A határozat szerint úgy jöhetett létre hivatalosan ez a házasság, hogy a házassági anyakönyvi kivonatot visszadátumozták a férj halálának napjára. Kikötötték benne azt is, hogy az ilyen szellemházasságra nem vonatkoznak ugyanazok a házastársi öröklési szabályok, tehát anyagi előnye nem származhat belőle az élő félnek. Leegyszerűsítve: ha halottal házasodsz, nem lesz tiéd az örökség. Emellett azért özvegyi nyugdíjat kaphat az életben lévő házastárs, sőt ha úgy alakul, hogy a közös gyermekükkel már várandós az asszony az esküvőkor, akkor törvényes gyermekként jöhetett világra. Egyébként pedig csupán szimbolikus értékű az ilyen szellemházasság, hiszen a menyasszony/vőlegény egyben már özvegy is a szertartás során.
Franciaországban minden évben nagyjából 20 szellemházasságot regisztrálnak, híressé vált egy 2004-es esküvő is, ahol a 34 éves Christelle Demichel ment hozzá halott vőlegényéhez.
A Riviérán esküdtek meg, utána pedig 40 vendéggel még lagzit is tartottak, igaz, esküvői torta és vőlegény nélkül. Miután az épp munkából hazafelé tartó vőlegényt egy évvel azelőtt halálra gázolta egy részeg sofőr, a menyasszony úgy döntött, hogy kérvényezi a bíróságon, hogy engedélyezzék a halál utáni esküvőt, amit pont a halott vőlegény 30. születésnapján tartottak meg végül.
Annyiban különbözött még egy hagyományos esküvőtől az övék, hogy Christelle talpig feketében sétált az oltár elé, a vőlegény helyét egy üres narancssárga szék jelképezte, az igent pedig a polgármester mondta ki helyette. De a friss feleség szerint ettől még nem volt temetési hangulat, hanem inkább spirituális esküvőnek nevezte, azért volt szüksége erre a ceremóniára, hogy lelki békét nyerjen, és felvehesse hivatalosan is a férje nevét.
Christelle ügyvédje nyilatkozta az esküvő után, hogy ritka, hogy ilyen nyíltan vállalják a szellemházasságot az érintettek, inkább titokban szokták tartani, még akkor is, ha megkapják rá a hatóságoktól az engedélyt. Általában mind ugyanazt keresik ebben a lehetőségben, mint Christelle: a szeretett személy elvesztése utáni megnyugvást. Az ügyvéd elmondása szerint annyira elszántan tudnak küzdeni azért, hogy engedélyt kapjanak a szellemházasságra, hogy volt már olyan esete is, amelyben a menyasszony az elhunyt vőlegény lefagyasztott spermájával megtermékenyítette magát, csak hogy a gyerek miatt engedélyezzék neki a házasságot a bíróságon.
Szintén 2004-ben pedig Dél-Afrikában történt, hogy egy halott jegyespárt adtak össze. A 25 éves vőlegény egy heves veszekedés közben lelőtte terhes menyasszonyát, majd fejbe lőtte saját magát is. A család és a barátok azonban boldog házaspárként szerettek volna emlékezni rájuk, ezért a holttesteket esküvői ruhákba öltöztetve összeadták őket a törzs szabályai szerint a pap előtt. A ceremónia után pedig közösen hamvasztották el őket. Az afrikai kultúrában ez nem annyira furcsa, hiszen számukra nincs halál, csak a lélek és a test szétválásában hisznek. Azért is fontos számukra az ilyen házasság, mert ilyenkor a vőlegény és a menyasszony családja is összeházasodik, és közös gazdasági szövetségre lépnek.
Házasság két holttest között
A szellemházasság Kínában tekint vissza a legrégebbi hagyományra, Kr. e. 200 körül, a Han-dinasztia idején jegyezték fel az első ilyen házasságokat két halott ember között. Igazából nem tették oda az oltár elé a két ember holttestét, mint az afrikai, 2004-es esetben, hanem élő emberek jelenítették meg őket az esküvő idejére. A ceremónia végén pedig a nő holttestét áttették a férj sírhelyébe.
