Akinek alvási rendellenességei vannak, annak nem kell magyarázni az ezzel járó kellemetlenségeket. A legrosszabb, mikor tudjuk, hogy korán reggel kell kelnünk, ennek ellenére úgy négy óra alvás után, kora hajnalban kipattan a szemünk, és egy órát vergődünk kínok között: “hogy fogok így reggel felkelni?!”
A jelenség oka meglepőbb, mint gondolnánk, és az evolúcióban keresendő. Alvástörténeti kutatások bizonyítják, hogy régen az emberi szervezet a szegmentált, szakaszos alvásra volt beállva: körülbelül kétszer négy órát aludtak őseink, egyórás megszakítással. Hogy mire lehetett ez jó? Az őskorban talán a tűz őrzése miatt keltek föl, és a biológia óra ehhez igazodhatott. A szokást egészen az ipari forradalomig őrizték az emberek, és az ébren töltött 1-2 órában imádkoztak, olvastak, teáztak. Ebben a szakaszban az agy prolaktin nevű hormont termelt, ami nyugtató, relaxáló hatású volt.
A pszichológusok és agykutatók egybehangzó véleménye szerint, tehát ha felkelünk az éjszaka közepén, ne ijedjünk meg, természetes reakciót élünk át. A lényeg, hogy próbáljunk meg nem idegeskedni és aggódni, mi lesz reggel, hanem nyugodtan vegyünk elő egy könyvet, hallgassunk megnyugtató zenét, vagy igyunk egy finom teát. Így akár még a javunkra is válhat az éjjeli ébrenlét.
Forrás: Higher Perspectives
