Egy tizenkilenc éves angol lány összeesett egy hónappal azután, hogy fogamzásgátlót kezdett szedni. Mint kiderült, a gyógyszer miatt több száz vérrög képződött a szervezetében. Ezek eljutottak a tüdejéig és a szívéig, szívleállást okoztak, és a lányt hétszer kellett újraéleszteni.
Azt eddig is tudtuk, hogy az éveken át tartó fogamzásgátló-szedés állandó hormonhiányos állapotban tartja a szervezetet, ami később akár a babavállalást is megnehezítheti. De hogy az életünket is veszélyeztesse?!
Az angol lány esete ugyan szélsőséges, de azt sem állíthatjuk, hogy egyedi. Százezer nő közül évente tizenöt-harmincnál előfordul ugyanez a jelenség: bizonyos hatóanyagok bekerülésével veszélyes vérrögképződés indul meg náluk – szerencsére nem mindenkinél alakul ki súlyos állapot.
A trombózis oka, hogy a véralvadást ugyan nagyon hatékony rendszerek gátolják a szervezetben, mégis az egyensúly a véralvadás-vérzés libikókájában az alvadás fokozódása irányába tolódik el. A szervezet így igyekszik megvédeni a keringő vérmennyiséget. Ezt az eltolódást több fehérje biztosítja, amelyek közül az egyik legfontosabb az antitrombin, amely képes „elkapni” és megkötni az aktív alvadási enzimeket. Ezek később kiszűrődnek egy speciális rendszeren keresztül. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az antitrombin megfelelő szinten legyen jelen a szervezetben.
A magas hormontartalmú fogamzásgátlók azonban gátolják az antitrombin előállítását a májban, és más, az alvadás mértékek közti tartásában szerepet játszó, gátló anyagokat is. Így – mivel kevesebb a mennyisége –, a fehérje nem tudja „elkapni” az enzimeket, ezáltal pedig fokozódik a trombózishajlam. Ennek a veszélye azonban egyre csökken, hiszen a mai, harmadik–negyedik generációs tablettáknak egészen alacsony a hormontartalmuk, vagyis ma nagyságrendekkel kisebb a veszély, mint néhány évtizede.
– Korábban a magas hormontartalmú fogamzásgátlókról valóban bebizonyosodott, hogy trombózist okozhatnak – magyarázza prof. dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási szakértője. – Ám ahogyan később a hormontartalom csökkent a tablettákban, úgy vált ritkábbá ez a szövődmény. Ha mégis előfordult, leginkább mélyvénás trombózisban jelentkezett a lábszárban, a felkarban. Ezeket természetesen azonnal kezelni kellett, hogy megelőzzük a tüdőembólia kialakulását. A leggyakoribb probléma, hogy igen sok esetben elmulasztják a családi anamnézis felvételét, ami azt jelenti, hogy kikérdezik a pácienst arról, hogy tud-e a felmenői között kialakult trombózisról. Ha igen, akkor ajánlatos szűrővizsgálatokat végezni genetikus eredetű trombózisok irányában, és csak azután eldönteni, hogy melyik fogamzásgátló módszert javasoljuk.
Ám ha kiderül, hogy egy nőnél eleve alacsony az antitrombinszint, el sem szabad kezdeni a hormonális fogamzásgátlást – ez azonban nagyon kis eséllyel fordul elő.
Az angol lánnyal történtekkel kapcsolatban az érintett gyógyszergyártó szóvivője azt nyilatkozta: „Minden mellékhatásokról érkező jelzést alaposan kivizsgálnak orvos szakértőink, de kis mértékben bármelyik kombinált orális fogamzásgátló fokozhatja a vénás és artériás vérrögképződést. A szóban forgó gyógyszer esetében nincs aránytalan kockázat.”
Ettől függetlenül a fogamzásgátló hosszú távú hatásai lehetnek károsak, hiszen amikor ilyen gyógyszert szedünk, egyfajta műterhességet hozunk létre, miközben a normál petesejttermelést leállítjuk. Talán érdemes elgondolkodni a gyógyszermentes lehetőségeken is.