Azért volt a szellemházasságnak nagy jelentősége, mert ezzel biztosították a hajadon nők számára azt, hogy emléktáblán éljen tovább szellemük, és a férj családjához – és tábláikhoz – csatlakozhasson. Az elődök emléktábláit annyira tiszteletben tartották a családban, hogy a fontosabb eseményeket külön bejelentették nekik, áldozati ajándékokkal halmozták el őket. Így biztosították az élők maguknak azt, hogy a szellemek áldása legyen rajtuk. Ha pedig egy férfi halt meg úgy, hogy még nem volt felesége, akkor azért volt fontos, hogy halálában megházasodjon, mert így a családja örökbe fogadhatott a nevében gyermeket, hogy a halottuk ősapává válhasson.
A frissen elhunytakért fizetik a legtöbbet a fekete piacon
Szellemházasságot tartottak olyankor is, ha a túlvilágról a család üzenetet kapott. Álmokon vagy szeánszokon keresztül üzenhettek a halott férfiak, ha feleséget akartak maguknak, a család pedig teljesítette a kérésüket, mert a legenda szerint, ha nem foglalkoztak a holtak kérésével, akkor gyógyíthatatlan betegség zúdult a nyakukba.
Az a kínai szokás is alapjául szolgált sok szellemházasságnak, hogy az idősebb fiúknak kellett előbb megházasodnia, csak utána kereshettek feleséget maguknak az öccsei. Ha az a bizonyos idősebb fiú meghalt, még mielőtt feleséget talált volna, akkor a kisebb testvérek nem házasodhattak volna meg, ha nincs a szellemházasság, amivel házassá nyilváníthatták halott bátyjukat.
Ezzel a fajta szellemházassággal az volt a legnagyobb gond, hogy sírrablásokhoz vezetett. Nem is olyan régen, 2014-ben is előfordult egy ilyen hullarablás, amikor egy egyedülálló férfi mellé rabolták el egy nő tetemét. A megrendelők 700 ezer forintnyi pénzt fizettek a holttestért. Ahogy régen, úgy ma is a frissen elhunytakért fizetnek a fekete piacon a legtöbbet, a régi csontvázak nem jók erre a célra.
Szellemházasság az anyagi biztonságért
Kínában is előfordultak olyan esetek, mint a francia menyasszonyé. Régen, ha a vőlegény meghalt az esküvő előtt, az asszony hozzámehetett a kitűzött időpontban. Ilyenkor a vőlegényt egy fehér kakassal helyettesítették, aki a menyasszony mellett ült a kocsin és vele együtt fogadta a rokonok gratulációit. Azért volt ez előnyös a nők számára, mert ezzel teljes jogú férjezett – özvegy – asszonnyá válhattak, nem kellett új férfit keresniük a házassághoz, és nem maradtak egyedülállóként szégyenben.
Ha egy férfi menyasszony nélkül halt meg, akkor a nagyon gazdag családoknál olyan szellemházasság is létrejöhetett, amelyben egy élő nőt adtak hozzá halott fiukhoz. A férj családja az asszony egész életére biztosította az anyagi biztonságot, a család pedig nyert egy lányt magának, aki segített a ház körül. Az ilyen esetekben általában örökbe fogadtak gyereket az asszonynak, hogy a családvonal folytatódjon.
Egy nő tulajdonképpen szabadságot vásárolt magának, ha hozzáment egy halott férfihez. A 19. században jómódú üzletasszonyok kérvényezték gyakran a szellemházasságot, mert így a férjezett asszony státusz minden előnyét megkapták, de nem kellett a vagyonukon osztozni egy férfival, és nem kellett alávetniük magukat a férjük akaratának. A hátulütője viszont ennek a szabadságnak az volt, hogy nem lehetett esélyük egy élő, igaz szerelemre, és a halott férj családját kellett szolgálniuk.
1949-ben az ilyen szellemházasságokat törvénytelenné nyilvánították, amivel megmentettek sok nőt attól, hogy hozzákössék őket a tisztesség nevében egy holttesthez. Mégis, a hagyomány sokkal mélyebben gyökerezik Kínában, így a gyakorlat tovább él, csak most már törvényen kívül, titokban kötnek szellemházasságokat.
Olvass még többet a házasságról:
- Illegális házasság Kínában – 16 évesen mondták ki az igent
- 9 dolog, amit bárcsak megtettem volna házasság előtt
- “Így mentettem meg a házasságunkat“
