, aki most áldozat volt, korábban rettegésben tartotta a többieket, lopott, cigarettacsikkeket nyomott el társai testén, vagyis a nagyfiú társai nevében is elégtételt vett. A dolog pedig igazán nincs megoldva, hiszen most a kicsinek mindent elnéznek, aki folytatja tovább az eddigieket. Nincsenek válaszok a rendszerben ezekre az ügyekre. Hiányoznak a szakmai protokollok, módszertani anyagok, a bántalmazás tüneteinek felismerését segítő szakképzések, de persze a szupervízió is, ami a nehéz körülmények között dolgozó nevelőket védené a kiégéstől” – mondja a kriminológus.
Minden ötödik gyerek ki van téve szexuális erőszaknak
Ugyan magyarországi vizsgálatok nincsenek, de a nemzetközi trendekből kiindulva míg általában minden ötödik gyerek van kitéve szexuális erőszaknak, a gyermekvédelmi otthonokban minden harmadik. Ide tartozik egyébként a molesztálástól, zaklatástól kezdve a konkrét szexuális érintkezésig minden. Ugyan a szakember szerint az ilyen típusú esetek jellemzően a gyerekek között történnek, előfordul és a lehetősége is adott, hogy a felnőttek élnek vissza a gyerekek kiszolgáltatottságával. „Miután a rendszer tényleg alkalmatlan a hatékony szűrésre, így azoknak a távol tartására is, akik épp azért kerülnek a gyermekvédelmi rendszerbe, hogy visszaéljenek a gyerekek helyzetével. Ráadásul bizonyított, hogy az ilyen esetekben az elkövetők töredéke pedofil, leginkább az a tény motiválja őket, hogy a gyerek könnyű áldozat, s olyat követ el, ami nem fog kiderülni. Sokszor ráadásul félre is értelmezik a gyerekek a közeledést, ahogy a gyerekek is nagyon labilisak érzelmileg. Ugyanúgy az egymás közötti szexuális bántalmazás ide vezethető vissza. Sok gyerekben az intézeti lét börtönhelyzetet idéz elő, olyan attitűdöket, amik ott alakulnának ki: egyrészt erőszakot szül, másrészt folyamatosan azt az érzetet erősíti, hogy nem én döntök a saját életemről. Vegyük például azt a gyereket, aki korábban folyamatos bántalmazásnak volt kitéve: ő sokkal nehezebben tud nemet mondani, s közben hiába gondolná meg magát, azt tanulta meg, hogy vele bármit meg lehet tenni” – mondja Gyurkó Szilvia.
Az erőszak erőszakot szül
A pszichiáter szerint alapvetően abból kell kiindulni, hogy ezek a gyerekek nem szerencsétlenül járt árvák, hanem többnyire nagyon súlyos előélettel érkeznek már a rendszerbe, ahonnan sajátos normákat hoznak magukkal. Például amikor otthon az alkoholista, agresszív apuka kizárólag az öklével tudott érvelni, a gyerek is azt tanulja meg, ha előbbre akar jutni, leüti a másikat és kész. Dr. Szolnoki Nikolett, a Vadaskert Alapítvány szakembere maga is rendszeresen járja az otthonokat, foglalkozik ezekkel a gyerekkel.
„Valójában azoknak lehet jó eredménnyel segíteni, akiknek van valamilyen háttérországuk, várják őket vissza haza, van motiváció, ők idővel össze is szedik magukat. Akiknél ez nincs, akik elveszítették a legfontosabbat az életükből, az anyai törődést, azoknak valóban nincs hova kapaszkodniuk, így veszíteni valójuk sem. Nincs semmilyen motivációjuk, semminek sincs értéke. Azt mondják, tök mindegy, és miért is legyenek jók, ha rossznak lenni ezerszer könnyebb? A szexuális erőszak egyébként ennek a legsúlyosabb formája, különösen, ha azonos neműekkel szemben követik el: annak ugyanis semmi köze a szexushoz, csupán a megaláztatás a motiváció” – mondja a pszichiáter, aki szerint ezeknek a gyerekeknek ráadásul nagyon feszült az életük, folyamatos pszichés készenlétben vannak, ami könnyen gyerekkori depresszióhoz vezet, kedélyállapot-változásokhoz, amitől ingerlékenyek, agresszívak. Olyan terheket cipelnek és olyan frusztrációnak vannak kitéve, hogy sokszor nincs is mit csodálkozni a kitöréseken: felnőttként akár ezek töredékéért is repülnének a székek.
„A szerepek ráadásul cserélődnek, az elkövető is ugyanolyan áldozat. Ő, abban a percben egyszerűen elveszi azt, amire szüksége van, abban az öt percben érezheti, hogy ő a király, hogy hatalma van valami fölött, ami eufóriát okoz. Örömforrás” – mondja Szolnoki Nikolett, aki szerint a gyerekeknél, ráadásul minél fiatalabb korukban éri őket mondjuk egy szexuális erőszak, annál súlyosabbak a következményei. „Sokszor úgy tűnik, mintha abban a pillanatban túl is léptek volna rajta, hogy ezzel nem is foglalkoznak. Pedig csak arról van szó, hogy nincs meg a szükséges eszközkészletük, hogy képesek legyenek feldolgozni a történteket, így inkább nem foglalkoznak vele. Ez viszont később súlyos károkat okoz majd” – teszi még hozzá a szakember.
