Mesélj a betegség előtti énedről, kérlek!
Hangszerboltom és -műhelyem volt Budapest belvárosában, de a betegség miatt fel kellett adnom. 23 év után ott kellett hagynom, mert nem dolgozhatok a vegyszerekkel. Nívódíjat kaptam a mesterektől. Napi 20 órát dolgoztam, a műhelyben éltem gyakorlatilag. Emellett pedig rock’n’roll életmódot éltem, nem vetettem meg az alkoholt, a drogokat, és mivel nagyon ismert voltam a zenészek körében, gyakran hívtak koncertre vagy csak simán bulizni. Egy idő után bekerültem egy olyan körbe, ahol mindennapos volt ez a fajta kikapcsolódás és ez 10-15 év alatt teljesen lerombolta a testemet. Én nem voltam alkoholista, nem voltam függő, de minden este ittam.
Ez okozta a problémát?
Igen, meg az, hogy egész nap hígítógőzben voltam, denaturált szesz és nitrohígító, ami a hangszerkészítéshez kell. Kis dózisban, napi 8-10 óra nem okoz gondot, de a napi 20 órában már igen. A dokik azt is mondták, hogy ha néha adok időt magamnak, elmegyek szabadságra, annyi idő alatt is kiürült volna. De én nem mentem, mindig a műhelyben voltam.
Mondogatták persze, hogy zöld meg sárga vagyok, de egyszerűen nem érdekelt, önfejű voltam.
Már nagyon benne volt a levegőben, hogy baj lesz, de egyszerűen mindent hárítottam. Nekem nincs semmi bajom – mondtam mindig. Régebben is vizesedtem, de mindig találtam valami kifogást, hogy fáradt vagyok, keveset aludtam, keveset ettem és hasonlók. Együtt éltem a problémákkal. A kórházat megelőző utolsó hónapokban már az emésztésem is felmondta a szolgálatot, de nem törődtem vele.
Mi történt tulajdonképpen?
2009-ben, 37 évesen egy rendezvényen úgy felvizesedtem 7 óra leforgása alatt, hogy 187 kilóval vittek be a kórházba. Azt mondták, hogy nem fogom túlélni. Volt 3 nap, amikor alig tudtam magamról. Először azt mondták, a szívem nem fogja elbírni ezt a sok vizet, szívrohamom lesz, vagy a másik lehetőség az volt, hogy egész egyszerűen szétreped a hasam. Olyan sokkban volt a szervezetem, hogy nem lehetett hirtelen leszívni, semmit sem tudtak tenni, meg kellett várni, hogy a testem kezdje el elvezetni a vizet.
De te túlélted ezt a 3 napot!
Nem úgy van az! Utána azt mondták, a szerveim nem fogják elbírni a sokkot. A májam le is állt, igazából ettől vizesedtem fel, mert a májamat megpróbálta vízzel védeni a szervezetem. A lépem átvette a májam szerepét, ettől felborult a teljes anyagcserém. A májamat transzplantálni akarták, de én nem hagytam, azt mondtam, ha van egy pici esély arra, hogy megmentsük, akkor inkább azt választom. 1 hónapig bent voltam a kórházban, 68 kilóval engedtek el és közölték, azt nem fogom tudni túlélni, hogy egy hónap alatt 120 kiló ment le rólam. Abban az időben napi szinten ment le 8-10 kiló, ami nagyon sok. Ma már csak 3-4.
És akkor rendeződött minden?
1 évig feküdtem otthon, ez volt a nehezebbik része, pedig azt gondoltam, már túl vagyok mindenen. A gerinc- és csontvelőm “megőrült”, és elkezdett fehérvérsejteket termelni. Így lettem leukémiás. Ez a csontvelő-túltengéses leukémia volt, nem a vérráknak hívott. Mindig nagyon fáradt voltam, még egy év után is 5 méterenként le kellett ülnöm, az energiaszintem nem volt rendben. A napom úgy nézett ki, hogy egész délelőtt feküdtem, vízhajtóztam, aludtam, délután 1-kor felkeltem, reggeliztem (a vízhajtó miatt addig nem tudtam enni). Délután kettőig semmit sem tudtam csinálni.
És ekkor ismerted meg a feleséged, ugye?
Igen, jött a szerelem, ma már a feleségem, akiért volt értelme túlélni és küzdeni, most pedig már a két gyerekkel kiegészült családunk. Sőt, a leukémiát úgy tudtam meg, hogy egy termékenységi vizsgálaton megkérdezték, hogy leukémiásként miért akarok most gyereket. Én pedig néztem rájuk, hogy “Tessék, leukémia?” Fáradt voltam, de azt hittem, hogy még mindig az egy évvel azelőttit érzem. Mindenféle orvosokhoz járkáltam megint, aki különféle megoldásokat javasoltak és közölték, hogy fél évem van hátra. Hát ez se jött be, mert itt vagyok. Elegem lett, összepakoltunk és elköltöztünk Szentendrére, hogy kicsit nyugodtabb körülmények között lehessünk. Nem hagytam magam kezelni, mert anyukámmal végigcsináltam a rákot, nem akartam.
Hogyan épültél fel?
Ami nekem segített – persze hozzá kell tenni, hogy ez az én saját receptem, mindenkinek más fog beválni – C-vitamint, ecetet, csípős paprikát és fokhagymát ettem és eszem szinte folyamatosan. Egy marék gyógyszert kellene szednem a mai napig, de elhagytam őket, helyette a természetes megoldást választottam. Önkényesen, de szépen lassan hagytam el őket egyesével, figyelve, hogy érzem magam.
