Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal, gátfutással?
Sok sportágat kipróbáltam, de az atlétika irányába a testnevelő tanárom indított el az adottságaim miatt. Elmentünk pár kisebb versenyre az iskolával, ekkor még külön edzések nélkül. Nem bizonyultam feltűnően tehetségesnek, de az egyik barátom kiemelkedően jól teljesített, a későbbi nevelőedzőm, Medovarszki János odament hozzá, hogy lenne-e kedve gátfutóedzésre járni. Ott álltam mellettük, és én 13 évesen rákérdeztem, hogy én is járhatok-e. Sajnos a cimborám sérülés miatt abbahagyta a sportágat, én viszont lent ragadtam a pályán.
Tavaly az Eb-n már ezüstöt nyertél, számítottál rá, hogy vb-n esélyes lehetsz?
Az Európa-bajnoki ezüst nyilván önbizalommal töltött el, és kellemes emlék, de a fókusz tavaly az olimpián volt. Sajnos ott nem igazán jöttek össze a dolgok, amiket szerettem volna, viszont sokat tanultam, és tapasztalatot szereztem az olimpián, ahol nem sikerült a döntőbe jutás. Tudni kell azért, hogy a gátfutásban a világ élmezőnye sokkal erősebb, mint az európai mezőny. Egy Eb-érem nem vetíti előre a vb-érmet, sokkal többen voltunk, és nehezebb feladatunk volt. Pozitív jelzés volt, hogy oda tudok érni a dobogóhoz. Az egész évem jól sikerült, biztatóak voltak az eredményeim, azt tudtuk, hogy szépen összeállt a technikám. Szezon közben is jöttek az eredmények, új országos csúcsot futottam még júniusban.
A francia Garfield Darien, Baji Balázs és a jamaikai Omar McLeod a célnál (Fotó: Getty Images)
Maga a döntőbe jutás is egy szenzációs volt esetedben, hiszen előtted 30 évig nem sikerült magyar atlétának sprint futószámban hasonlót produkálnia. Az, hogy ez sikerült, levette rólad a terhet a döntőben?
Talán egy kicsit felszabadultabban tudtam versenyezni, nyugodtabb voltam a döntőben, hiszen a legnagyobb stressz mindig a döntőbe jutás. Ha ez sikerül, már biztos, hogy a legjobb nyolcban vagyok. Ott már kiadhatom magamból a maximumot, holott ha nem jutottam be, hiába vagyok szuper formában, ha nem tudom ezt megmutatni. Ez volt gyakorlatilag Rióban is az olimpián, könnyűszerrel kellett volna bejutnom a döntőbe, és lett volna közöm az élmezőnyhöz, de be sem jutottam, és nem tudtam bizonyítani. 2013-ban voltam még olyan állapotban a moszkvai vb-n, de ott a hibás gátvételek miatt nem tudtam a döntőbe kerülni. Emiatt volt rajtam némi teher, a vb-k eddig elég nagy mumusnak számítottak nálam. Sokszor sikerülhetett volna, de nem sikerült. Szerencsére el tudtam ettől vonatkoztatni, és meg tudtam mutatni, hogy jó formában vagyok idén, és igenis képes vagyok arra, hogy bejussak a döntőbe. Így ott már csak azzal tudtam foglalkozni, amivel kellett.
A verseny közben mi azt láttuk, hogy a táv felénél még csak a 7. helyen futsz. Az elképzeléseidnek megfelelően alakult a verseny?
A rajtom nagyon jó volt, gyorsan reagáltam, és jól kaptam lábra. Az első gáton még minden az elképzeléseimnek megfelelően alakult. Sajnos a második gátnak egy leheletnyit nekimentem, emiatt pont akkor torpantam meg, amikor gyorsultam volna. Szerencsére nem pánikoltam be, hanem fókuszált maradtam. Kellett pár gátköz, mire újra visszataláltam ahhoz a ritmushoz és sebességhez, ami a maximumot jelentette. Ezért látszódott úgy, hogy a táv közepe felé visszaestem, mert még akkor gyorsultam vissza. Az 5-6. gátnál kezdődött látszani, hogy jövök fel szépen lassan, amikor a mellettem futó francia a 9. gáton hibázott. Ő ott veszített a lendületéből, én pedig jó sebességgel érkeztem, és hibátlanul vettem az utolsó gátakat, így tudtam a 3. helyre befutni.
