A szomorú igazság az, hogy mi választjuk a boldogságunkat és a szenvedésünket is. A fájdalmat azonban jobban ismerjük, mint a jó érzéseket, ezért inkább a saját ellenségünkként a negatív érzelmek mellett döntünk sokszor. Ezzel szabotáljuk a saját boldogságunkat. A jó hír azonban az, hogy ezt megfordíthatjuk, csak rá kell ébrednünk a lelkünk mélyén, hogy az irányítás a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy boldogok vagy boldogtalanok leszünk.
1. Azt hiszed, nem választhatod meg a gondolataidat
Egész idáig talán csak úgy hagytad, hogy a gondolataid önálló életet éljenek és az irányítsa őket mindaz, amit a szüleid, a társadalom vagy esetleg az iskolai bántalmazóid tanítottak neked. Rengeteg gyerekkori tényező és hatás alakíthatja a belső hangot, ami aztán folyamatosan ott szól a fejünkben, és kommentálja az eseményeket. Csakhogy tudnod kell: van választásod, és van erőd ahhoz, hogy változtass az elmédben zajló monológon.
Hogyan hagyd abba?
Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Jön egy gondolat: vizsgáld meg objektíven, mintha máshoz tartozna. Jön egy érzés: nézd meg, mit üzen neked, aztán válassz másikat. Egyszerre csak egy kis dolgot kell az irányításod alá vonnod, egy gondolat, egy érzés kontrollálása a feladat. Olyanná válsz, amilyennek látod, és ahogy reagálsz ezekre a gondolatokra, érzésekre.
2. Összekevered a boldogságot az örömmel
Az öröm valami olyasmi, ami euforikus, hirtelen jön, és kis ideig tart. Mi pedig ezt hajszoljuk mint boldogságot, pedig nagyon más a kettő. A boldogság egyfajta békesség, amiben értelmet találunk. Az a lelkiállapot, amikor megengedjük magunknak, hogy azt érezzük, ami épp jön, úgy, hogy közben nem veszik át fölöttünk az érzelmeink az irányítást. Azt jelenti, hogy olyan életet választunk, ami jó nekünk. Amiben nem vagyunk áldozatok – sőt, ami még rosszabb: lusta áldozatok –, akik azt hiszik, hogy ők a körülmények áldozatai.
Hogyan hagyd abba?
Fókuszálj az apróságokra, a békés boldogság bennük rejlik. Engedd el az öröm hajszolását, mert csak felesleges erőlködés. Különböztesd meg a két érzést, és igazítsd a céljaidat a boldogsághoz.
3. “Ennek nem így kellene lennie”
A szociális és kulturális kondicionálás hatással van arra, hogyan gondolkodunk. Az pedig, ahogy gondolkodunk, meghatározza azt, ahogy érezzük magunkat. Úgy rendezzük be az életünket, hogy az irányít, “hogyan kellene élni”. Tehát azt követjük, amit belénk neveltek a szüleink, a társadalom, a tanáraink meg a szomszéd néni, ahelyett, hogy az ösztöneink szerint alakítanánk a sorsunkat.
Hogyan hagyd abba?
Ismerd fel az érzéseidet és gondolataidat, nyomozz vissza az eredetükig, és döntsd el, hogy tényleg hozzád tartoznak, vagy inkább csak félelem vagy az szülte őket, amit tanítottak neked. Így számold fel a beléd égett hiedelmeket.
4. Összekevered a szerelmet a hormonokkal
A szerelem nem egyenlő az őrülettel, igazából békés érzés, amiben végre megtalálod a helyedet. Ha nem a teljes békességet érzed, akkor valami más történik veled, nem pedig a kiteljesedett, igaz szerelem.
Hogyan hagyd abba?
Engedd el azt az elképzelést, hogy neked van valamiféle ideálod. Engedd el azt az érzést, hogy valami sokkal jobb életed kell legyen a szerelemtől. Ismerd meg magad – nem egy elképzelt, tökéletes valakit, aki szeretnél lenni, hanem tényleg azt, aki vagy – úgy igazán, a lelked legmélyéig. Ez segít majd ahhoz, hogy megtaláld azt az embert, akivel átélheted a békés szerelmet.
5. Nem tudsz objektív lenni
Ha valaki azt mondaná nekünk, hogy egy tanulmány szerint az “X” az igaz, akkor ebből kiindulópontból látnád az életedet. Ha azt mondanák, hogy az “Y” az igaz, akkor azt gondolnád, hogy az “Y” az egyedüli igazság. Mert csak ezt a szempontot ismered. Azok az emberek, akik nem bírnak elvonatkoztatni a saját igazságuktól, nem tudnak objektívan gondolni saját magukra sem. Pedig ahhoz, hogy ne sodorjanak el az érzelmeink és a gondolataink, objektívan kell látnunk magunkat, olyan valakinek, aki csak megfigyelő az elme viharaiban, nem pedig áldozata a gondolatoknak.
Hogyan hagyd abba?
Tudatosan zárd el magad attól a félelemtől, hogy kevesebb vagy attól, ha másnak is igaza van, és az ő igazsága esetleg különbözik a tiédtől.
6. Problémákat kreálsz, mert azt hiszed, a jó életért meg kell szenvedni
A szenvedés akkor tűnik fel az életünkben, ha ragaszkodunk egy eredményhez, amit el akarunk érni. Elfelejtjük azt tudatosítani magunkban, hogy mi mindent értünk már el, és hogy nem kell szenvednünk azért, amink már van.
Hogyan hagyd abba?
Engedd meg magadnak, hogy a dolgokat könnyedén vedd. Ne hagyd, hogy a félelem irányítson, te választod meg a döntéseidet. Gondold végig az aggodalmaidat, majd vond le a következtetést, hogy nem lesz tőlük könnyebb az életedet, tehát tulajdonképpen felesleges mantrázni magadnak mindet. Csak azt a boldogságot lopják el tőled, ami itt és most van neked.
