Magyarországon legális az abortusz, ám a módot, ahogyan történik, már nem választhatják meg a nők: az állami kórházakban kizárólag a műtéti magzatelhajtást végzik, holott már évtizedek óta létezik az Egészségügyi Világszervezet által is elismert abortusztabletta, ami kíméletesebben vet véget a nem kívánt terhességnek. A közelmúltig egy magánklinikán is alkalmazták, ám végül itt is megszűnt ez a lehetőség.
Ezzel hazánk is bekapcsolódott az „abortuszturizmusba”, vagyis a világszintű vándorlásba, melynek során a nők abba a hozzájuk legközelebb eső országba mennek át magzatelhajtást végeztetni, ahol ez legális, vagy számukra elfogadhatóbb módszerrel, körülmények között történik.
Sok nő utazik emiatt például Írországból (ahol még azzal is próbálkoztak egy időben, hogy a termékeny korban lévő nők utazását korlátozzák) Nagy-Britanniába vagy Hollandiába, de régebben még hozzánk is jöttek olyan területekről, ahol illegális volt a dolog.
A mi „célországunk” jelenleg Ausztria; bécsi klinikák munkatársai arról számolnak be, hogy olaszok és lengyelek mellett egyre több magyar nő fordul meg náluk e célból – hetente öten-hatan választják ezt a megoldást.
Az Európa Tanács állásfoglalása szerint a nőknek joguk van a biztonságos abortuszhoz. A szabályozás mégis országonként különböző, bár ideális esetben a dolog nem jogi vagy politikai, csakis orvosi kérdés.
Felesleges intézkedések
„Számos magyar nő kifejezetten azért keresi fel a bécsi klinikát, hogy a tablettás abortuszt választhassa – mondja dr. Christian Fiala, a bécsi Gynmed Clinic professzora, aki nemrég Budapesten tartott előadást a témában. – Leginkább a 20–35 éves korosztályból jönnek hozzánk, többségüknek egy vagy akár több gyermeke is van, vagyis pontosan tudják, mit beszélnek, tapasztalatokon alapul a döntésük.” Ebben az intézményben nincs kötelező tanácsadás és várakozási idő. „Kötelező tanácsadás: már a kifejezés önmagában ellentmondásos” – mondja a professzor. Ők is adnak tanácsot, de csak annak, aki ezt kifejezetten kéri. Az orvos szerint a várakozási időnek sincs sok értelme, mint mondja, mire egy nő kérvényezi a beavatkozást, már döntött, és nincs szüksége további várakozási időre. „Uralkodik egyfajta tévhit, miszerint ha egy nő várandós lesz, védelemre van szüksége, és a külvilág rögtön jogot formál rá, hogy beleszóljon az életébe. Az ilyen szabályok nem a nők érdekeit képviselik, hanem a nem érdekelt vagy épp ellenérdekelt politikusokéit. Mindegy, milyen a szabályozás, ha egy családban úgy döntenek, hogy nem tudnak felnevelni még egy gyereket (sokszor a már meglévők érdekében gondolják így), akkor az abortuszt fogják választani.”
Két lépésben
Hogy a műtétit vagy a tablettával végzettet, az változó; osztrák adatok szerint a nők 50–75 százaléka dönt a tabletta mellett. Az eljárás hormonális szempontból olyan, mint egy spontán vetélés, csak itt kívülről adagolják az összehúzódásokat kiváltó hormont. A páciens ultrahangvizsgálaton esik át (akár névtelenül), majd általános vagy helyi érzéstelenítőt kap, és beveszi az első gyógyszert, ami blokkolja a progeszteron hatását. A másodikat már az otthonában, két nap múlva kell lenyelnie. Ezután erős vérzése és a menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalmai lesznek és a méh spontán kiürül. Az orvos szerint az a tendencia, hogy ha könnyű a hozzáférés, akkor a nők korábban jelentkeznek az abortuszra, és így kisebb a szövődmények esélye. „Egy hathetes terhességnél még nincs embrió, csak petezsák, de általában véve is elmondható, hogy a tabletta kevésbé terheli meg a szervezetet, mint a művi abortusz, és nincs káros utóhatása a menstruációra, a szexualitásra vagy a fogamzóképességre, és mellette szinte teljesen kizárható a fertőzésveszély. A méh gyorsabban regenerálódik és nagyobb az esély később egy problémamentes terhességre” – mondja dr. Fiala.
Az úgynevezett abortusztablettát jelenleg 37 országban – például az Egyesült Államokban, Franciaországban és Svédországban – alkalmazzák, van, ahol a terhességmegszakítások nagyobb részét már ezzel végzik. Ennek is vannak persze mellékhatásai: adódhat hányinger, hányás, hasmenés. „Szó sincs tehát arról, hogy ez a gyógyszer könnyűvé és mindennapossá tenné az abortuszt, miközben persze azt sem állítja senki, hogy a vákuumos műtét múlt századi barbár módszernek számítana, hiszen az is biztonságosnak mondható.”
Így is megéri?
Ugyanakkor nyilván van egy, sokaknak legalább ilyen fontos szempont, és ez a dolog költsége. A példaként szereplő osztrák klinikán 490 euróba kerül az eljárás, függetlenül attól, hogy milyen módszerrel végzik, és bár ez még az esetleges hálapénzt beleszámítva is többszöröse az itthoni árnak, van, akinek mégis megéri. Dr. Christian Fiala néhány szélsőséges magyar esettel is találkozott: „Előfordult, hogy azért jött hozzánk valaki, mert az orvos nem akarta korai szakaszban elvégezni a műtétet, azt mondta neki, menjen vissza később. Másvalakit azért utasítottak el tíz és fél hetes terhesen, mert csak a tizenkettedik hétig van lehetőség a beavatkozásra, és a második konzultáció miatt már nem fért volna bele. De a legmeglepőbb az volt, amikor a nálunk végzett műtét után már hazatérve kért egy asszony ultrahangvizsgálatot, mire kihívták a rendőrséget…”
Az elsődleges cél persze az lenne, hogy a nem kívánt terhességek eleve létre se jöjjenek, hiszen legszívesebben mindenki inkább elkerülné az ilyesmit. Ezzel Fiala professzor is egyetért, ám úgy fogalmaz: „Emberek vagyunk, nem svájci órák. Ha a közúton történik baleset valakivel, akkor sem azt mondjuk neki, hogy maradjon az autóban, gondolkodjon, és legközelebb vezessen óvatosabban, hanem segítünk neki.”
