Egészség

Böjt: Ijesztő! Bármeddig tudnánk csinálni

Úgy látszik valami átkattanhatott mindenkinél, mert a csapat nagy része arról számol be, hogy bármeddig tudna böjtölni. Vajon így maradunk?

Kriszta, vezetőszerkesztő

Ma újra frissen ébredtem reggel 6-kor, megittam a szokásos két kifacsart citrom levét, és azt éreztem, hogy tele vagyok energiával és derűvel. Nagy felbuzdulásomban ráálltam a mérlegre, négy kiló mínusznál járok. Reggelire frissítő almaitalt (káposztalé, almalé, citromlé, víz), ebédre híg snidlinges krémlevest ittam, vacsorára bazsalikomos-zelleres paradicsomkoktélt.  Elvileg ma van a léböjtös szakasz utolsó napja, holnap reggel újra ehetek gyümölcssalátát, de úgy érzem, akármeddig bírnám tovább csinálni.

Réka, szerkesztő

Az a legjobb az egész kúrában, hogy az elmém nagyon tiszta, nagyon jól és sokat tudok gondolkodni, kreatív vagyok. Éhség nincs, az nem is zavar, én ma érzem, hogy bármeddig tudnám csinálni.

Andi, értékesítéstámogató

Ez volt eddig a kúra legnehezebb napja számomra. Nyűgös voltam, többször tört rám fáradság és néha még éhes voltam. Mindez valószínűleg köszönhető annak is, hogy sokat sétáltam, illetve megint nem tudtam elkerülni a vásárlást a Tesco élelmiszerosztályán, emellett a családi ebéd illatai, a húsleves, a sült tarja és a friss saláta illatai mindenhova szétterjedtek a lakásban. De kibírtam, és ez jó érzéssel töltött el, kis bűnözésem annyi volt, hogy ittam egy pohár 100%-os bio-alma-szederlevet.

Kíváncsi vagy, ki, miért kezdett a böjtbe? Sorozatunk első részében részletesen elolvashatod!
Az első nap beszámolóját pedig itt találod!
A második napot pedig itt
És a harmadikat itt
Az áttörés napja, a negyedik pedig itt!

Szilvi, újságíró

Na ma van az, hogy ijesztő a szitu, mert úgy érzem, hogy a végtelenségig tudnám folytatni a böjtöt. Előző éjjel különböző okok miatt csak 3 órát tudtam aludni, mégsem alszom el állva, ahogy máskor mindig. Az evéssel kapcsolatban ugyanaz áll, mint az elején: csak egészséges dolgok jutnak eszembe. A hátralevő időt már fél lábon is kibírom.

Ági, újságíró

Ma egy futással indítottam a napot. Emiatt vagy sem, de délelőtt fájt a fejem, viszont már minden arcrezdülés nélkül csináltam a gyerekeknek csirkét ebédre, meg se kottyant, komolyan. Lehet, hogy így maradok? Várom a végét azért, és remélem, nem lesz lelkifurdalásom az első sajtos szendvicsnél. Bele lehet ebbe jönni, na, és az embernek még csak nem is minden gondolata az ételek körül forog. Hétfőtől viszont újra verkli, úgyhogy az utolsó napokra még el kell készíteni gyorsan a bevásárlólistát.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top