És akkor egészséges lettél?
Ekkor jött a máj, az ammóniakiválasztás nem jól működött nálam, de egész életemben rossz volt. A trauma után meg soha nem fog jól működni. Éber kómával kezdődik, amikor az agynak bizonyos részei teljesen elzáródnak. Olyanokat csináltam, hogy felálltam, odapisiltem a gardróbba és visszafeküdtem, de nem emlékeztem rá vagy megálltam az ajtó előtt, és nem tudtam kinyitni, mert nem tudtam használni a kilincset. Hiába tudtam, hogy működik, az agy nem küldte el a jelet. Egyre gyakrabban lett ilyen kómám, és egyre tovább tartottak ezek az állapotok. Egy idő után pedig átcsapott rendes kómába. Volt egy nagyon nagy kómám 3 teljes napig. Az ébresztés esélye 7% volt. Reggel 5-kor felébredtem, kértem az autókulcsomat és hazamentem. Nem rossz dolgok a kórházak, az egyik esetben az életemet mentették meg, de ekkor nem volt ott a helyem, saját felelősségre eljöttem.
Se kezelés, se kórház, ne haragudj, de ez túl hihetetlenül hangzik így.
Az orvosoktól meg is kaptam, hogy nem vállalják a felelősséget, de én nem is kértem. Azt gondolom, ha elhiszem, hogy beteg vagyok, és valóban beszedek mindent, amit az orvosok írtak, akkor talán ma már nem élek. Szerintem a halál is stílusfüggő, kerülgetett engem is, de most nem sikerült neki. Nagyon pozitívan kell hozzáállni, ha mindennap úgy tesz valaki, hogy a saját testét figyeli, elhiszi, hogy meg tud valamit csinálni, akkor az sikerülni fog. De ehhez mindennap tenni kell, ki tudja, meddig.
Ennyi minden után nem veszélyes, hogy te sportolsz?
Az orvosok azt mondták, hogy nem szabad sportolnom, a vízhajtó pörgeti a szívem, szívinfarktust okozhat. De megvárom, míg kimegy belőlem a hatása, akkor indulok csak. Tudatosan csinálom, odafigyelek a pulzusomra, de muszáj mozognom. Ha sportolsz, megtanulsz a testeddel bánni, megtanulod a reakcióit. Mikor elkezdtem bringázni, 500 métert tudtam tekerni, utána végem volt, kifeküdtem a betonra. Manapság 6-7 kilométert futok, bringázni 25-35 kilométert szoktam, mindennap csinálok valamit, ha más nincs, akkor sétálunk egyet.
Miért fontos neked a mozgás?
Én rengeteget köszönhetek annak, hogy ilyen erős önképem alakult ki. Az első mindig a helyes önkép kialakítása és a teljes képet nézzük, nem azokat a “darabokat”, amivel nem vagyunk megelégedve. De ez még nem elég, ha megvan, meg kell nézni a gyógyszerek hatóanyagait, tudni kell, mi mire való. Aztán át lehet nézni, van-e természetes forrása az adott hatóanyagnak. Tudni kell, hogy mikor és miért csinálod. Össze lehet egyeztetni a modern orvostudományt a természetes megoldásokkal, de csak egyikben vagy másikban nem hiszek. 2012-ben kiköltöztünk egy kis faluba és meg is szűntek a tüneteim teljesen, rá két évre pedig teljesen egészségesnek nyilvánítottak a vérképem alapján.
Hogy lehet ekkorát változni ilyen rövid idő alatt?
Most speaker vagyok, a hangszerkészítés hiányzik, de amikor először beteg lettem, szétosztottam mindent. Azt mondták, meg fogok halni, mit vigyek a másvilágra? Egy motort vagy bankszámlát?
Ha valaki átél egy ilyen halálközeli élményt és mindent újraindít, akkor kicsit átértékel mindent. Azóta nem is voltam egyetlen koncerten sem, mert nem érdekel többé sem a hangerő, sem az alkohol. Én tudom, miért lettem beteg, ha nem lett volna a drog meg az alkohol, akkor még mindig csinálnám a műhelyem. A dalai lámától azt tanultam, hogy a tested és a lelked legyen egyensúlyban. Ha elbillen a mérleg – akár jó, akár rossz irányba –, akkor baj van. Amikor valakinek hirtelen lesz sok-sok pénze, az is elbillenti ezt a mérleget. Az emberek azt hiszik, hogy kinyílik a világ, pedig ekkor szűkülnek be igazán a lehetőségeik. Kell a pénz, szükséges, de nem halmozzuk, és nem raktározzuk.
Mire kell odafigyelned, hogy egészséges maradj?
Vízhajtót és az ammónia lebontását segítő gyógyszert életem végéig szednem kell, de ami a májnak rossz, az nekem is rossz. Ihatnék sört vagy fröccsöt, de már nem akarok hibázni, nagyon vigyázok. Oda kell figyelnem a testemre, mértéket kell tartanom. Kockázat még az összes kemikália, amit beszívok vagy eszek, romboló hatással van rám. Idegi alapon is működik, ha nincsen stresszhelyzet, akkor tök jól működöm. Ha bejön valami stressz, azt veszem észre, hogy akármennyi vízhajtót veszek be, érzem, hogy vizesedem.