Fotó: David Ramos/Getty Images
Hogy érezted a verseny közben a pozíciódat? Egyáltalán tudtok ilyenkor nézelődni, hogy hol álltok vagy mindenki csak megy és a végén kiderül, ki ért be gyorsabban?
Nagyjából éreztem, de leginkább csak a közvetlenül mellettem haladókat. Éreztem és láttam, hogy Szergej Subenkov és Omar McLeod nagyon jól futnak, tudtam, hogy ők előttem vannak. A végén döbbentem le, amikor a francia hibázott, és észrevettem, hogy egyedül maradtam, éreztem, hogy ez bizony 3. hely. De addig nem voltam benne biztos, amíg ki nem írták a nevemet az eredményjelzőn a 3. helyre, mert a szélső pályákat nem láttam be. Fantasztikus érzés volt.
A verseny után pár nappal még mindig azt nyilatkoztad, hogy nem is hiszed el az eredményt. Már sikerült elhinned, hogy első magyarként nyertél sprint futószámban vb-érmet?
Egyre inkább, de az, hogy ez az egész mit jelent, első magyar atlétaként sprint futószámban érmet szerezni egy világbajnokságon, ahhoz még kell egy kis idő, míg felfogom. Ennek az eszmei értékét talán csak évek múlva tudom átérezni, még nagyon friss és nagyon új az élmény. Néha azért még tudatosítanom kell magamban, hogy világbajnoki bronzérmes vagyok, még ha nem is változott érdemben semmi, ugyanaz az ember vagyok, mint előtte, de mégis jó érzés.
Változik az elvárás ezek után veled szemben?
Nem válik alapvető elvárássá a jövőben az éremszerzés, de persze jó lenne még egyszer átélni ezt az élményt. Az edzőmmel, ifj. Tomhauser Istvánnal is megbeszéltük, hogy nem szabad mostantól úgy odaállni, hogy mindenképpen érmet kell szereznem világversenyeken.
A magam és külvilág által felállított elvárásoknak sem szabad megváltozni, mert a gátfutás mezőnye sűrű és kiélezett, nincsenek kibérelt helyek a dobogón.
Balázs, miután hazaérkezett Londonból a fővárosi Liszt Ferenc-repülőtérre (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Nagyon nehéz minden évben ugyanoda eljutni, ezentúl is a döntőbe jutás lesz a célom. Nem szabad keseregni és csalódottnak lenni, ha mégsem sikerül az érem vagy akár a döntőbe jutás, mert rengetegen vagyunk arra a 8 helyre, ami a döntőben kiadó. Talán Európa-bajnokságon sokkal inkább elvárható lehet az érem, de velem is bármikor történhet bármi. A célom, hogy ezt a szintet tartsam, és ha ez sikerül, akkor lehetnek hasonló sikerek, de ha nem sikerül, akkor sem szabad összetörni.
Tavaly óta már diplomás állatorvos vagy. Milyen helyet foglal el ez a mindennapjaidban és mit ad neked az állatorvosi szakma?
Az Állatorvostudományi Egyetem Kisállat-klinikájának Sebészeti Tanszékén vagyok jelenleg betanuló fázisban. Nagyon élvezem, szeretem ezt a hivatást. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy kiváló szakemberektől tanulhatok az egyetemen. Még eléggé kezdő vagyok, nincs is annyi időm, mint ha csak ezzel foglalkoznék, kicsit lassabban fejlődök, mint amúgy tenném. De ez a hivatás egy hosszú távú tervem, a sport után szeretnék csak az állatokkal foglalkozni. Kicsit nehéz mind a sportban mind az egyetemen helytállni egyszerre, nem könnyű fáradtan érkezni edzésre munka után. De jó, mert ki tudok kapcsolni, ilyenkor nem a sporttal foglalkozom, egészen másfajta impulzusokat és kihívásokat ad. Vannak időszakok, amikor inkább a sport kerül előtérbe, és lesznek olyan időszakok is, amikor többet leszek a klinikán és kevesebbet a pályán.
