A dadogó pontosan tudja, mit akar mondani
A dadogás pillanatában az illető tudja, mit szeretne mondani, de nincs abban a helyzetben, hogy zavarmentesen elmondja, vagyis elveszti a kontrollt a beszédműködés felett. Nincs két ember, aki ugyanúgy dadogna. A jelenség az egyes személyeknél bizonyos szituációkban, szavaknál, érzelmi helyzetekben vagy testi állapotokban erősen változó lehet.
Több ok egyszerre
Több ok is állhat a dadogás hátterében. Legtöbbször akkor alakul ki, ha különböző tényezők együttesen hatnak egymásra. Azokat a tényezőket, amelyek súlyosbítják, fel tudjuk ismerni, és képesek vagyunk megakadályozni a további romlást.
2–5 évesek veszélyben
A dadogás általában 2 és 5 éves kor között kezdődik, olykor még később. Ritka esetekben felnőttkorban lép fel neurológiai sérülések vagy pszichológiai traumák hatására. Máig nem lehet megmondani, melyik gyerek fogja „kinőni” a dolgot, és ki fog továbbra is dadogni.
A lányok kommunikatívabbak
Körülbelül kétszer annyi fiú, mint lány kezd dadogni. A lányok ezután gyakrabban tanulnak meg hibátlanul beszélni, így végül a fiúk hátránya még tovább nő, a felnőtteknél 1 százalékuk marad dadogó: öt érintett közül négy férfi.
Nincs tipikus dadogó
Nincs kimondottan dadogó személyiség, és nincsenek tipikus dadogó családok. A dadogó emberek nem idegesebbek, félősebbek vagy gátlásosabbak, mint a normál beszédűek, és nem kevésbé intelligensek, bár ilyen előítéletek élnek velük kapcsolatban.
A hajlam öröklődik
A dadogó embereknek háromszor gyakrabban vannak olyan rokonaik, akik dadognak. A dadogó nőknek gyakrabban van dadogó gyerekük, mint a dadogó férfiaknak, és egypetéjű ikreknél gyakrabban dadog mindkét iker, mint a kétpetéjűeknél. Az öröklési faktor tehát kis mértékben közrejátszik a dadogás kialakulásában. Közvetlenül nem lehet örökölni a jelenséget, de a hajlamot rá igen.
A környezet segíthet
A szülők sokat tudnak segíteni gyermeküknek, például nyugalmasabb, kevésbé zaklatott életformával, több együtt töltött idővel, sok közös játékkal, beszélgetéssel. Nem jó, ha a családtagok türelmetlenek, nem várják meg, hogy a gyermek mondanivalója végére érjen, hanem befejezik helyette a mondatokat. Félbeszakítják a gyerekeket beszéd közben, bátorítják őket, hogy beszéljenek gyorsabban, maguk is gyorsan beszélnek gyermekeikhez. Ha csökkentik beszédük sebességét, ha nem szerepeltetik a gyermekeiket idegenek előtt, azzal nagyon sokat segíthetnek.
A dadogást nem lehet „eltanulni”
A dadogás nem fertőző betegség. Az óvodában előfordulhat, hogy valaki dadog, és a többiek időlegesen utánozzák, de nagyon sok olyan dadogó van, aki sohasem hallott mást dadogni. A igazi dadogást nem lehet így „elkapni”, hiszen számtalan más oka lehet.
Trauma utóhatása is lehet
A legtöbb gyermeknél a dadogás fokozatosan alakul ki, és ritkán jön létre közvetlenül valamilyen trauma hatására. Ugyanakkor sok gyermek azt követően kezd el dadogni, hogy valamitől megijedt. De ha egy rossz élmény önmagában elég lenne a dadogás létrejöttéhez, sokkal több dadogó lenne, hiszen ilyesmiben majdnem mindenkinek része van. Amikor valaki váratlan negatív élmény után kezdett el dadogni, az ijedtség élménye csak kiváltója, de nem okozója a dadogásnak.
A dadogók nem idegesebbek
Nem igaz, hogy az idegesség okozza a dadogást. Ha a szülő a gyermekét állandóan arra figyelmezteti, hogy nyugodtan, szépen, lassan beszéljen, ez egy idő után nagyobb feszültséget okoz, mint néha egy kis idegeskedés. Nem csak a felnőttek, a gyermekek is lehetnek néha feszültek vagy idegesek. Engedjük, hogy belső feszültségeiket át tudják élni és ki tudják fejezni.
Ugyanúgy kell bánni velük, mint a többi gyerekkel
A dadogó gyermeknek azt kell éreznie, hogy ő is olyan gyermek, mint a többiek, csak dadog. Ezt a szülő úgy tudja elfogadtatni vele, ha nem tesz különbséget, és ugyanolyan elvárásokkal fordul felé. Ki kell tapasztalni, mi a legjobb gyermekük számára. A dadogó gyermeknek nem használ, ha elszigetelődik, és az sem, ha kiváltságos helyzetbe kerül a családban beszédhibája miatt.
Forrás: Démoszthenész Egyesület
